BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A Lendvai utca 5. szám alatti napköziotthonos iskola épületéről van szó. Önmagam mentésére mondom, hogy két hete voltam a belügyminisztériumi beosztásban, amikor valóban képviselő úrtól tudtam meg, hogy létezik egy ilyen intézmény a nagyon sokféle más, egyéb intézmény mellett, a Belügyminisztérium működési vagy működtetési körében. Tudomásul vettem ezt az igényt, annál is inkább tudomásul vettem, mert – elsősorban erkölcsi megfontolásokból is – nagyon lényegesnek tartom, hogy egy iskola, egy túljelentkezett iskola nehéz helyzetén mindenki, jelen esetben a belügyminiszter is segítsen, ahogy tud. Választ azért nem kaphatott a képviselő úr mostanáig, mert az elmúlt hónapokban tizesével érkeztek hasonló természetű igények a Belügyminisztérium kezelésében lévő ingatlanokra. A Németvölgyi úton is működik egy napköziotthonos iskola, hasonló rendeltetéssel – katolikus egyházi iskola céljára igénylik. A Böszörményi úton működik egy zászlósképző intézmény – szintén kérés érkezett átadásával kapcsolatban. Sorolhatnám tovább az ingatlanokat, Pesthidegkúttól Veszprémig és Sopronig, amelyre körülbelül mintegy 30 igény érkezett be, és a 30 igénynek általában a közös jellemzője a térítés nélküli átadási igény. Emiatt kötelességemnek éreztem, hogy valamennyit összegyűjtsük – ezek az igények némely vonatkozásban már túl is mutatnak a Belügyminisztérium kompetenciáján – és valamilyen sorrendiség, egyáltalán, a nélkülözhetőség figyelembevételével valóban segítsünk ott, ahol tudunk, hisz zömében oktatási célokra igénylik ezeket a helyiségeket.
Ami a napköziotthonos iskolákat illeti, szó esett közöttünk a képviselő úrral, valóban dilemmáztunk, hogy valami klánszellemű korábbi képződmény, ahol ilyen belterjes tenyészet célját szolgálná - ezt nekem meg kell nézni, mi lehetett az a gondolat, ami létrehozta. Tárgyilagosan meg kell állapítanom: lehet, hogy valamikor ilyen gondolatok vezérelték a létrehozókat, időközben azonban olyan célt is szolgál ez az iskola, hogy főleg a Rendőrség, a Határőrség állományába tartozó személyeknél – mivel az elfoglaltság időnként változó, azon kívül készenlétben kell lenni rendkívüli helyzetekre is – ez az intézmény alkalmas a gyerekek befogadásra. Ilyen funkciója is van ennek az intézménynek, és nemcsak ez a bizonyos, különleges helyzet – sőt, ma már egyáltalán nem. Tapasztalataim szerint mintegy 70%-ban a belügyminisztériumi szülők gyermeke veszi igénybe, 30%-ban nem – és természetes módon, ahogy szokott lenni, különböző jogcímeken mások is bejutnak oda, de ez ősszel rendezendő kérdés.
Mindezek figyelembe vételével, és abból a meggyőződésből kiindulva, hogy segíteni kell ott, ahol tudunk, ezeket az összegyűjtött igényeket – amennyiben érintenek szociális ellátással kapcsolatos kérdéseket - a Belügyminisztérium keretében működő Érdekegyeztető Tanács elé kell terjeszteni, mert hét szakszervezet működik, és működik egy Érdekegyeztető Tanács is. Azzal a javaslattal fogom odaterjeszteni, hogy segítsünk itt, ebben az esetben, mert rendkívül fontos érdek, amit szolgálna ez a helyiség.
Most mindezekre hivatkozással is mondom: kérem figyelembe venni – és kellemetlen ezt nekem mondani –, hogy ezt az intézményt előre nem ígérhettem oda a képviselő úrnak, mert akkor már oda is adtam volna. Azt ígértem, hogy mindent elkövetek – és ezt változatlanul fenntartom –, hogy az ott működő iskola helyzetén segítsünk. Remélem, az e hó végén sorra kerülő Érdekegyeztető Tanács-ülés ezt akceptálni fogja, és kedvező válaszomról mintegy 10 napon belül tájékoztatni tudom képviselő urat.
Most általában az ingatlanokkal kapcsolatban szabad legyen egy megjegyzést tennem, mivel nagyon sok az igény – mint említettem. Nem túlzott a szám: az elkövetkező években, nem tudom, mennyi év alatt, mintegy 8-10 ezer fővel kell növelni a rendőri létszámot akkor, ha az azonos lakosságszámra jutó rendőri létszámban utol akarjuk érni a nyugati országokat. Ez hatalmas összeg, és nagyon mázsás költségvetési teher is. Nyilván már 1992-ben ebben az ügyben valamit fejlesztenünk kell, mert különben lemaradunk. Azonban ahhoz, hogy létszámfejlesztés legyen, oktatóbázisok kellenek, kiképzőhelyek kellenek, nem folytatom tovább, mi minden kell – és mindezekhez ingatlanok. Tehát az ilyen természetű kérések teljesítése most nem azon múlik, hogy a tárca vagy személyem nem akarja teljesíteni, vagy nem ismeri fel annak jelentőségét, amilyen célra kérik, hanem múlik azon, hogy az ingatlan rendkívül nagy problémát okoz: ingatlant szerezni gyakorlatilag nem lehet, így nagyon nehéz szívvel válik meg mindenki attól az ingatlantól, amely legalább már rendelkezésére áll.
Mindezeken túl – ismét hangsúlyozom – remélem, hogy a képviselő úrnak kedvező választ fogok tudni adni.
