FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége módosító indítványcsomagot nyújtott be, amelyek között van néhány, a szerkesztésre és elnevezésre vonatkozó, többségük azonban lényegi kérdéseket érint, hiányokat pótol. Most csak ez utóbbiakkal foglalkozom.
Alapvető kérdést érint az az indítványunk, amely a szolgálat működtetésének forrását jelöli meg. Hogy ez mennyire fontos, azt az eredeti szándék is bizonyítja, hiszen a törvényjavaslat elején mint önálló költséghely a költségvetésben szerepel. A pontosítás, amit később kaptunk kézhez, ezt kihagyatta, ezzel az egész törvényjavaslatot, mindjárt az elején, mintegy ki is herélte. A veszélyes bizonytalanságok elkerülése érdekében egyértelműen rögzíteni kell, hogy a szolgálat működtetésének terhét nem az önkormányzat, nem a társadalombiztosítás, nem a beteg, hanem a költségvetés viseli.
Lényegi indítványaink zöme a szolgálat egyik fő feladatával, a népbetegségek megelőzésével kapcsolatos. Az eredeti törvénytervezet – nagyon helyesen – ezt a fő feladatot három lábra állította, csakhogy a három láb közül kettő csonka, egy pedig biceg. Miért mondhatom ezt? Az úgynevezett nem fertőző megbetegedések megelőzése az egyik elem, amihez hiányzik az alap, az ok-okozati összefüggések ismerete, ezenkívül még utalás sincsen arra, hogyan lesz a problémafelismerésből problémamegoldás, a szolgálat hatáskörét meghaladó kérdésekben. A fertőző betegségek elleni küzdelem egy másik elem, melynek szabályozása azért sántít, mert néhány fertőző betegség kapcsán indokolatlan megkülönböztetéseket enged tovább élni. A harmadik láb a sokszínű tevékenység, amely a szolgálat irányításával az egészségügyi hálózaton és kapcsolódó intézményeken keresztül kell, hogy elérje és aktivizálja az állampolgárokat. Ebből – érthetetlen, hogy miért – kimaradt az egészségügyi alapellátás. Mindezen lehet segíteni, ezt célozzák módosító indítványaink.
A környezeti hatásokkal összefüggő, nem fertőző betegségek megelőzéséhez kulcsfontosságú a meglévő helyzet korrekt ismerete – különösen vonatkozik ez a korai egészségkárosodásokra, amikor még van reális esély ara, hogy a kiváltó okok elhárítása elősegítheti az egészség helyreállítását. Ezért kell a szolgálatnak működtetni nemcsak a fertőző, hanem a nem fertőző betegségek bejelentési rendszerét is, ezért kell az epidemiológiai adatokat a környezeti hatásokkal egybevetve elemezni. Ehhez viszont ismerni kell más szakszolgálatok mérési eredményeit is, melyek a környezet minőségének megítélését segítik. Más szervek ide vágó adatainak felhasználása, mint például a környezetvédelem, növényegészségügy, állategészségügy stb. jelentős költségmegtakarító tényező is lehet, a felesleges párhuzamosságok elkerülése révén. A szolgálat csak így, az ok-okozati összefüggések feltárásával tudja megalapozni saját intézkedéseit, ilyen alapon tudja kezdeményezni azokat az intézkedéseket, amelyek megtételére más hatóság jogosult. De továbbmegyek: csak ilyen adatokkal lehet az érintett önkormányzatok döntéseit segíteni vagy a lakosságcsoportokat aktivizálni.
Környezetünk elszennyeződése már biológiai létünket fenyegeti: káros anyagok a táplálékkal szinte észrevétlenül jutnak szervezetünkbe. A szennyezett talajból a növénytermesztés, takarmányozás során vagy élelmiszerfeldolgozás, -forgalmazás alkalmával is, tehát a tápláléklánc bármely láncszeménél fennáll a szennyező vagy mérgező anyagok bekerülésének veszélye éppúgy, mint a táplálékok hasznos anyagainak mennyiségi és minőségi károsodása. Csak a megfelelő vizsgálatok adnak lehetőséget a szennyezettség megállapítására, és éppen az ad lehetőséget az ártalom megelőzésére is. E néptáplálkozási probléma megoldását a szolgálatnak kell irányítania, más szervek méréseit és intézkedéseit felhasználva.
