VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF)
VÉKONY MIKLÓS, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a koncessziós törvényjavaslat általános vitája kapcsán mint elsőként szóló, a gazdasági törvényhozás általános összefüggéseiről is ejtsek néhány szót. A már nyilvánosságra hozott "Stabilizáció és konvertibilitás" címet viselő, kormányprogram rangjára emelt gazdasági program 1991. évre vonatkozóan mintegy 40 gazdasági törvény elfogadását tervezi. A kormányprogram – helyesen – arra épít, hogy 1991-ben sikerül megvalósítani a gazdasági jogrendszer teljes átformálását, átalakítását, míg 1992-ben már egy új, korszerű és homogén szabályozási közegben folytathatják a gazdasági élet szereplői tevékenységüket.
A Parlament előttünk álló legfontosabb feladata ezzel összefüggésben az, hogy 1991-ben – és itt engedjék meg, hogy szokatlan terminológiát használjak – a jogrendszerek piacán Magyarországot versenyképes helyzetbe hozza. Megállapíthatjuk, hogy a jogi szabályozás terén a világban igen éles a verseny. A magánügyletek olyan helyeken telepszenek meg, ahol a jogrendszer lagalább minimális biztonságot nyújt számukra. Kell a jogi, műszaki, sőt a közbiztonság is.
Ebben a megközelítésben magának a jogrendszerváltásnak a végrehajtása a lehető legrövidebb időn belül sokkal fontosabb, mint az, hogy kevés számú, a társadalmi viszonyok kis körét érintő, részleteiben is kimunkált jogszabályt alkossunk.
Kételyem van egyébként afelől, hogy addig, amíg a rendszert összefüggéseiben nem látjuk, lehet-e részleteiben is tökéletes jogszabályt alkotni.
Azért tartottam mindezeket szükségesnek megjegyezni bevezetésként, mert a kialakult törvényhozási metódussal az előttünk álló – nyugodtan lehet mondani, történelmi és éppen ezért – szép feladatoknak nehezen fogunk tudni eleget tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelenül, az új társadalmi rendszer kialakításakor legfontosabb feladat a tulajdonviszonyok rendezése. A előttünk álló koncessziós törvényjavaslat kapcsán az alapkérdések közé tartozik, hogy mi az a vagyontárgy és mi az a tevékenységfajta, amely meg kell, hogy maradjon az államnál. Ezzel összefüggésben tisztázandó, hogy az állam milyen szereppel fog rendelkezni a gazdálkodásban a következő időszakban.
A koncesszió – miniszter úr által meghatározott – definíciójából következik, hogy akkor, amikor tehát a koncesszióról tárgyalunk, akkor az állam gazdálkodási monopóliumának köréről is tárgyalunk, tárgyalunk a kizárólagos állami tulajdonról. Miniszter úr utalt már arra, hogy a koncessziós törvényjavaslattal egyidejűleg kerül benyújtásra a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely a kizárólagos állami tulajdon körét szabályozza.
Tisztán kell azt is látnunk, hogy a koncesszió éppen az állam gazdasági monopóliumának körében nyújt mozgásteret a megalakuló koncessziós társaságoknak.
Nagyon hosszas lenne a vita során annak tisztázása, a miniszter úr által említetteken túlmenően, hogy mi az a kör és miért, ahol még koncesszió sem lehetséges, tehát kizárólagosan csak az állam jogosult a gazdasági tevékenység végzésére.
A törvényjavaslat által tételesen felsorolt tevékenységeket illetően megállapíthatjuk, hogy azok koncessziós formában ismertek a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban is. Ez azt jelzi, hogy az államok többsége ezeket a tevékenységeket olyan közérdekű tevékenységeknek minősítette, amiről úgy döntött, hogy azt megszervezi, illetve amelyekről indokolt az állam szerepvállalása.
