KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Az interpelláicóban megfogalmazott kérdések helyénvalóak, azt gondolom, olyan súlyú kérdésekről van szó, nem vitásan, amelyekkel foglalkoznunk kell, szabadjon egy ponton azonban módosítanom az interpelláló képviselő úr véleményét. Nevezetesen a vonatkozásban, hogy a Magyarországon külföldiek által történő munkavállalásra vonatkozó jogszabályok nem merülnek ki az ön által hivatkozott, volt ÁBMH-rendeletben, a 9/1989-esben, hanem szabadjon utalnom a Parlament által nem oly régen elfogadott foglalkoztatási törvényre, az 1991. évi IV. törvényre.
Ezt azért fontos előre hangsúlyoznom, mert ez a két jogszabály csak együttesen és egymás viszonylatában értelmezve ad teljes választ arra a kérdésre, amit ön fölvetett. Mindannyian tudjuk, hogy az 1991. évi IV. törvényben a Parlament megerősítette azon kormánytervezet rendelkezést, miszerint a külföldi állampolgár foglalkoztatására csak engedéllyel kerülhet sor.
Én azt gondolom, hogy a foglalkoztatási törvénynek ezt a kitételét nehéz támadni. Egész egyszerűen azért nehéz támadni, mert mindannyian jól tudjuk, hogy Magyarországon a foglalkoztatási helyzet jelenleg milyen. Jól tudjuk, hogy iszonyatos ütemben és tempóban nő a munkanélküliek száma. Azt is tudjuk, hogy milyen erőfeszítéseket tesz mind a költségvetés, mind most már a járulékfizetéssel a munkaadók és munkavállalók egyaránt annak érdekében, hogy ez a foglalkoztatáspolitika kezelhető legyen.
Én ezekre a tényekre csupán azért utaltam, hogy megerősítsem azt, ami a világ minden országában jelen van, nevezetesen, hogy minden ország védi a saját munkaerőpiacát.
Az előbb említett okok miatt én azt gondolom, hogy ez Magyarországon is így kell, hogy legyen. De ez a kérdésre adandó érdemi válaszomnak csak az egyik oldala. Én azt gondolom, hogy nehezen támadható érv ez, ami a munkaerőpiac védelmét jelenti.
Nem vitás azonban az, hogy többféle vonatkozásban speciális a helyzet Magyarországon akkor, amikor külföldiekről beszélünk és főleg Erdélyből Magyarországra menekültekről.
Mindezekre tekintettel tisztelettel utalnék arra, hogy a foglalkoztatási törvény 7. §-át próbáljuk meg egy kicsit együtt értelmezni, mert én azt gondolom, ez adja meg az igazi választ a képviselő úr kérdésére. Szabad legyen idéznem ezt a szakaszt: "Nincs szükség engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező menekült és bevándorolt, a letelepedés céljából kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező, valamint a menekültté nyilvánítási eljárás alatt álló külföldi munkavégzéséhez." Tehát ha egyszer a törvény leszögezi, hogy nincs szükség engedélyre, akkor én azt gondolom, hogy az ön által hivatkozott ÁBMH-rendelet 3. §-ának (1) bekezdése, hogy mikor tagadhatják meg az engedély kiadását, irrelevánssá válik, mert nem kell engedély! Ennek addig van racionalitása és realitása, amíg engedélyhez kötött végzésről van szó, de minthogy az előbb említett törvény 7. §-a az engedély alól mentesíti az itt felsoroltakat – és ebbe a körbe tartoznak az erdélyi menekültek is –, következésképpen az ön által hivatkozott 3. § (1) bekezdés irreleváns.
Tökéletesen osztom az álláspontját, hogy diszszonáns hang van e vonatkozásban a két rendelet között. Ez irányban meg fogjuk tenni a megfelelő lépéseket. S itt legyen szabad azt hangsúlyoznom, hogy ez nem érdemi gond jelen pillanatban.
Az engedélyezési eljárásban a múlt évben húszezer külföldi részére adtunk ki munkavállalási engedélyt, én azt gondolom, hogy ebben az évben ez mindenféleképpen csökkenni fog, tekintettel a fentebb már hivatkozott foglalkoztatáspolitikai helyzetre.
A kérdésére konkrétan válaszolva, tehát hogy milyen konkrét jogszabályokat alkottunk, illetve melyek kerülnek megváltoztatásra, azt gondolom, hogy a foglalkoztatási törvényre kell egyértelműen utalnom, illetve arra a disszonanciára, ami jelen pillanatban megjelenik a jogszabályi értelmezésben.
Ami a második kérdést illeti, a konkrét lépéseket: mint ön is tudja, a foglalkoztatási alap hivatott a foglalkoztatáspolitikai aktív eszközök működtetésére. Az ÉT munkaerő-piaci bizottsága előtt éppen a múlt héten került fölosztásra a foglalkoztatási alap. Ennek eredményeképpen elfogadtatott az a tárcaálláspont, miszerint 40 millió forintot különítettünk el a foglalkoztatási alapból, éppen az erdélyi menekültekkel kapcsolatos munkavállalás támogatására.
Legyen szabad továbbá utalnom azon konkrét jogszabályi rendelkezésre, miszerint a munkaadókat próbáljuk kapacitálni az ilyen menekültek foglalkoztatására azzal, hogy a munkaadók kedvezményeket élveznek akkor, ha munkanélkülit alkalmaznak vagy menekültet, mégpedig oly módon, hogy a bruttó munkabér felét visszaigényelhetik. Ugyancsak konkrét lépésként kell említenem e körben a Belügyminisztériummal folytatott együttműködésünket, amely a Belügyminisztérium felhasználása alatt álló letelepedési alapra vonatkozik, amelyből szintén meghatározott összeg fölhasználható erre a célra.
Én azt gondolom, hogy ezek a konkrét lépések, mindazokra a szűkös lehetőségekre tekintettel, amelyekben ma a foglalkoztatáspolitika Magyarországon mozoghat, kellően jelzik, hogy nem feledkeztünk meg erről a kérdésről. S kérem a képviselő urat, hogy mindezekre tekintettel válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a jobb oldalon.)
