BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr kérdése új önkormányzati rendszerünk egyik legfontosabb területét érinti, a volt közös tanácsok felszámolását. Ennek jelentőségét az az adat szemlélteti, hogy az elmúlt évi önkormányzati választásokat megelőzően még 632 közös tanács működött, és közel 1500 községnek nem volt önálló képviselőtestülete.
A választásokkal a községek mindegyike önálló önkormányzattá alakult. Az elmúlt négy évtized elhibázott területfejlesztési politikáját sok más mellett az is mutatja, hogy a fejlesztési eszközök 80-90%-át lényegében a városok kapták, és a fejlesztési eszközök mintegy 10-20%-a jutott a háromezer magyar községnek. Ez, valamint a szövetkezetek összevonása, iskolák körzetesítése a községek kétharmadát fosztotta meg anyagi alapjaitól, szellemi erejétől. Ezt a károkozást orvosolni csak hosszabb idő alatt lehet, az Országgyűlés községeket támogató döntéseivel. Az évtizedek alatt elmaradt községi fejlesztéseket a községek egymás között orvosolni nem tudják. A volt pártközségeknek ilyen értelemben igazán elszámolnivalójuk a korábbi kormányzatokkal lenne. A fejlesztési, felújítási eszközök évtizedekre visszamenő újraelosztása megoldhatatlan, és hatszáz községet, a korábbi székhelyközségeket működésképtelenné tenné évtizedekre. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 104. §-a nem lehetőségként, hanem kötelezettségként tartalmazza, hogy a társközségek állapodjanak meg a meglévő vagyon megosztásáról. A törvény a meglévő vagyon megosztásáról rendelkezik, és nem az évtizedekre visszanyúló elszámolásról. A meglévő vagyon leltárát, kimutatását a volt székhelyközség kötelessége elkészíteni. A volt társközségeknek lényeges garanciát ad a törvény 106. §-a, amely szerint a közös tanács által alapított több községet ellátó intézmények az érdekelt községek közös tulajdonába kerültek. Ezek elsősorban iskolák, körzeti rendelők, művelődési otthonok, költségvetési üzemek.
Ezek figyelembevételével a választások idején ténylegesen meglévő vagyon az, aminek a megosztásában kellett megállapodni az érdekelteknek. A meglévő vagyon megosztására a Polgári Törvénykönyv szabályai az irányadók. A vagyonmegosztáshoz tartozott a 90. évi költségvetés akkori maradványösszege, a megszűnt közös tanács esetleg anyagi követelései, de tartozásai is, például a hiteltartozások, amelyek a közös intézmények céljait szolgálták. A vagyonmegosztás fontos része a korábbi közös apparátus anyagi-dologi-technikai eszközeinek megosztása ott, ahol az nem maradt együtt körjegyzőségként. Az érintett községeknek tehát az ajánlható, hogy állapodjanak meg mégis azokban a kérdésekben, amelyekben közös megegyezésre juthatnak. Vitás kérdésekben pedig a bíróságok döntenek.
Feltételezhetően a községek is tudják, hogy egy kompromisszumos megoldás ennél kedvezőbb, és főleg olcsóbb is.
Tájékoztatom a Tisztelt Képviselő urat arról, hogy azoknak a községi polgármestereknek, jegyzőknek, akik a minisztériumhoz fordultak, az előzőekben ismertetett választ adtuk. A Belügyminisztérium az önkormányzatok közötti vitás ügyekben döntési szerepkörre nem vállalkozhat. Ez alapvetően ellentétes lenne az önkormányzatok jogaival. A megnyugtató rendezés valóban csak bírói ítélettől várható, más, törvényes út itt elképzelhetetlen.
Tájékoztatom a képviselő urat arról, hogy a minisztérum rendszeresen, havonta tájékoztatón ismerteti álláspontját különböző jogkérdésekben az önkormányzatokkal. A legközelebbi tájékoztatóban – amely e hó végén esedékes – szerepet kap ez a kérdés úgy is, mint belügyminisztériumi jogértelmezés, amely bizonyára alkalmas a különböző bírói eljárások megelőzésére. Köszönöm.
