DÁVID IBOLYA, DR. (MDF)
DÁVID IBOLYA, DR. (MDF)
DÁVID IBOLYA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A világ ismétli önmagát. Hogy marxi vagy hegeli módon, azt a történelem és a közigazgatási bíráskodásunk gyakorlata fogja bizonyítani.
Képviselőtársaim! Kerek 100 esztendővel ezelőtt, 1891-ben ugyanaz a probléma foglalkoztatta a képviselőházat, mint néhány hónappal ezelőtt az Alkotmánybíróságot és jelenleg minket. Pontosan 1891-ben született a XXXIII. törvénycikk, amely kimondta a közigazgatási rendszer rendezését, és a kormányt arra utasította, hogy nyújtson be törvényjavaslatot a közigazgatási bíráskodásról.
Ennek az indoka is kisértetiesen hasonló volt az Alkotmánybíróság indokolásához. Mint ahogy a miniszter úr az előterjesztésében is elmondotta, 1883-ban Magyarországon létrejött az első pénzügyi közigazgatási bíráskodás. Miután ez csak pénzügyekre és adóügyekre korlátozódott, ezért a jogállamiság kerékkötőjének tartotta a tisztelt törvényhozás ezt a jogszabályt, és ezért utasította a kormányt arra, hogy hozzon egy egységes, átfogó, közigazgatási bíróságokról szóló jogszabályt.
Az előterjesztők olyan szervezetre gondoltak, amely több alsófokú közigazgatási bíróságon alapul. 1893-ban, tehát az utasítást követően két évvel Hieronimy Károly belügyminiszter ezen elv alapulvételével törvényjavaslatot tett minden megyében egy-egy elsőfokú és ezen felülálló egy felsőfokú közigazgatási bíróságról.
A képviselőház bizottsági viták után olyannyira átdolgozta ezt az egyébként korszakalkotó javaslatot, hogy az előterjesztésből mindössze egyetlenegy közigazgatási bíróság maradt.
1896 májusában fogadták el a törvénytervezetet azzal, hogy az 1897. január 1-én lép majd hatályba, hogy a bíróság felkészüljön személyileg, technikailag a munka fogadására. Az utasítástól a hatályba lépésig tehát eltelt hat év. Ez minden bizonnyal nagy időpazarlás volt.
Ezzel szemben a mi Alkotmánybíróságunk olyan szűkre szabta az időt, mely az érdemi munkát úgy a Parlamentben mint elsősorban a bíróságok működését érintően lehetetlenné tette.
Tisztelt Képviselőház! Az 1896. évi XXVI. törvénnyel megszületett a magyar királyi közigazgatási bíráskodás. Engedjék meg, hogy a hasonlatosságok miatt néhány mondattal kitérjek erre.
E törvény 18 ügykörben tette lehetővé a bíróság előtti eljárást. Ezek közül a leglényegesebb volt a közegészségügy, a vallás-, a vízjog-, a közút-, a vámügy, az állategészségügy, az erdészetügy, a vadászat-, a halászat-, az adó- és az illetékügy.
Csodálatos dolog volt áttanulmányozni az ezredforduló jogalkotóinak a problémáit. Elsősorban, hogy mi indokolta számukra a közigazgatási bíróság létrehozását. Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem az indokolást.
"Ennek szükségessége azon alapul, hogy a közigazgatási eljárás kevésbé volt képes az egyéni jogokat tiszteletben tartani. A közigazgatási eljárás a természete miatt az általános érdekek szempontjából van hivatva eljárni, és eljárásában ki van téve annak, hogy az egyéni jogokat elhanyagolja. Gyakran az eljárás eredménye jutott az egyén tudomására, ebből adódóan több az egyéni sérelem. A magasabb fokú közigazgatási határozat esetleg éppúgy ki van téve annak, hogy az egyéni jogokat elhanyagolja. Ellenben a bíróságok a bírói függetlenség szervezeti biztosítékával működnek. Ez nagyobb biztosítékot nyújt az egyéni jogok biztosítására. A bírói eljárás további előnye, hogy az érdekelt felek meghallgatásával történik."
Száz évvel ezelőtt a közigazgatási bíróság felállításáért küzdők kijelentették: a közigazgatási határozatok bíróság által való ellenőrzését a jogállam egyik alapkövének tekintik.
Hogy hol működjenek ezek a bíróságok, erre már akkor három teóriát dolgoztak ki: a közigazgatási bíróságok keretében, a rendes bíróságok keretében vagy közigazgatás hatáskörén belül biztosítsanak bírói lehetőséget. Ez a harmadik javaslat nagyon rövid életű volt, míg az első és második javaslat napjainknak is élő problémája.
Néhány érdekes fejtegetésre szeretnék még a múltba visszatérni. Elődeink azon vitatkoztak 100 évvel ezelőtt, mikor lehet igénybe venni a közigazgatási bíróságot. Két formája köré csoportosult a vita. Az egyik, hogy minden sérelem esetén, a másik pedig hogyha kimerítik az előtte adott közigazgatási lehetőségeket.
Csupán megjegyzem, hogy a Kormány beterjesztése ezt a második variációt támogatja. Hatáskörét illetően is két álláspont alakult ki. A bíróság elé vitt ügyben érdemében döntsön, vagy megsemmisítő cassaciós joggal éljen. Ez esetben is a Kormányunk az előterjesztésében többségében él a cassaciós joggal, viszont felsorolja azokat az eseteket, amikor a bíróság nagyon helyesen az ügy érdemében is dönthet.
