RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ)
RÓZSA EDIT (SZDSZ) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy erről a kérdésről most már második alkalommal, második nap ilyen érdekes, hosszú vita folyik. Éles kritikák fogalmazódtak meg, a különböző szervezeteknek szánt támogatást többen megkérdőjelezik, vannak, amelyeknél keveslik, illetve vannak olyan pályázók, amelyek támogatását még inkább növelni kívánják a képviselők.
Kritika illetheti ezt az előterjesztést azok részéről is, akik itt a házban nem ülnek, de a pályázók között szerepelnek. Egy részük azok közül, akik nem kaptak pénzt, illetve más részük, akik kaptak, hiszen joggal kevesellhetik azt a pénzt, amelyet a Parlament majd döntésével számukra biztosít működésükhöz.
Tulajdonképpen ezzel a vitával magát a társadalmi szervezetek elosztási rendszerét illetjük kritikával, hiszen nem is nevezhető ez rendszernek, mert éppen ez a rendszer hiányzik ahhoz, hogy egy olyan vita folyhasson itt a Házban, amikor már eleve meghatározott szempontok alapján, amit most ez a pályázati kiírás próbál pótolni, próbáljunk a különböző szervezeteknek valamilyen támogatást biztosítani a munkájukhoz.
Konkrétan egyik képviselőtársam részéről az ifjúsági és gyermekérdekeket képviselő szervezetekkel kapcsolatban hangzottak el egyes észrevételek, amelyek kapcsán szeretnék egy-két információt megosztani önökkel.
Az egyik, amit szeretnék ismertetni, hogy az albizottság, amely a gyermek- és ifjúsági szervezetek pályázati támogatásával foglalkozott, milyen munkamódszerrel próbálta megkönnyíteni az önök döntését. A másik pedig, azok a konkrét fölvetések, amelyekre Deutsch Tamás képviselőtársam utalt, azokkal kapcsolatban milyen tévedések hangzottak el, illetve ezek közül szeretnék egy-kettőt korrigálni.
Az albizottság, éppen azért, hogy döntésében politikasemleges legyen, minden egyes pályázatot két-két szakértőnek adott ki elbírálásra. Ezzel is azt próbáltuk kikerülni, hogy a pályázatok érdemének ismerete nélkül hozzunk döntéseket, tehát a pályázatok érdemét vizsgálták a szakértők, és az előterjesztés is ezt tartalmazza.
Arra a bizottságnak sem ideje, sem felhatalmazása nem volt, hogy bizonyos pályázókat illetően nyomozást végezzen, hogy a pályázó milyen szervezetnek volt tagja vagy tagja, erre úgy gondolom, hogy nem is kell, hogy időben sor kerüljön. Ezt a munkát nem tudtuk ellátni, így elképzelhető, hogy a képviselőtársaim személyes információi alapján bizonyos kérdésekben lehet a döntést változtatni, de hangsúlyozom, ilyen nyomozómunkára nem tudtunk vállalkozni.
Meg kell viszont említenem, hogy Deutsch Tamás képviselőtársamnak igaza van abban, hogy erős kritikával illette ezt az elosztási rendszert. Igaza van abban is, hogy a gyermek- és ifjúsági szervezeteknek jó lenne egy asztalhoz leülve saját maguknak meghatározni azokat a pénzösszegeket, amelyek a munkájukhoz szükségesek. Ez ebben az időszakban elképzelhető lenne, ha ezek a szervezetek hajlandók egy asztalhoz leülni, de akkor, amikor ma még éles vitában vannak egymással, nehezen elképzelhető, hogy pont akkor, amikor az összigényhez szükséges keret sem áll rendelkezésre, ehhez képest jóval kevesebb a támogatásra szánt összeg, hiszen az össz gyermek- és ifjúsági szervezetek pályázata 430 millió forintot tett ki, ehhez képest mi 97 millió forintot oszthattunk szét. Nehéz elképzelni, hogy ezek a szervezetek egy asztalhoz leülve ma korrekten, mindenki számára megelégedéssel el tudnák dönteni, hogy mely szervezet mennyi támogatást kapjon. Ugyanakkor mindenképpen ki kellene dolgozni azt a rendszert, amikor az Országgyűlés segítségével ugyan, de ne kizárólag az Országgyűlés döntése alapján kapjanak ezek a szervezetek támogatást.
Konkrétan egy-két felvetéssel kapcsolatban hadd mondjak egy-két tényt, amelyet Deutsch Tamás képviselőtársam felvetett: A Magyarországi Gyermekérdekek Fóruma tiszántúli tagozata egy, szintén az anyagban szereplő szervezetnek egy fiókszervezete – ez nem így van, ez önállóan bejegyzett önálló szervezet.
Kemény Gábor Iskolaszövetség nem iskolakísérlet, hanem egy országos diákszövetség, amely több tucat iskolát tömörít magába, tulajdonképpen egy diákképviseletként is felfogható.
Az Erkel Diákünnepet Szervező Bizottságot illették még kritikával. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy ez a program egy országos diákprogram, nem helyi ünnep, nem egy helyi rendezvény.
Az Ifjúsági Irodák Országos Szövetsége: annyiban igaz, hogy önkormányzati segítséggel létrejött irodákról van szó, amelyek viszont támogatást állami pénzekből kaptak pályázat útján. Ez a forrás megszűnt, jelen pillanatban más forrás nem áll rendelkezésre ezen irodáknak a működésére.
Konkrétan az egyes felvetett pályázattal kapcsolatban annyit szerettem volna elmondani, a továbbiakban megismételni azt, hogy feltétlenül szükséges lenne például a gyermek- és ifjúsági pályázatok elbírálását illetően, ha rendelkeznénk egy konkrét, egy korrekt ifjúságpolitikai elképzeléssel, amely prioritásokat jelölne meg, így a pénzosztás is sokkal könnyebben és igazságosabban menne. Köszönöm szépen. (Taps.)
