PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék rövid lenni, hogy – bár erről a törvényről nagy valószínűséggel az est zárásáig tudnék előadást tartani – próbálhatnám képviselőtársaimat meggyőzni arról, hogy a magyar gazdaságnak milyen nagy szüksége van rá, nem teszem. Engedjék meg, hogy állító mondatokat tegyek, és ha bármely képviselőtársam igényli, én számára nagyon szívesen és nagyon részletesen elmondanám eme állító mondatok kifejtését is.
Az egyik állító mondat természetesen úgy hangzik, hogy e koncessziós törvény hiánya a magyar gazdaságban ma, éves viszonylatban 10 milliárdos károkat okoz, forintban. Gazdasági szakemberként, a gazdaságban vállalkozóként állítom, hogy ennek a törvénynek a meg nem léte már eddig is súlyos, tízmilliárdos károkat okozott. De ez közvetlen, esetleg bizonyítható állítás.
A másik állításom talán legalább ennyire pontos: ennek a törvénynek a hiánya a gazdaságban rendkívül nagy bizalmatlansági légkör fennmaradását okozza mindaddig, amíg ezek a törvények meg nem születnek, amíg a gyakorlatban nem kerülnek alkalmazásra. Hiszen milyen területeket érint általában a világon mindenhol a koncesszióról szóló törvény? Azokat a területeket, ahol a legnagyobb vállalkozási projektekre, a legnagyobb üzletekre kerül sor. És ha ott nincs egy szabályozott, egy törvényi háttérrel a gazdaság szerepének bizalmat adó kiírási mechanizmus, magyarul: nincs egy ilyen törvény, akkor ott még az egyébként legjobb indulattal, legbecsületesebben megkötött üzletek is – a versenytársak számára legalábbis – keserű szájízt, a gazdaságnak mindenképpen egy nagy bizalmatlansági tényezőt adnak. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom személy szerint is, hogy még abban az esetben is, ha némi hiba maradt a magyar koncessziós törvényben, ha a tevékenységi körök felsorolása túl szűk – ami véleményem szerint is túl szűk, de ehhez gazdaságpolitikai koncepcióváltásra van szükség, tehát egy más típusú kormányzati gondolkodásmódra a privatizálás és egyéb területen, ami nyilván más vagy szélesebb területeket is meghatározhat a koncessziók érdekkörében –, mégis, elfogadhatónak tartom. Ha ezeken a területeken lehet ma a koncessziós törvényről megállapodni, akkor itt állapodjunk meg. Itt ezeken a területeken, ahol kölcsönös a szándék, kerüljön elfogadásra a koncessziós jog, működjön a koncessziós törvény és ennek a jogalkotása.
Én magát – szintén állító mondat – az előkészített törvénytervezetet is alapvetően jónak, sőt, talán összességében is jónak tartom. Mindennek ellenére úgy hiszem, hogy nincs az a jó, aminél nincs jobb, és éppen azért, mert úgy érzem, ez nekem is területem, sőt, gyakorlati területem, öt módosító indítványt, öt rövid módosító indítványt nyújtottam be hozzá. A leghatározottabban a törvény eredeti célját kívántam segíteni ezekkel a módosító indítványokkal, amiben, azt hiszem, az is pregnáns bizonyíték, hogy három módosító indítvány a törvény szűkítését, fejezetek elhagyását javasolja – mert felesleges a koncessziós jogban. Egy egyszerűbb kezelhetőséget biztosít, és olyan elem van benne, ami nem biztos, hogy a törvényalkotók feladata. Két ilyen szakasz is azzal foglalkozik – amely hipotézisből indul ki –, tehát azt mondja, hogy nem szerencsés annak a vállalkozásnak, amely a koncessziós jog alapján erre a célra létrehozott társaságban végzi ezt a tevékenységet, hogy ezt a vállalkozását túlzottan kockázatossá tegye azáltal, hogy tetszőlegesen bővíti a tevékenységi körét, azzal olyan dolgokba is belevág, amik ide nem kapcsolódnak. De ha ezt egy vállalkozási kereten belül teszi, és ott bukik, akkor az kihat arra a területre, ahol azt a nagy jelentőségű, koncessziót igénylő beruházását végezte. Én ezt egy jóindulatú törvényalkotói beavatkozásnak érzem, de ne tegyük, Képviselőtársaim! E paragrafus elhagyását javaslom példaképp. Ez a vállalkozói döntésbe való beavatkozás. Nagyon nehéz itt, a Parlamentben elmondani, hogy egy konkrét ügy kapcsán miért okoz éppen lehetetlenülést pont egy ilyen korlát beállítása a vállalkozónak. Tisztában vannak azzal a vállalkozás szereplői – felnőtt állampolgárok –, hogy a kockázat meddig növelhető, és legkevésbé szeretik azt kockáztatni, ahol például egy kemény pályázatban esetleg koncessziós díjért, amúgy is meghatározott megtérülési időre kaptak meg egy jogot, nem szeretik megtűzdelni olyan elemekkel, amik ezt az egészet veszélyeztetik. Nem hiszem tehát, hogy ilyen beavatkozás a törvény szempontjából kell.