A lakosság nemcsak folyamatosan ható környezetszennyeződésnek van kitéve, hanem számolni kell minden elővigyázat ellenére is kialakulható katasztrófahelyzetekkel is. Például közúti vagy vasúti baleset kapcsán sugárzó vagy vegyi anyagok juthatnak a környezetbe – még csak nem is gondolva a reaktorüzemi balesetekre, földrengésre, kormos esőre stb. Ilyen helyzetek sem érhetnek felkészületlenül bennünket; a felkészülés több tárca közös feladata kell, hogy legyen. Ebben az egészségkárosodás kivédése vagy mérséklése a szolgálaté. Jó képzettség és megfelelő eszközök rendelkezésre állása esetén nincs szükség túl nagy létszámra.
A bizottsági vita során a velünk egyet nem értők a kérdés megoldottságára hivatkoztak, miszerint a miniszter rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedések tételére van feljogosítva, továbbá a polgári védelmi szolgálat is igénybe vehető. Véleményem szerint egy intézkedési jogkör nem helyettesíthet eredményesen személyi és tárgyi feltételeket. Azt pedig, hogy a polgári védelmi szolgálat mire képes, a saját gyakorlatomból tudom – ide az kevés.
Mielőtt lezárnám az első nagy problémakörre vonatkozó indítványaink indoklását, megjegyzem, hogy míg az egyik oldalon alapvető kiegészítéseket látunk szükségesnek, addig a másik oldalon, a törvénytervezet 4. §-ában a különösen fontos feladatok felsorolásának elhagyását indítványozzuk, mert nélkülük tágabban értelmezhető és időállóbb lenne a törvény.
A második nagy feladatkör a fertőző betegségekkel kapcsolatos. Azt gondoljuk, ez a tevékenység egységes szemléletet, egységes eljárásmódot igényel, és pontosan a szolgálat profiljába illik. Az csak természetes, hogy ami jól működik, mint például a szolgálaton belül a járványügyi hálózat, annak tevékenységére a legteljesebb mértékben számítani kell, azt igénybe kell venni. Konkrétan a terjedőben lévő tuberkulózisról, nemi betegségekről és egy új betegségről, az AIDS-ről van szó. Az ellenük folyó küzdelemben – a törvénytervezet szerint – a szolgálat lazább befolyást kapna, mint a többi fertőző betegségre vonatkozóan. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a törvény a jelenlegi gyakorlatot megváltoztassa: valamennyi fertőző betegség elleni küzdelem irányítása és ellenőrzése egységesen a szolgálat feladata kell, hogy legyen. Javaslatunk erre vonatkozik – meghagyva a gondozók szükséges együttműködését. Ennek fontosságára azért kell nagyon nyomatékosan felhívnom a figyelmet, mert az erre vonatkozó javaslatunkat a szociális bizottság nem támogatta, így, ha a tisztelt Ház is elveti, egy veszélyes hiba marad a törvényben. Ezért a határozathozatal során erre ismételten fel fogom hívni a figyelmet.
A szóban forgó módosító indítványunkkal azt is ki akartuk fejezni, hogy a járványügyi megelőző tevékenység jelentős részét a szolgálat szakemberei maguk végzik. A bizottsági vita során azonban felmerült, hogy a "végzi, irányítja és ellenőrzi" megfogalmazás jogilag összeférhetetlen, ezért indítványunkat a "végzi" szó elhagyásával tartjuk fenn.
A védőoltások, a járványügyi szűrővizsgálatok, valamint különféle adatszolgáltatások kapcsán tett javaslatunk, hogy a szolgálat "biztosítja mindezek személyi és tárgyi feltételeit" az önkormányzati bizottság vitája során "biztosítja mindezek költségeit" megfogalmazásra módosult.
Ezzel a változtatással indítványunkat fenntartjuk. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert megnézve a ma kézhez kapott forgatókönyvet, abban nem is szerepel ez a változat, úgyhogy majd a 31/B javaslat határozathozatalakor szólnék, hogy erről van szó, hogy megkönnyítsem ezt a határozathozatalt.
