KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Lassan bizottsági méretűvé zsugorodik a plenáris ülés (tiltakozó moraj) és a koncepciók is nagyjából ugyanolyan sorrendben, ugyanolyan szakmai érvekkel jönnek elő, mint ahogy a szociális bizottságban több alkalommal is vitattuk.
A bizottság frissen megbízott előadónője nagyon pontosan mondta el, hogy milyen típusú koncepciók jelentek meg a bizottsági vitában, és ezek meg is fogalmazódtak a módosító indítványokban is. Azt is elmondta, hogy a szocialista párti képviselőcsoport nevében a Csehák Judit és általam beadott módosító indítványok is egy sajátos felfogást képviselnek. Ez a felfogás nyilvánvalóan nem egyezik a kormányéval, az előterjesztőével, mert különben nem csináltunk volna módosító indítványokat.
Néhány nagy problémakör köré csoportosítottuk mi a módosításainkat, és úgy veszem észre, hogy a többi, ugyancsak koncepcionális módosító indítvány-csomag is ugyancsak ekörül mozog.
Ilyen kérdések, hogy mennyire kell centralizálni ennek a szervezetnek a tevékenységét. Az általános vitában is, a bizottsági vitában is előjött itt is több álláspont. Volt, aki azt mondta, hogy ez az előterjesztés nem igyekszik centralizálni. Mások azt mondták, igyekszik centralizálni, és ez így jó. Mi azt mondjuk, hogy igyekszik centralizálni, de ezt nem tudjuk elfogadni, mert ez nem jó így.
A következő kérdés is ekörül zajlik igazából, a szakmai vita is különösen, hogy mi legyen a feladatköre ennek a szervezetnek, a népegészségügyi és tisztiorvosi hivatalnak, illetve intézményrendszernek – mert itt egy valódi rendszerről van szó –, ennek megfelelően milyen intézményeket foglaljon magában, illetőleg mit vegyen át az egészségügyi igazgatásból, az egészségügyi hatósági jogkörökből, mit vegyen át szakmai felügyeletből. A vita végső soron ekörül zajlik.
A mi felfogásunk szerint is igaz az, hogy nem szabad a higiénés viszonyokat veszélyeztetni, a higiénés biztonságot kitenni helyi vagy csoportérdekeknek, mert ebből csak baj származhat.
Úgyhogy a jelen körülmények között mi is azt valljuk, hogy a közegészségügyi szolgálatot integrálni kell, nemcsak szakmailag – mert ez eddig is megvolt –, hanem szervezetileg, mert ez eddig hiányzott. Jelenleg is hiányzik. Ez azért fontos, mert nem jó az, hogyha a közegészségügyi hatóság hivatott ellenőrizni a fenntartójának a cselekedeteit is, nem jó az, hogyha egy városban például valamilyen városrendezési tervet, valamilyen intézménytelepítést az e város önkormányzata által fenntartott és eltartott szolgálat véleményez.
Ebből következően felfogásunk szerint sem baj – jelen pillanatban legalábbis –, hogyha ezt a szolgálatot szervezetileg is integráljuk. Az egy más kérdés, hogy ha itt az egészségügyben létrejönnek azok a változások, amelyeket szükséges megtennünk – például a biztosítási elvnek a nagyobb mértékű érvényesítése –, akkor hogyan alakul a közegészségügyi szolgálat. Tehát a mi felfogásunk az, hogy a közegészségügyet igenis integrálni kell szervezetileg is.
Ahol mi eltérünk a Kormány javaslatától és más képviselőtársaink felfogásától is, az az a pont, hogy nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogyha ez a centralizált szolgálat rátelepszik az önkormányzatokra, hogyha átvesz tőlük népjóléti igazgatási feladatokat, és hogyha átvesz tőlük gyógyító ellátási feladatokat, szakmai ellenőrzési feladatokat, ha átveszi tőlük az egészségnevelés feladatkörét. Mégpedig azért nem tartjuk ezt elfogadhatónak, mert az önkormányzatok továbbra is az egészségügyi intézmények fenntartói, még akkor is, ha működési költségeiket ezen intézményeknek a társadalombiztosítás fizeti, továbbra is megmarad az önkormányzati törvényben előírt felelősségük. Ezt a felelősséget csak akkor tudják gyakorolni, hogyha megmarad az a szoros kapcsolat az intézmény és a fenntartója, létrehozója, az önkormányzat között, ami a szakmai feladatok ellátásához nélkülözhetetlen.
Ezért úgy gondoljuk, hogy nem lehet ezt a bizonyos népegészségügyi intézetet – amelyből egy hatalmas szervezet lesz, hiszen gondolják el, hogy megyei, városi intézményeket, országos intézményeket, néhány országos szakintézményt is hozzá kívánnak csatolni –, hogyha ez az intézet átvesz olyan feladatokat, amelyek nem az ő kompetenciájába tartoznak.