Ugyanígy elhagyni javaslok egy olyan paragrafusrészt, ami ennek a fordítottját teszi, ami abból indul ki, hogyha úgyis erre a célra hoztam létre a vállalkozást, akkor amikor a koncessziós jog szerinti időtartam megszűnik, akkor a vállalkozást fel kell számolni, 60 napon belül el kell számolni. Itt a koncesszióba adónak is vannak fejezetei, amit itt véd – hogy elsőként adják vissza számára, amit átadott mint kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdont –, ezeket a fejezeteket érintetlenül hagytam, mert logikusak. De az a része, hogy automatikusan számolja föl önmagát, és ezt kötelezővé teszi maga a törvény, szerintem egy hibás gondolat. Hiszen maga a törvényjavaslat is érti, érzi, sőt engedi, hogyha a koncessziós jogosítványt megkapta egy területre, például autópálya-építésre, ugyanaz a társaság belevághat a hozzá kapcsolódó benzinkutak építésébe, éttermekbe stb. – és ez tartósan az ő tulajdonát fogja képezni, hiszen ez nem tárgya magának a koncessziónak. Lejár az autópályára a koncessziós jog – miért kellene felszámolni azt a vállalkozást, amelyik, ha nem nyerte meg ismét a koncessziót ugyanarra az autópályára, ez után már csak az üzemanyag-állomásokat, illetve vendéglátóhelyeket fogja az autópályák körül üzemeltetni. Ez egy felesleges beavatkozás a törvény oldaláról, egy ilyen csökkentés – tehát elhagyásra vonatkozó javaslatot tettem, kettőt.
Van egy érdemibb elhagyási javaslatom is, ez az 1. § (2) bekezdése, amely részben annullálja azokat, amiket az előbb elmondtam, tehát ellene hat a törvényben. Az ágazati törvény az előző bekezdésben, tehát a törvény legelején felsorolt tevékenységi körök keretein belül, az egyes tevékenységek folytatását koncessziós pályázat kiírása, illetve konceszsziós szerződés megkötése nélkül is lehetővé teheti. A törvény nem érinti a múltat, tehát a jövőben lévő dolgokra vonatkozik. Elég kárt, bizalmatlanságot – mindent, amit az előbb elmondtam – szenvedtünk eddig, hogy ezeken a területeken nem működött a koncessziós jog, tehát kijelölésre kerültek állami vállalkozások vagy bárki más. Nem hiszem, hogy ezt előremutatóan is fenn kellene tartani, hiszen ebben az esetben fennáll a gyanú, hogy a nekem nem szimpatikus pályázó is megjelenhetne egy koncessziós kiírás gyanánt, akkor lehet élni a törvény adta lehetőséggel, és azt mondani: nem írok ki mégsem, hanem az állami tevékenységre kijelölök. Jogász kollégáim, képviselőtársaim nyilván nálam jobban meg tudják vizsgálni: én azt hiszem, ez a rész alkotmányosan is aggályos. Az Alkotmány külön törvényben kéri megnevezni azokat a tevékenységeket, amit kizárólag állam végezhet, nem pedig ágazati törvények szabályai között teszi ezt lehetővé.
Ez volt a három csökkentő javaslatom, de remélem, érződik, hogy filozófiailag segíteni kívánják e törvényjavaslatot.
Van benne egy olyan rész is, amit talán nekem, a Vállalkozók Szövetségének elnökeként nem kellett volna benyújtanom, de mégis úgy éreztem közgazdászként, hogy muszáj volt benyújtanom. Ez kiegészítő javaslat. Hiányzik, tudniillik, a törvény egészéből a koncessziós joggal felruházottal szemben álló, tehát a vele gazdasági kapcsolatban álló fogyasztó vagy vállalkozó védelme. A koncessziós joggal ugyanis 5-35 évre a monopoltevékenység előnyeit élvező helyzetbe kerül az, aki egy korrekt tenderen ezt a koncessziós jogot megszerezte.