Jóllehet első pillanatban nem látszik a módosítás jelentősége, nagyon kemény viták folytak a bizottságokban ezen kérdés körül. Azt fejezzük ki ebben a javaslatban, hogy amely hatóság valamit elrendel, az egyúttal vállalja is az utasítása végrehajtásának költségeit is. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogyha valami kívánatosnak vagy elérendőnek látszott, azt egyszerűen csak elrendelték. A sok, úgymond, jó szándékú bizottság egymásra licitált a kívánságok, parancsok kiadásában, de amikor az elvégzett munkáért fizetni kellett volna, hirtelen senki sem érezte magát illetékesnek. És mégsem érzett senki sem lelkiismeret-furdalást, mivel az egészségügyi dolgozókon mindent be lehetett hajtani az orvosi esküre, illetve hivatástudatra való hivatkozással.
Javaslatunk értelmében tehát a szolgálat által elrendelt védőoltások, szűrővizsgálatok, legkülönfélébb adatszolgáltatások elvégzéséért a szolgálatnak igenis fizetnie kell. Ez egyben a paraszolvencia, a hálapénz kiküszöbölése felé tett lépés is, azt mintegy megalapozza. Az orvosok és az egészségügyi dolgozók azért kapják a fizetésüket, amit ténylegesen elvégeztek.
Nagyon komoly vitát váltott ki a szolgálat egészségvédelmi tevékenységét szabályozó 5. §. Végül is csatlakozó módosító indítványban ötvöződött számos módosító indítvány, amelyben megtestesült az a véleményünk, hogy nem lehet a szolgálat feladatává tenni az általános egészségvizsgálatot és tanácsadást – ehhez minden embernek az alapellátás szintjén hozzá kell jutnia –, valamint azt is, hogy az egészségvédelmi feladatokban kulcsszerep vár az egészségügyi alapellátásra, amely a törvénytervezetből ilyen összefüggésben ki is maradt.
Ezen kérdés végső rendezése az új egészségügyi és társadalombiztosítási törvénytől várható, de már most ki kell mondani, hogy az állampolgárokat és az egészségügyi dolgozókat egyaránt a betegség helyett az egészség megőrzésében kell érdekeltté tenni. Nem lehet fedezet nélküli utasításokkal, pusztán szubjektív érzésekre, hivatástudatra építve megoldani egy ilyen hatalmas feladatot.
A szolgálat következő, igazgatási és koordinációs feladatainak leírásánál indokolatlan centralizációs törekvéseket észleltünk. Itt valósult meg az a körülmény, hogy a valós szakmai szükségletet meghaladóan akar a törvénytervezet javaslattevő, engedélyező jogköröket biztosítani a szolgálat számára, ezért az erre vonatkozó pontok elhagyását indítványoztuk. Ide tartozik az orvosok, gyógyszerészek magántevékenységének, más egészségügyi magánvállalkozásoknak engedélyezése, egészségügyi intézmények létesítése, megszüntetése.
Nem vitatjuk a közegészségügyi szakhatósági jogot, melynek a felsorolt esetekben is érvényesülnie kell. De véleményünk szerint minden egyéb az önkormányzatok kompetenciájába kell, hogy tartozzék.
És itt rátérnék arra a nagyon fontos kérdésre, hogy a tisztiorvosi szolgálat mennyiben csorbítja az önkormányzatok függetlenségét. Ezt a dilemmát elvi kérdésként kezelve talán úgy tudjuk szemléletesen megfogalmazni, hogy egy szuverén közösség és egy központi irányítású rendszer érintkezéséről és kölcsönhatásáról van szó. Ez a kapcsolat csak abban az esetben egészséges, ha a kölcsönhatás eléri, de nem lépi túl a szakmailag indokolt mértéket. Tehát elvileg valóban a szuverenitás némi korlátozását jelenti, de a hatékonyság és a kívánt cél elérése érdekében ennyi engedményt nyugodtan tehetünk. Más ellenzéki pártok koncepciója erre az engedményre nem hajlandó. Régi jó magyar szokás szerint átesik a ló túlsó oldalára, amennyiben az eddigi, túlzottan centralizált, és ezért diszfunkcionális rendszert egy kellően nem integrált, és most emiatt nem eléggé hatékony rendszer váltaná fel.