Itt, ennél a pontnál érkeztünk el a jogi szabályozás bonyolultságához és nehézségeihez. Arról van szó ugyanis, hogy egyrészt közérdek fűződik az adott tevékenység, szolgáltatás megfelelő színvonalú és elérhető áron történő folytatásához, másrészt a koncessziós társaság egyetlen szempontja, hogy a vállalkozás nyereséges legyen, és ennek a szempontnak az érvényesülését biztosítani is kell.
Olyan egyensúlyi helyzetet kell teremteni, hogy a közérdek is érvényesüljön, hiszen az állam és az önkormányzat felelőssége a koncesszióval nem tűnik el, és a társaság is megtalálja a számítását.
Felvetődik a kérdés tehát, hogy éppen a fentiekből adódóan mennyiben lehet az államot egyszerűen a gazdasági élet alanyának tekinteni, és mennyiben marad meg közhatalomként. A törvény-előkészítők számára komoly kihívást jelenthetett az, hogy hatályos jogunkban ismeretlen a közigazgatási szerződés fogalma, ellentétben például Franciaországgal vagy Spanyolországgal. A közigazgatási szerződés ugyanis – éppen jellegénél fogva – a szerződés végrehajtása közben is eszközöket ad a koncessziót nyújtók kezébe, hogy a szerződés teljesítését elősegítse. Nemcsak esetleges szubvenciókról van szó, hanem például – a közigazgatás általános helyzetéből következően – irányítási, felügyeleti, szankcionáló jogkör gyakorlásáról. Megfelelő ellentételezéssel megilleti – Franciaországban például 1910 óta – a koncessziót nyújtót a szerződés egyoldalú módosításának joga is. Magyarországon azonban ismeretlen a közigazgatási szerződés. Az állam és az önkormányzat egyértelműen magánjogi félként köti meg a szerződést.
E vonatkozásban jelentősége van annak, hogy a koncessziós törvényjavaslatot egy egészen laza kerettörvénynek tarthatjuk. A részletes szabályokat a törvényjavaslat értelmében az úgynevezett ágazati törvények állapítják meg. Álláspontunk szerint a törvényhozás nehézségeit és az előttünk álló törvények számát tekintve megfelelő lenne az is, hogyha a részletes szabályokat alacsonyabb szintű jogszabállyal rendeznénk, illetve rendezné a kormányzat.
Nagyon komoly feladat fog hárulni a szerződés készítőire. Koncessziós gyakorlat hiányában a problémák sokaságát kell előre látni és valamilyen módon a szerződésben szabályozni. Éppen a törvény keretjellegéből adódóan minden egyes koncessziós szerződés egyfajta kodifikáció lesz.
Felvethető az a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a társaság csődbe megy, vagy egyéb ok miatt nem teljesíti a szerződést. Hogyan lehet a szolgáltatás folyamatosságát megőrizni? Gondoljanak arra, hogy itt közművekről, közszolgáltatásról van szó. Hogyan lehet a szolgáltatás folyamatosságát biztosítani, hiszen nem szabad megengedni, hogy ennek menetében szakadás következzék be. Spanyolországban és Franciaországban ismert az úgynevezett zár alá helyezés. Ez olyan ideiglenes kényszerítő akció, amikor a közigazgatás meghatározott időtartamra átveszi a szerződés teljesítését, annak felbontása nélkül. Kinevez egy működtető igazgatót, és tovább alkalmazza a koncessziós vállalat személyzetét.
A törvény által adott laza, keretjellegű, magánjogi alapon álló szabályozás lehetővé teszi, hogy a szerződő felek a koncessziós szerződésben erre a problémára is megfelelő, egyedi megoldást találjanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A koncesszió jogi, szakmai oldalát illetően meg kell állapítani, hogy a koncessziós rendszerek egész sora létezik. Egyetlenegy modell sem alkalmazható változtatás nélkül Magyarországra. Azt hiszem, a koncessziós szerződést kötők akkor járnak el helyesen, ha a koncesszió lényegét megértve a koncessziót alkalmazó országok tapasztalatait igyekeznek hasznosítani.