Az ezredfordulón Európában Magyarország és Poroszország volt, amely egységesen képviselte azt az álláspontot, hogy taxatíve felsorolták, hogy milyen esetekben lehet közigazgatási bíróságokhoz fordulni. A magyar 18-at sorolt föl, míg a fejlettebb európai államok nyilván amellett voksoltak, hogy minden közigazgatási határozat megtámadható, és csak a kivételeket sorolták fel.
Tisztelt Ház! Az 1896-ben létrehozott közigazgatási bíróságot, illetve az 1907-ben szervezett hatásköri bíróságot 1949-ben felszámolták, de a közigazgatási bíráskodást teljesen nem törölték el. A tételes jog szűk körben lehetővé tette néhány határozat bírósági felülvizsgálatát. Ezt követően a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata tekintetében 1957-ben következett be változás. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól rendelkező 57. évi IV. törvény által biztosított bírói utat 1981-ig a fokozatos kiterjesztés jellemezte. Ennek ellenére az 1891-ben megszületett és ma is hatályos szabályozás szerint a bírói felülvizsgálat lehetősége a közigazgatási ügyek kis részére terjed ki.
Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatási bíráskodásra, az ítélkező szerep betöltésére a bíróságok szervezeti felépítésének és működésének általános sajátosságai teszik különösen alkalmassá. A bírósági tevékenység ugyanis lényegesen különbözik a közigazgatásitól. A bíróságok ítélkező tevékenységükben függetlenek, pártatlanok, tárgyalásuk nyilvános. Csak a bírósági eljárás során biztosítható az ügyfelek egyenlősége. A közigazgatási bíráskodás kiszélesítése a közigazgatási munka korszerűsítésének fontos eleme. A közigazgatási bíráskodás tehát a bírói ítélkező tevékenység egyik funkcióját valósítja meg, melynek során a bíróság nemcsak egyszerűen a jogviták feloldásának a fóruma, hanem a törvényesség megtartásának fontos politikai biztosítéka is.
Tisztelt Országgyűlés! A közigazgatással szemben az a társadalmi követelmény érvényesül, hogy feladatát gyorsan, szakszerűen és a törvényesség megtartásával oldja meg. A törvények megtartása nemcsak alapvető jogi, hanem egyben hasonló értékű politikai kérdés is. A módosított Alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése ezért kimondja, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. A bírósági felülvizsgálattal kapcsolatos jogszabályokat tehát összhangba kell hozni az Alkotmány rendelkezésével. A törvényesség megtartásának biztosítékait elsősorban a közigazgatás rendszerében kell kiépíteni. A közigazgatási szervek határozatának bírósági felülvizsgálatára a közigazgatási jogorvoslati eszközök kimerítése után fennmaradó jogsérelem orvoslása érdekében kerül sor. E megszorítás fenntartása mellett is csak megközelítőleg lehetne megbecsülni a várhatóan a bíróság elé kerülő ügyek számát. A közigazgatási hatáskörrel rendelkező szervek öszszetétele, felépítése igen sokféle. Csak a megszűnt tanácsi szakigazgatási szervek hatáskörébe tartozott hatósági ügyek esetében valószínűsíthető, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően a befejezett ügyek hány százalékában fordulnak majd az ügyfelek bírósághoz.
Az ún. szakhatósági határozatok esetében, ahol korábban szinte egyáltalán nem volt bírósági út, még ilyen becsléssel sem lehet élni. Mindezekre tekintettel a Kormány a nemzetközi tapasztalatokat is felhasználva körülbelül évi 30–40 ezer bírósági üggyel számol a korábbi, évi körülbelül kétezer ügytípus helyett. Ez a hatáskörbővülés tehát nyilvánvalóan szükségessé teszi a bíróságok létszámának bővítését, illetve az ehhez elengedhetetlenül szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését.
Itt érdemel említést a törvényjavaslattal kapcsolatban az a tény, hogy az Országgyűlés együtt tárgyalhat egy állami szerv, jelen esetben a bíróság hatáskörének bővüléséről és annak költségvetési fedezetéről. Bár a közigazgatási bíráskodás bevezetése kapcsán nem vitatkozhatunk arról, hogy az anyagi kihatásai mellett is szükség van-e rá, azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy a hatáskör-megállapításnak és a hozzá kapcsolódó költségvetési fedezet biztosításának együttes tárgyalása a jövőben is követendő gyakorlat legyen.
Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság 1990. december 22-én meghozott határozatával megsemmisítette azokat a jogszabályi előírásokat, amelyek korlátozzák a bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatok körét. Az Alkotmánybíróság döntése alapján 1991. április 1. napjától az Alkotmány rendelkezésének megfelelően minden közigazgatási határozat felülvizsgálható a bíróság által, tehát 1991. április 1. napjától az ügyfelek a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérhetik, függetlenül attól, hogy a tisztelt Ház ezt a beterjesztést elfogadja-e vagy sem.
Ahogy az elmondottakból nyilvánvaló, nem állnak rendelkezésre ehhez azok a szabályok, amelyek a szűk, de indokolt kivételek körét meghatározhatják, illetve amelyek a bírósági eljárás szabályait az új rendelkezésekhez igazítják. A józan megfontolás azért amellett szól, hogy a törvény megalkotásával magunk is segítsük elő az Alkotmányban biztosítható jog megvalósíthatóságát, ma még elsősorban csak a várhatóan amúgy is hatalmas mennyiségű hatósági ügyben.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.)
