RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 1989. december 27-én, tehát még a rendszerváltás előtt hozott 9/1989. ÁBMH rendelete 3. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezett az akkor Erdélyből, Romániából nagy számmal érkezett menekültek munkavállalási engedélyét illetően:
A szakigazgatási szerv – így szól a rendelkezés – az engedély kiadására irányuló kérelmet elutasítja, ha a munka elvégzésére az adott körzetben megfelelő képzettségű magyar munkaerő rendelkezésre áll.
A fenti rendelet ellenére mindeddig megtalálták a modus vivendit, módjuk volt az erdélyi menekülteknek, ha rosszabbul fizetett, és olykor képzettségüknek meg nem felelő, de megélhetésüket mégis biztosító munkát találniuk. S így tartózkodási engedélyük sem volt veszélyben. A kettő ugyanis összefügg egymással.
Újabban viszont az eddigi toleránsabb gyakorlattal ellentétben a hatóság igyekszik érvényt szerezni a korábbi, tehát a rendszerváltás előtti rendelkezésnek, megtagadva a munkavállalási engedély kiadását. Sorra-másra bocsátják el munkahelyükről erdélyi menekültjeinket, s ezért február 1-jétől kezdődően a KEOKH, valamint a főpolgármesteri hivatal illetékes osztálya kénytelen megtagadni tőlük a tartózkodási engedély meghosszabbítását is.
Interpellációmhoz, amit miniszter úr természetesen megkapott, mellékeltem egy levelet, amelyben mintegy ötven erdélyi menekült fordult hozzám ezzel a problémával. Ebből mindössze két mondatot szeretnék kiemelni a plénum előtt, hogy idejüket ne raboljam.
Az első mondat elmondja a sajátos helyzetüket, így szól: sokan úgy jöttünk el Romániából, abban a tudatban, hogy Magyarországon új létet teremtünk magunknak, és mindent felégettünk, felszámoltunk magunk után Romániában. Ez mutatja, hogy igen nehéz a visszatérés igen sokak számára. Bizonyára van, aki megteheti,de sajnos, nem mindenki. Leszámítva az egyéb politikai és más okokat. A másik mondat, amelyben kifejtik a megértésüket, hogy természetesen minden országnak kötelessége megvédeni a saját munkaerejét, de mégis az ő problémájukat is figyelembe kéne venni. Ezt írják: mi megértjük az ország és a Kormány nehézségeit a munkaerő-gazdálkodás és a munkanélküliség területén, de kérjük figyelembe venni a mi nehézségeinket is.
Ennyit a levelükből. Végül pedig szeretném a kérdéseimet intézni a tisztelt miniszter úrhoz.
Első kérdésem a következő: Milyen konkrét lépéseket tett eddig a minisztérium az erdélyi magyar menekülteket érintő jogszabályok megváltoztatására, és talán hozzátehetném, vagy legalábbis valami módus vivendi megtalálására?
A második kérdésem: A hazánkba menekültek megsegítése megmaradhat-e csupán a jelszavak vagy ígéretek szintjén, avagy van-e konkrét terv az égetően sürgős probléma megoldására, intézkedés megtételére?
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
