NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP)
NAGY ATTILA (MSZP) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter úr! Iparkodok rendkívül rövid lenni, hiszen interpellációmat úgyis megkapta írásban. Az a meggyőződésem, hogy ebben az esetben az ön válaszát türelmetlenebbül várják azok, akik engem interpellálni késztettek, mintsem az én szereplésemet.
Három olyan kérdésre szeretnék rákérdezni, amely a mezőgazdasági termelőket – tulajdonformák és termelési formáktól függetlenül – egyformán fenyegetik. Az egyik a katasztrófális piacbeszűkülés, a KGST összeomlása, a nyugati piac korlátozottsága és a nemzet általános elszegényedése, tehát az itteni piacsorvadás.
A másik: a mezőgazdaság pénzügyi problémáira vonatkozik, amit én azért tartok az ország általános pénzügyi problémáitól eltérőnek, mert az agrárolló, bizonyos szakemberek szerint, már nem 90 fokos, hanem már túlmegy lassan a 180 fokon, és ennek következtében, mivel a mezőgazdaságnak az árai emígy is szorított helyzetben maradnak, mert a nagy felvásárlók nem tudnak másként reagálni a piac szűkülésére, semmint úgy, hogy a felvásárlási árakat is nyomva tartják, ennek következtében a mezőgazdaságra sokkal súlyosabban nehezedik a társadalom általános pénzügyi gondja.
A másik dolog, amit én rendkívülinek tartok, hogy a mezőgazdaság termelési kényszerben van, nem képes várakozni a holt időkre, mert bármilyen munkafázis kimarad, az egész évi tevékenysége válhat értelmetlenné.
A harmadik dolog a pénzügyi problémák között az, hogy a váltórendszer, amivel a nagy felvásárlók fizetni tudnának, nem működik nálunk úgy, mint a normál gazdaságokban, mégpedig azért nem, mert a kereskedelem nem fogadja el, az energiaszolgáltatás nem fogadja el, a társadalombiztosítás nem fogadja el, a bankok pedig az esetek 95%-ában nem számítolják le ezeket a váltókat, mert a kibocsátó eleve fizetésképtelen.
A negyedik ilyen rendkívüli probléma a hitelrendszer, tudniillik a cselekvési kényszer következtében hitelkényszerben van a mezőgazdaság. Ugyanakkor ezt a mezőgazdasági hitelt 90 napos alap-visszatérítési időre kapja, ami a mezőgazdasági termelés esetében hat-hét-nyolc hónapos megtérülési idő mellett kétszeres hosszabbítást is eredményez, aminek a kamatterhei már kigazdálkodhatatlanok. Ezt az állapotot, amely önmagában képes lenne egy átalakulóban lévő mezőgazdaság csődbe juttatására, még súlyosbítja az, hogy akár a magánszférában, akár a szövetkezeti szférában, akár az állami gazdaságok szférájában, hiányzik egy olyanfajta jövőkép, amellyel megrajzolhatná például, hogy mennyi disznót kell most a piac szűkében legyilkolni vagy megtartani, mikor várható fellendülés – tehát nagyon szeretném, ha azokat, akik engem ennek az elmondására rákényszerítettek, a miniszter úr most meg tudná nyugtatni. Köszönöm szépen. (Taps.)
