SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Negyedház! Én Magyarországnak igen szegény tájékáról kerültem ebbe a Házba, azon két megye egyikéből, Békésből, amely halmozottan hátrányos helyzetű, és lemaradása az utóbbi hónapokban nem csökkent, hanem növekedett. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a sokszögletű magyar Isten tizenkilencedik háta mögül jöttem.
Mifelénk alacsonyabbak az átlagjövedelmek, elszegényedőfélben vannak az önkormányzatok, egyre nagyobb gondot jelent számukra a közszolgáltatások fenntartása. Az infrastrukturális elmaradottság felszámolására reálisan már nem is gondolhatnak, hiszen ez csak nagy tőkebevonással volna megoldható. Jómagam például hazánk legnagyobb mértékben eladósodott megyeszékhelyének, Békéscsabának vagyok az egyéni képviselője. Mifelénk az átlagpolgárok egyre nehezebben viselik a közterheket, aránytalanul nagy áldozatot jelent számukra, hogy becsületesen kifizessék a helyi közlekedés árát, a víz- és csatornadíjat, a villanyszámlát, a gázszámlát. Szorult helyzetükön sajnos az önkormányzat sem tud kellő mértékben enyhíteni, bármily gondolkodó és gondoskodó esetleg netán.
Érthető tehát, hogy mifelénk fokozott várakozással tekintenek a koncesszióról szóló törvény életbelépése elé, és a koncessziót is egyfajta csodaszernek vélik, akárcsak a privatizációhoz kapcsolódó más, egyelőre csak körvonalazódó törvényeket. Őszintén remélem, hogy nem kell majd csalatkozniuk, noha ez a törvény sem csodaszer. Erre a kincstári optimizmusomra pedig Balsai István igazságügy-miniszter úrnak az előterjesztésekor elhangzott egy mondata ad okot, nevezetesen az, amelyben arra utalt, hogy a törvényjavaslat elfogadása után kialakuló állapotban bizony az is előfordulhat, hogy egy olyan területen, egy olyan tevékenységi körben, ahol ma egy állami vállalatnak van kizárólagos monopóliuma, ott a jövőben az állami gazdálkodó szervezet a koncessziós szerződés alapján jogot szerző vállalkozókkal találja magát szembe. Pályázat lesz tehát és verseny jónéhány közszolgáltatás, közérdekű tevékenység vonatkozásában, ott, ahol eddig monopolhelyzet volt és monopolár, és gyaníthatólag más, nem közvetlenül a közszolgáltatáshoz kapcsolódó költségeknek az árba való beépítése is a lakosságra való hárítása történt.
Éppen ezért a koncesszióról szóló törvényjavaslat legfontosabb elemeinek a nyilvános pályázatot és a koncessziós szerződést tartom, és mindezt megelőzően az alapvetést, a koncessziós tevékenységi kör megrajzolását.
A bevezető a kizárólagos állami tulajdon vagy tevékenység átengedéséről tesz említést. Úgy gondolom, a koncesszió ennél tágabban is értelmezhető, és ma, amikor ez a forma Európában a reneszánszát éli, számos példát lehetne találni arra, hogy a koncesszióval egészen különleges közszolgáltatásokat is megoldottak, mégpedig úgy, hogy ez végső soron árcsökkenést eredményezett. Francia és angol példák is vannak arra, hogy néhány helyi önkormányzat – megjegyzem, jobboldali többségűek – még az iskolai étkeztetést is privatizálta, koncessziós szerződéssel működtette, úgy természetesen, hogy közben nem mondott le az ellenőrzésről sem. A törvénytervezet 1. §-ának 1. pontja sorolja fel a koncessziós lehetőségeket. Szűcs Istvánhoz és Pál Lászlóhoz csatlakozva az a véleményem, hogy minden felsorolás szűkítést jelent a legkörültekintőbb előkészítés után is, tehát később akadálya lehet a koncessziós szándékoknak. Ezért én szívesebben látnám a törvényben, ha a felsorolás helyett inkább általában szabályoznák a koncesszió lehetőségét. Ennek híján is számos kiterjesztő jellegű módosító indítványra volna szükség, és ezek gyártása már meg is indult jó parlamenti szokás szerint. Az eddig beérkezetteket, hozzám eljutottakat egyetértéssel olvastam, különösen Zsebők Lajosét.
A másik, amivel egyetértek, az dr. Vékony Miklós képviselőtársam azon véleménye, miszerint nagyon fontos a nyilvánosság biztosítása. Akad keserű tapasztalatunk arról, hogy miféle megbízatások születtek az utóbbi években pályázatok híján, vagy látszatpályázatok útján. Jelentősége folytán a koncessziós pályázatra a gyanú árnyéka sem vetődhet. Csak a nyilvánosság biztosíthatja a versenyt, méghozzá úgy, hogy már a pályázati kiírásban szerepelnie kell az elbírálás szempontjainak és a képviselt közösség, az állampolgárok minimális igényeinek, amelyet esetünkben a kiíró, tehát az állam vagy az önkormányzat képvisel.
