VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista képviselőcsoport nevében aggályokat és kétségeket tudok megfogalmazni és szeretnék tolmácsolni önöknek a törvényjavaslat vitájában. A Ház ismét kényszerhelyzetben van, ismét szorongattató sürgetésnek kell engedni, hiszen az Alkotmánybíróság által konstatált mulasztás állapotába került a jogalkotás.
A mulasztás természetesen akkor kezdődött, amikor az 1989. őszi alkotmánymódosítás beiktatta azt az ominózus szakaszt az Alkotmány új szövegébe. Ugyanakkor az előző parlament, ahogy erre a miniszter úr is utalt, helyesen tette, amikor nem foglalt állást a közigazgatási bíráskodásról. Helyesen tette nemcsak politikai értelemben, hanem szakmai értelemben is, mert az önkormányzati törvény elfogadása nélkül lényegében a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény igen komoly fogyatékosságokban szenvedhetett volna. Azt viszont nem értjük – és ebben keressük a kormányzat felelősségét –, hogyha a kormányzat a közigazgatási bíráskodásról ebben a terjedelemben és ebben a formában gondolkodik, ahogyan ezt a törvényjavaslat tükrözi, akkor vajon miért kellett az önkormányzati törvény elfogadását követően az előterjesztésre várnunk, hiszen ez az előterjesztés az önkormányzati törvény által diktált módosításokkal együtt lényegében azon a nyomvonalon halad, mint az a törvény, amelyet az előző kormány az előző parlament elé terjesztett 1989 decemberében – 1990 januárjában. Tehát nem értjük ezt a kormányzati késlekedést.
Ugyancsak nem értjük azt, hogy a kormányzat – és itt egyet kell értenem Hack Péter képviselőtársam megállapításaival – miért nem egy koncepcionális vita keretében fejti ki álláspontját arról, hogy miként szeretné a magyar igazságszolgáltatás szervezetét kialakítani és felépíteni, hiszen különböző intézmények tartoznak a jogvédelem átfogó rendszerébe, és ezek az intézmények jelenlegi állapotukban egymástól elszigetelten kerülnek előterjesztésre. Az az érzésünk, hogy mindig egy-egy rész, szelet kerül a Parlament elé. A Parlament ebben a részben állást foglal, de a részben történő állásfoglalás gyakorlatilag már kihat az egész rendszer lényegére és alapszerkezetére anélkül, hogy az egész rendszerre vonatkozó kormányzati előterjesztés lényegét a tisztelt Ház ismerné. És ez nemcsak a közigazgatási bíráskodásra vonatkozik, hasonlóképpen járunk minden alkalommal a közigazgatás tekintetében is. Sürgetem, kérem a kormányzatot, hogy azokat az oly sokszor emlegetett politikai vitáinkat ilyen természetű kérdések koncepcionális vitájára és taglalására használja fel a Parlament.
Nincs szükség arra, hogy a közigazgatási bíráskodás politikai-jogi jelentőségét méltassam. Mindannyian ismerjük azt a szerepet, amely a közigazgatási bíráskodásra hárul az állami hatalom korlátozásában és ellenőrzésében. És itt ennél a pontnál ismét egy koncepcionális problémához szeretnék eljutni, hiszen ez is meghatározza a törvényalkotás szemléletét. Ugyanis a modern államfejlődés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az állam hatósági tevékenysége háttérbe szorul. Nem szorul háttérbe és extenzívvé válik legalábbis a szociális jogállamok tekintetében az állam szolgáltató, tervező, fejlesztő, ellátó tevékenysége.
Ebből következően a közigazgatási döntések természete és minősége is változik: milyen szeletét kívánjuk peresíteni a közigazgatási döntéseknek? Csak a jogszabálysértéssel az egyéni helyzetet érintő közigazgatási döntéseket vagy pedig az érdeksérelemre való hivatkozással egy szélesebb körű megtámadási lehetőséget kívánunk biztosítani? Ezeket nem tisztáztuk, és ezeket nyilvánvalóan tisztázni kell a helyzetnek megfelelő és a fejlődésnek megfelelő, a követelményeknek megfelelő közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat elfogadása érdekében.
Eléggé eklektikus a jogvédelmi intézetek, intézmények jellege a magyar jogrendszerben, hiszen az Alkotmánybíróság szakértők véleménye szerint a német konstrukciót tükrözi. Közismert, hogy az ügyészség a szovjet jogalkotás, joggyakorlat elemét viseli magán. Az is nyilvánvaló, hogy az ombudsman intézménye skandináv elemeket tartalmaz. A közigazgatási bíráskodás ebben a formájában inkább az angolszász gyakorlathoz közelít és van egy páratlan jogintézményünk, amely tipikusan magyar: ez a köztársasági megbízott intézménye. De ezek nincsenek összehangolva, és itt nem a földrajzi eredetű tapasztalat vagy megoldás és stílus a lényeg, hanem az, hogy ezek nincsenek egymáshoz kapcsolva, nincsenek összehangolva, nincsenek meg a pontos kapcsolódási pontok és elemek.
