RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Urak! Voltaképpen interpellációt kellett volna feltennem, mégis kérdésként fogalmaztam meg mondandómat, mivel a probléma megoldását szeretnénk minél előbb látni.
A Bibliában a mózesi törvények között az utolsó előírja, hogy azokat a tanításokat, amelyek abban a könyvben megtalálhatók, olvassák föl az egész nép előtt, és tanítsák meg rájuk a gyermekeket. Ezért még az ókorban törvény írta elő, hogy mindenütt, ahol legalább 10 család él – 10 felnőtt férfi –, ott iskolát kell felállítani. Még a II. világháború pusztítása után is csupán a fővárosban 17 zsidó iskola, valamint több más gyermekintézmény működött. 40 esztendei kényszerszünet után újra felerősödött többek között az az igény is, hogy ilyen iskolák legyenek, s így az elmúlt év szeptemberében két új iskola létesült. Egyikük a Ronald Lauder, volt bécsi amerikai nagykövet által is támogatott magyar zsidó közösségi iskola, még mindig nem kapott megfelelő épületet, noha alig fél esztendős működése során idehaza és külföldön is elismerésre tett szert. Az új évfolyamokra sokszoros túljelentkezés van, ám megnyitásukra a zsúfolt ideiglenes épületben már nem nyílik lehetőség, nincs több terem. Az iskola tőszomszédságában, a Lendvay utca 5-ben a Bajza utcai iskola úgymond kihelyezett tagozata működik összesen négy osztállyal, a négy alsó osztállyal. Ez a négy osztályból álló tagozat a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozik. Az egyetlen ilyen minisztériumi iskola ez. A tanulók két távoli városrész BM-lakótelepéről érkeznek oda naponta. Apró gyermekekről van szó. Feltehetőleg azért hozták létre valamikor ezt az iskolát, nehogy a gyerekek kifecsegjék apjuk foglalkozását, vagy netán a titkaikat kibeszéljék az osztálytársak előtt.
Ez az intézmény tehát a régi kor szellemét őrzi, ahol a gyermekek társaiktól elszigetelve, kivételezettként nőnek fel. Hadd jegyezzem meg itt zárójelben: Boross Péter miniszter úrnál jártunk, aki furcsa módon tőlünk tudta meg, hogy ilyen iskola működik a Belügyminisztérium keretében. Ez azt mutatja, hogy olyan titkosság övezte, hogy voltaképpen egy általános iskola kihelyezett tagozataként működött. Természetesen ez nem tartozik a témához. 1990 szeptembere óta a magyar zsidóközösségi iskola igazgatójával voltunk a miniszter úrnál, elődjénél is, és mind a ketten szívélyesen fogadtak bennünket. Boross Péter miniszter úr határozott ígéretet tett arra, hogy ez a kihelyezett tagozat megszűnik, illetve épületét akármilyen módon, átmeneti jelleggel is átadja. Sajnos, konkrét intézkedés mindeddig nem történt, és én kénytelen voltam föltenni ezt a kérdést, mert az idő nagyon szorít. Folynak a beíratkozások, s közben még nem lehet tudni, hogy mi lesz egyáltalán ezzel az iskolával. Tulajdonképpen interpellációt kellett volna föltennem, de kérdést, ezáltal kérést akartam kifejezésre juttatni. Persze konkrét intézkedést várunk, s nem ígéretet. Hadd mondjam el, hogy több, mint 100 évvel ezelőtt a magyar Parlamentben Jókai Mór, ha jól emlékszem, Trefort Ágoston miniszterhez interpellációt nyújtott be, s azzal fejezte be az interpellációját: Csak arra kérem a miniszter urat, hogy ne ígéretet mondjon, mert akkor tudom, hogy nem lesz belőle semmi.
Nagyon kérem a miniszter urakat, hogy bármelyik modus vivendivel, valamilyen megoldást találjanak. Mindenesetre kérdésekben szeretném megfogalmazni szavaimat.
Első kérdésem: történt-e változás netán miniszter úr számunkra kifejtett szándékában, avagy netán fenn kívánja tartani az efféle, különleges iskolát?
A másik kérdésem: miután ez az épület általános iskola céljára lett kialakítva, van-e lehetőség arra, hogy az említett módon, továbbra is elemi iskolai oktatás célját szolgálja?
Köszönöm szépen. Várom miniszter úr válaszát. (Gyér taps.)