A mi véleményünk az, hogy a népegészségügy szakmai érdekei és a szolgálat hatékonysága egymástól elválaszthatatlan fontosságúak, emiatt nem mondhatunk le azon előnyökről, amelyeket az egységes szemlélet és az egységes eljárásmód kínál. Természetes, hogyha ez a munka sikeres lesz, nyernek az egyének és az önkormányzatok. De az is természetes, hogy a központi törekvés csak akkor lesz sikeres, ha kiegészül az önkormányzatok helyes döntéseivel, az állampolgárok megváltozott magatartásával. Mindennek a gerincét azonban egy országos hatáskörű szerv adhatja, mert sem a környezeti káros hatások, sem a járványügyi problémák nem tisztelik a közigazgatási határokat, az egyén pedig mindezek megoldásában tehetetlen.
A gyógyszertárban tartandó gyógyszerek tekintetében nem tartunk elfogadhatónak semmilyen korlátozó szabályozást. Ez ugyanis a környéken élő lakosság hátrányos megkülönböztetését jelentené is egyben. A szabályozásnak sokkal inkább előíró jellegűnek kell lennie, ami üzleti érdektől függetlenül garanciát jelent arra, hogy a lakosság minden gyógyszertárban hozzájusson a szükséges gyógyszerekhez.
A Szabad Demokraták Szövetségében nagy viták folytak a tiszti főorvosok kinevezésével, pályáztatásával, vagy akár megválasztásával, illetőleg korlátozott idejű kinevezésével kapcsolatban. Szerettük volna mindenképpen politikamentessé tenni a tiszti főorvosi státus betöltését, ezáltal növelni a legitimitását.
Hasonló célt szolgálna az országos tiszti főorvos Parlament előtti beszámolási kötelezettsége. Bizottsági viták során meggyőztek bennünket arról, hogy egyrészt az új társadalombiztosítási és egészségügyi törvény megalkotása előtt nem volna helyes ilyen kikötéseket alkalmazni, másrészt a kormányzat szándéka is hasonló, a végrehajtási utasítás tervezete pályáztatást ír elő. Ezen okok miatt a Parlament előtti beszámolási kötelezettségre vonatkozó indítványunkat visszavontuk. Lehet, hogy a jóhiszeműségünk korai volt. Ugyanis, hogy korábbi gyanakvásunk nem volt teljesen alaptalan, azt jól mutatja a Recept című újságban megjelent interjú, amelyben az ezen törvénytervezetet előkészítő munkacsoport vezetője, tehát ennek szándékával és tartalmával teljes mértékben tisztában levő személy, imigyen nyilatkozott: ha az Országgyűlés elfogadja, a tisztiorvosi szolgálat pozícióra pályázatot írunk ki, a megyei tisztiorvosokat pedig a népjóléti miniszter nevezi ki. Itt már nincs szó előzetes pályáztatásról.
A határozathozatal meggyorsítása és megkönynyítése érdekében most bejelentem, hogy visszavonjuk az új forgatókönyvben 2., 4., 6. és 35/D-vel jelzett indítványainkat.
Végezetül szeretném elmondani, hogy ezen törvénytervezet bizottsági tárgyalása igen nagy körültekintéssel, szakértők bevonásával történt mind a Kormány, mind az ellenzék részéről. Módosító indítványaink, gondolataink jelentős részét némileg megváltoztatott, nem egy esetben javított tartalommal bizottsági módosító indítvány vagy pedig személyhez kötötten csatlakozó módosító indítvány formájában tárjuk a tisztelt Ház elé.
Természetesen az SZDSZ ezeket megszavazza, mert számunkra a tartalom minősége az elsődleges szempont, s a megszavazhatóság szempontjából szerencsésebb, ha lényegi indítványok nem közvetlenül az ellenzéktől erednek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)