Sok problémát okozott a vitákban, a bizottságokban is az, hogy a javaslat nem eléggé kidolgozott azon a területen, ami nem a szorosan vett közegészségügy. Tessék csak végignézni például az 5. és 6. §-t, ami egyébként a kardinális része a törvénynek és a módosító indítványoknak is, amelyben elég homályos megfogalmazásokkal találkozunk különösen az egészségvédelmet, az egészségügyi ismeretterjesztést illetően, de olyasmit is, hogy a szolgálat biztosítja az általános egészségvizsgálatot és tanácsadást. Vajon az előterjesztő az általános lakosságszűrésre gondolt, amely igen sok helyen elindult, és jó lenne, ha még több helyen menne. Mert ha erre gondolt, akkor nagyon nagy baj lenne, ha ezt átvenné a népegészségügyi intézet. Az egyik szakértője az előterjesztőnek azt nyilatkozta, hogy megyei népegészségügyi hivataloknál szerveződnek olyan osztályok, amelyek lakosságszűréssel fognak foglalkozni. Hát ez egy nagyon nagy baj! A lakosságszűrési tevékenységet a családi orvosnak, a beteghez, a lakossághoz közel álló vagy együtt élő szervezetnek kell ellátni.
Súlyos szakmai problémának tartom, hogy az egészségmegőrzési és egészségvédelmi programok szervezését hatósági üggyé kívánja tenni ez a javaslat. Itt arról van szó, hogy az egészségvédelmet és egészségmegőrzést egyáltalán nem lehet ma már – korábban sem lehetett volna – egészségügyi felvilágosítással azonosítani. Ez a tevékenység feltétlenül igényli a helyi közösségek együttműködését, a helyi lakosságnak és önsegítő szervezeteknek, az úgynevezett civil társadalomnak az együttműködését, a lakosság különböző csoportjai kapcsolatainak a meglétét, a lakosság és a helybéli egészségügyi intézmények együttműködését; mindent lehet, csak hivatali hatósági teendővé degradálni az egészségvédelmet, azt nem.
Én úgy látom, lehetséges, hogy a homályos megfogalmazások miatt a törvényjavaslat előterjesztőiben ilyen szándék van, mondom, itt elég sok homályos megfogalmazás van.
Bajnak tartom azt, hogy az egyébként is nagy bürokratikus hagyományokkal rendelkező közegészségügyi szolgálatot egy ilyen mamutintézménnyé kívánják fejleszteni, amelyhez tehát szakmai és hatósági feladatokat is rendelnek. És itt a hatósági feladatoknál érdemes megállni egy pillanatra, hiszen a népjóléti igazgatásban általában – tehát beleértve a szociális és az egészségügyi igazgatást egyaránt – találkozunk egy csomó olyan feladattal, amelyre mi kimondjuk, hogy ez hatósági, pedig a tartalma szerint nem lenne az. Ebből következően most itt van a lehetőség arra, hogy olyan feladatokat, mint mondjuk a kábítószerfelírás engedélyezése vagy a halotthamvasztás engedélyezése, de másokat is, ennek az úgynevezett hatósági jellegét megszüntessük.
Más téma az, hogy szociális igazgatásban is a szociális segélyezés nagy része nem hatósági teendő, legfeljebb mi azt mondjuk rá, és ezért ott kezelik.
Ugyancsak fontos lenne az, hogy az állami egészségügyi feladatok módosulását vegye figyelembe az előterjesztés, illetőleg a megalakítandó hivatal. Tudniillik ebben a feladatrendszerben egyre nagyobb súlyt kell hogy kapjon a szolgáltató jelleg, és minél kevesebbet a hivatali igazgatási jelleg.
Ezen alapelvek alapján nyújtottuk be mi a módosító indítványainkat, amelyek tehát egy sajátos gondolatkört ölelnek fel, és ennek megfelelőek az egyes részletkérdései is. Így például fontosnak tartanánk azt, hogy ha nem különülne el a honvédségi, általában a fegyveres erők közegészségügyi felügyelete – felügyelete csak, nem a szolgálatokról van szó – és a civil egészségügyé. Hiszen – ahogy a törvényjavaslat is többször leírja indoklásában – nem áll meg a járvány vagy a betegség a határoknál, a laktanyakapuknál és így tovább.
Fontosnak tartjuk azt, hogy ez az ominózus 5. és 6. § átalakuljon, illetőleg nagy része maradjon el. Ebből a felfogásból ered az a módosító indítványunk is, hogy minden szintjén, de különösen az alsó szintjein ennek a szolgálatnak szükségesnek tartjuk, hogy a kinevezendő főorvosok rendelkezzenek speciális közegészségügyi szakismeretekkel.
Ugyancsak ennek megfelelően tartjuk fontosnak, hogy az országos népegészségügyi hivatalhoz csatolandó intézmények köre az a higiénés intézményeket ölelje fel csak, és nem a gyógyító, terápiás jellegű intézményeket.
Ehhez a gondolatkörhöz kötődik a többi módosító indítványunk is, amely végső soron tehát egy koncepciót alkot. Ennek lényege – ahogy mondtam – az, hogy a klasszikus közegészségügyi teendők szerveződjenek egy intézményrendszerbe, ezek különüljenek el a fenntartóktól, de a szakmai felügyelet, az egészségvédelem, illetőleg a népjóléti igazgatásnak az egészségügyi része maradjon az önkormányzatok kezében. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