És itt érkeztünk el a leglényegesebb ponthoz, a koncessziós szerződés tartalmának kérdéséhez. Való igaz, amit dr. Vékony Miklós említett, hogy hazánkban sajnos nem ismeretes a közigazgatási szerződés fogalma, így hát ebben a formában nincs mód esetleges szubvenciókra, felügyeleti jogkör gyakorlására, netán szankcionálásra. Ehelyett magánjogi félként köttetik meg a szerződés, és arra a polgári törvénykönyv szabályai érvényesek. Való igaz az is, amit ugyancsak Vékony Miklós képviselőtársam említett, hogy az államnak, az önkormányzatnak hagynia kell, hogy a koncessziós társaság nyereséges legyen, tehát a magánvállalkozás szempontjait értékelni kell a szerződés megkötésekor. Az alapvető ösztönzés tehát a nyereség perspektívája, annak biztosítása, hogy a közszolgáltatás nyereséges lesz.
Nem feledhetjük el azonban az érem másik oldalát sem, azt tudniillik, hogy a magánvállalat jogainak érdekei biztosítása mellett meg kell őriznünk a közösség jogait is, a fogyasztókét, ahogy azt Palotás János mondta. Ha tisztán polgárjogi szerződésről van szó, akkor sem feledkezhetünk meg arról, hogy a szerződő felek egyike a közérdek képviseletében köti meg ezt a koncessziós szerződést. A koncessziót nyújtó közösség számára tehát meg kellene tartani valamilyen minimális ellenőrzési lehetőséget. Ki kellene tudni fejeznie, hogy a lakosság elégedett-e vajon a szolgáltatással, a szerződés célkitűzéseinek a megvalósításával. Akad ország, például Spanyolország, ahol a közigazgatás akár azt is megteheti, hogy a szállítást vagy a helyi tömegközlekedést biztosító koncessziós társaság okmányait, könyvelését, belső működését áttekintse. Ezzel szemben ma Magyarországon a másik véglet érvényesül. Ha egy városi önkormányzat a helyi közlekedési vállalattal egyezségre próbál jutni a tömegközlekedés díjainak megállapításáról – mint ahogyan azt most az árakról szóló törvény szerint tennie kell –, akkor nem kaphat pontos képet arról, hogy milyen mértékű tarifaemelés lenne indokolt, milyen összetevői vannak a javasolt áremelésnek, és mennyiben oka ennek esetleg a vállalati általános költségek növekedése, ahol olyan vállalatról van szó, amely nemcsak az adott település tömegközlekedésével foglalkozik.
Mindezeket az adatokat most egy vállalat joggal tekintheti üzeleti titoknak, ám élnünk kell a gyanúperrel, hogy annak örvén éppen vissza is élhet a monopolhelyzetével. Ez a lehetőség elméletileg fennáll. Nagyon lényeges tehát, hogy a koncessziós tarifákat a két szerződő fél közösen határozza meg és egymás között egyeztesse. Tipikusan alkalmas példa, amit az előbb említettem: a helyi és kistérségi tömegközlekedés. Erről az önkormányzatok kötelesek gondoskodni, és azt megoldhatják egyrészt a Volán vállalatokkal kötött szerződésekkel, a már említett anomáliákat is vállalva, másrészt alapíthatnának maguk is közlekedési vállalatot, ha volna miből. Marad tehát harmadik lehetőségként a magánvállalkozás keretében történő ellátás, mégpedig koncessziós szerződés formájában.
Biztosítani kell azonban, hogy mind a tarifa-maximum, mind a nyereség-minimum közös megegyezésen és az érdekek kölcsönös figyelembevételén alapuljon. A közösség jogainak és érdekeinek ez a minimális figyelembevétele azt hiszem, még nem gátolja a pályázati versenyt, nem csúfolható piacellenes populizmusnak. Köztudott, hogy éppen a közlekedési és hírközlési ágazatokat uralta leginkább Magyarországon a monopol jelleg, és állandó az elégedetlenség is ezekkel az ágazatokkal szemben.
Örömmel olvastam, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium tervei szerint koncessziós szerződés alapján fog működni majd hazánk infrastrukturális rendszereinek túlnyomó része. Így többek között az e törvényben felsorolt ágazatok is.
Mifelénk Békésben, Csanádban még egy oka van annak, hogy nagyon várjuk a koncesszióról szóló törvényt és a kiegészítő ágazati törvényeket, ez pedig a koncessziós autópálya-építési konstrukció, amely igencsak felgyorsítaná – többek közt – az M5-ös autópálya kiépítési ütemét is. Arról a tervről nem is beszélve, amely szerint épülhetne egy dél-magyarországi autópálya is koncessziós formában, s ez a beruházás körirányú régióközi kapcsolatokat biztosítana, számos állandó munkahelyet teremtene a kiegészítő létesítményekkel, segítene, hogy a térség értékes mezőgazdasági termékei könnyebben és gyorsabban eljussanak a hazai és külföldi piacokra, és hozzájárulna felzárkózásunkhoz, amelyet – remélem – a Kormány és a Parlament is hőn óhajt, és ezen óhaját a koncessziós törvény, valamint a kiegészítő ágazati törvények mielőbbi minőségi megalkotásával fejezi ki.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