Mi a vita jelenlegi szakaszában nem elsősorban a szervezeti kérdésekre koncentráltunk. Az a véleményünk, hogy jól működő szervezeti rendszerek lehetnek a közigazgatási bíráskodás beleolvadásával a bíróságok egész rendszerébe külön bíróságként, és van még egy harmadik forma is, amely ismert az európai és az angolszász joggyakorlatban. Mi azt tartjuk alapelvnek e tekintetben, hogy számunkra az a szervezeti modell a legmegfelelőbb, amely a leghatékonyabb jogvédelmet kívánja és tudja biztosítani az állampolgárok és szervezeteik számára.
Mi a vitának ebben a szakaszában, ebben a stádiumában elsősorban a hatáskörre koncentrálunk, a hatásköri kérdésekre, és örülök annak, hogy Szabó képviselőtársam is hozzászólásában több ilyen elemet kritikusan említett. Általában azt a kört, hogy mi tartozik a közigazgatási bíráskodás terrénumához, egy generális klauzulával szokták megoldani, ami alól negatív felsorolással veszik ki a kivételeket.
Mi úgy látjuk, és az a véleményünk, hogy a jelenlegi javaslatban szereplő kivételek tekintetében újbóli mérlegelésre lenne szükség. Néhány ezek közül nem egyezik sem a másutt kialakult, talán fejlettebb gyakorlattal, sem azokkal a törekvésekkel, amelyeket a magyar törvényhozás is képvisel. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy piacgazdaság viszonyai között egy gazdasági tevékenységre kötelező államigazgatási határozatot nem lehet bíróság előtt megtámadni a kötelezettnek. Vagy például a külkereskedelmi tevékenység engedélyezését megtámadó államigazgatási határozatot egy liberális piacgazdaság rendszerében nem lehet megtámadni bíróság előtt.
Tehát ezért meg kellene újból fontolni, hogy melyek legyenek azok a kivételek, amelyekkel egyébként nagyon szűkmarkúan bánnak másutt, és elsősorban politikai megfontolásból nagyon szűkre szabják azoknak az ügyeknek a körét, amelyeket e bíróság előtt nem lehet megtámadni.
Számos részkérdésben van olyan véleményünk, amely további korrekciót igényel szabálysértések tekintetében, jogerő tekintetében – ami szintén elhangzott. Ezt a részletes vitában részleteiben is kifejtjük majd. Módosító indítványokat teszünk ezeknek korrigálására, átalakítására, és összegezve álláspontunkat azt szeretném kiemelni, hogy tulajdonképpen mi ezt a törvényt csak átmeneti rendelkezésként tudjuk elfogadni, csak átmeneti rendelkezésként, részleges szabályként tudjuk elfogadni. Ebből adódik az a következtetésünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a címét feltétlenül meg kell változtatni. Ez a törvényjavaslat nem arról szól, ami a javaslat címe, nem a közigazgatási bíráskodásról szól.
Javaslom, és ezt módosító indítványban is megerősítjük majd, hogy az Országgyűlés fogadjon el egy olyan címmódosítást – és ez felel meg a javaslat pontos tartalmának –, hogy ez a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló törvény. Ez tulajdonképpen megnyitja az utat a bírói felülvizsgálat előtt az ügyek bizonyos típusában, de nem kelti azt a látszatot, mintha a közigazgatási bíráskodás ügyében a magyar törvényhozásnak ennyi mondanivalója lenne.
Ezen túlmenően javaslom, hogy a közigazgatási bíráskodás egészére vonatkozó elméleti koncepciót, annak kidolgozását sürgesse az igazságügyi tárca és a kormányzat. Hack Péter szakmai vélemények hiányára hivatkozott, én is csak megerősíteni tudom ebben. A magyar közjog-tudományban, közigazgatás-tudományban rendkívül sok hasznosítható észrevétel és megállapítás gyűlt össze az elmúlt évek során a közigazgatási bíráskodással kapcsolatosan, jó lenne, ha ennek az eredményei meglennének a jogalkotás menetében is.
Az igazságszolgáltatás átfogó koncepciójának kidolgozásával szeretnénk újra visszatérni a közigazgatási bíráskodásra, addig csak egy átmeneti részleges törvényként tudjuk elfogadni, csak ebben az esetben tudjuk támogatni és bízván abban, hogy nem ez a magyar törvényhozás utolsó szava a közigazgatási bíráskodás dolgában. (Taps.)