De kérem, az 5-35 év a gazdaságos megtérülés szempontjából nagyon hosszú, hiszen itt nagy projektekről van szó. De a másik oldaláról egy hihetetlenül hosszú idő, ha ő nem megfelelően teljesít. Kevés itt arról gondolkodni, hogy majdan az önkormányzatok vagy az állam, a kiíró a teljesítés feltételeiben eléggé gondos lesz. Nemzetközi szokások ennek is meghatározzák már a kerettörvényben az alapfeltételét, mert ott elmondják, hogy a monopoltevékenység előnyeihez kapcsolódik egy hátrány, amit én az értelmezhetőségéért, de nem vitaalapul úgy tudnék mondani, hogy a szerződésbe kerülési, rendelkezésre állási kötelezettséget is ki kell fejeznie annak, aki koncesszióban részesül.
A konkrét módosító javaslat – talán elég jól összefoglalja – úgy szól, hogy a koncessziós szerződést fel kell mondani, ha a koncesszió jogosultja ismétlődően nem képes a koncesszióban érintett tevékenységet, szolgáltatást a nemzetközi normák szerinti minőségben és a jelentkező igényekkel összhangban, az elvárható igényeket kielégítve végezni. Ha egyszer valakit valahol monopolhelyzetbe hoztam, és minden gazdálkodó szervezet, fogyasztó őhozzá van kötve 5-35 évig, akkor ne kerülhessen olyan helyzetbe – Képviselőtársaim, csak egyet mondok –, hogy működtessen postai telefonhálózatot koncessziós jog alapján, de nem valószínű, hogy meg kell, hogy kapja vagy tarthassa, aki húszéves telefonigényléseket nem tud kielégíteni. Akkor ő valószínűleg nem tud ezen a területen az európai normáknak megfelelően fejleszteni, nem áll érdekében, vagy nem képes erre. Nyilvánvalóan ezt nem lehet számára biztosítani. De van még a postai szolgáltatáson kívül sok egyéb területen hasonló esemény.
Szeretném, ha ezt a fogyasztói, partnerkapcsolói védelmet tartalmazná a törvénytervezet, mert az indokláson kívül sehol semmi ilyen garancia magában az eredeti javaslatban nem szerepel.
Az utolsó megjegyzésem, hogy képviselőtársaimnak a szavazáskor miért kell – attól függetlenül, hogy egy fontos, jó törvényjavaslatról van szó – nagyon odafigyelni. Azért, mert az érdekek a világon mindenhol működnek, ebben a törvénytervezetben is fellelhetők néhol.
Az utolsó módosító javaslatom egyébként úgy szól, hogy a vasúti árufuvarozás is fel van sorolva a koncessziós tevékenységek között. Kizárólag a vasúti árufuvarozásról van szó, miközben nagyon sok hasonló sajátosság van a légi, a vízi közlekedés esetében is. De így bekerült, hogy ezt a koncessziós jog alapján kell, illetve lehet végezni, nem véletlenül.
Azt hiszem, valamennyi képviselőtársam tudja, hogy a vasútnál pillanatnyilag a menetrend szerinti személyszállítás veszteséges. Az egyetlen, de kemény nyereséges, amely ezt pótolja, "visszafinanszírozza" a vasút számára, az áruszállítás. Nyilván szívesen megtartaná itt egy ilyen monopoltevékenységhez kötődő működését – akár koncessziós jog alapján is – a vasút, de ne tartsa meg, az áruszállítás a világon mindenhol a versenyszférába tartozik. Ne kerüljön be ide, nem véletlenül került be a javaslatba meggyőződésem szerint, de mi vegyük ki belőle, s álljunk ellen az ilyen követeléseknek, ez még a javaslatom.
Azt szeretném tehát megerősíteni, hogy minél gyorsabban el kellene ezt a törvényjavaslatot fogadni, még néhány hibájával együtt is. Remélem egyébként – kár, hogy miniszter úr most nincs benn, mert az ő szavaira akartam visszautalni –, hogy a benyújtott módosító javaslatokat – s nemcsak az enyémet – a Kormány a korábbi gyakorlattól eltérően segítő szándékúnak fogja tekinteni, és nem azért fogja fontosnak tartani a bizottsági üléseken a kormánykoalíció képviselőinek nagyszámú jelenlétét, hogy a Kormány eredeti javaslata megfelelő súlyt kapjon, mert ez az ő szavaival élve legalábbis törvénykezési tréfa lenne. (Taps.)