Fontos rendezőelvnek tartom, hogy az államnak hagynia kell, hogy a koncessziós társaság nyereséges legyen. A magánvállalkozás szempontjait értékelni kell a szerződés megkötésekor. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a beruházások nagyon nagy befektetést igényelnek, míg a megtérülés lassú, gyakran tíz évnél is hosszabb. Ezzel összefüggésben a legnagyobb gonddal kell eljárni bizonyos tevékenységeknél, a koncessziós díj megállapításánál, de legalább ilyen gonddal kell eljárni a társaság által a felhasználók felé megállapított díjak, tarifák rögzítésénél.
Érdekes aspektusként jelentkezik e vonatkozásban a hatósági árak és a szerződésben meghatározott tarifák viszonya. Az olasz példa azt mutatja – hiszen Olaszországban a hetvenes években 25%-os volt az inflációs ráta –, hogy a koncessziós rendszer inflációs viszonyok között is működőképes. A tapasztalatok szerint infláció esetén az indexálás megengedése járható út, míg a tarifák befagyasztása a koncessziós társaságok tönkremenetelét eredményezheti.
Nagyon fontosnak tartom a nyilvánosság biztosítását. A törvényben is szabályozott nyilvános pályázatokon túlmenően a koncessziót már a tervezési szakaszban el kellene fogadtatni a lakossággal. Az állampolgár ne mondja azt, hogy a koncesszióba adott szolgáltatást vele akarja megfizettetni, ő fizeti az árát annak, ami korábban ingyenes volt, vagy aminek az ára alacsony volt. Nemcsak azt kell megmondanunk, hogy az új szolgáltatás mennyibe kerül, hanem azt is, hogy miért. Meg kell magyarázni, hogy a koncessziós eljárással új és jobb szolgáltatások lesznek, nagyobb egyenlőséget biztosít ez a forma, összességében javulás várható.
Jelentős az önkormányzatokkal történő egyeztetési kötelezettség előírása is. Azonban ez utóbbi kötelezettséget is kiterjesztően értelmezném. Abban a pillanatban, ha a terv valamilyen tulajdont érinthet, érdeket sérthet, meg kellene kérdezni az érintetteket. Megjegyzem, hogy Franciaországban részletesen kidolgozott szabályai vannak az összeférhetetlenségi elemzés készítésének és az ezzel összefüggő vizsgálati eljárás lebonyolításának. Az ellenvetéseket egy erre kijelölt biztos gyűjti össze, és azokat vagy egy miniszteri szerv, az Államtanács vagy az Akadémia megvizsgálja, és kimondja, hogy jogosak vagy sem.
Hölgyeim és Uraim! Úgy tűnik, Európában a koncesszió mint jogi eszköz, újra reneszánszát éli. Nyugat-Európa összes országában például a közberuházások esetében a pénzügyi koncepcióról – amikor az építkezést az adóval beszedett közpénzekből fedezik – a kereskedelmi jellegű koncesszióra kezdenek áttérni, ami azt jelenti, hogy az építési és üzemeltetési költségek egyaránt a felhasználóra hárulnak, az infrastruktúra használatának gyakorisága mértékében. Példaként említem meg, hogy az angol kormány a közelmúltban koncessziós rendszerben, közpénzek felhasználása nélkül, pályázat útján kívánta megvalósítani a Birminghamet elkerülő autópályagyűrűt. Bár Nyugat-Európában a koncessziós rendszerek egész sora létezik, azonban bizonyos alapvető irányelveket az Európai Közösség is megfogalmazott. Az egységes piacra vonatkozóan ilyen például a diszkrimináció-mentesség, nyilvánosság, pályázati rendszer vagy a koncessziós szerződési forma.
Az előttünk lévő törvényjavaslat megfelel az Európai Közösség normáinak is, kerettörvény jellege pedig lehetővé teszi annak rugalmas alkalmazását. Ezért is indítványozzuk a tisztelt Háznak ennek elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)
