SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először is hadd fejezzem ki, hogy tudom értékelni, hogy ilyen mélyen elmélyedt a belső államadósság kérdéseiben, és még mélyebb információkat szerezve hálából felajánlom, hogy a Pénzügyminisztérium szakemberei rendszeresen tájékoztatják erről, amennyiben igényli.
Másodszor értékelni tudom ezt az utóbbi példabeszédet is, amihez egyet szeretnék elmondani. Amikor polémiémává vált a sajtó hasábjain, mennyi is a belső államadósság és mennyi a nemzeti vagyon, akkor azon túl, hogy azt az Országgyűlés ezt megismerhette – és annak révén nyilván a közvélemény is – többször tett közzé a Pénzügyminisztérium pontos adatokat ez ügyben, néhányat mutatni is tudnék.
Ennek ellenére a kérdés feltevéséből három kérdést próbálok megválaszolni:
1. Mekkora is ez a bizonyos belső eladósodottság?
2. Ennek mi a fedezete?
3. Milyen összefüggés van – mert ez derült ki a kérdésből – a belső, a külső eladósodottság és a nemzet vagyona között? – mert gondolom, hogy igazán ezek a kérdések.
Való igaz, hogy a belső államadósság – ez egy nagyon sajátos és több okkal magyarázható – közel azonos, mint a külső adósságállomány. Amit a 3 éves gazdasági programban leírtunk és amelyet megismert a Parlament, ez valós, közelítőleg 1400 milliárd forintra tehető. E mögött fedezetlenség lehetne, de mögötte természetesen nincs más fedezet, mint a magyar nemzet vagyona.
A nemzet vagyona több, mint a belső eladósodottság, ilyen szempontból a fedezetlenség nem áll fenn.
A kérdés az, hogy milyen összefüggés van külső, belső és a nemzeti vagyon között. Ezeknek milyenek az átjárási lehetőségei, a kárpótlási törvényre utaló kérdése valójában ezt tartalmazza.
Néhány esetet szeretnék csak elmondani, tényleg felvillantva ezeket. Ha a magyar nemzet vagyona a privatizáció során külföldi kezébe kerül és azt kifizeti – egyébként folyik ez a privatizációs folyamat –, az csökkenti a belső állameladósodottságot, a külső eladósodottságot és csökkenti a nemzet vagyonát, hiszen magánkézbe kerül. Ha ennek a vagyonnak egy ingyen osztogatása történne, akkor a vagyon csökkenne, a belső eladósodás nem csökken és nem csökken a külső eladósodottság sem, ezért olyan rendkívül óvatos a privatizációban az ingyen juttatás.
Ha a privatizáció úgy történik meg, a nemzet vagyonának belső eladása, hogy valaki átvállalja a hitelt, a belső eladósodottságot vagy ténylegesen kifizeti, akkor a belső eladósodottság csökken, a külső nem. Az átjárás körülbelül ilyen.
A kárpótlási törvénnyel kapcsolatban kérdésére Ön adta meg a választ. Mivel a belső eladósodottság és a nemzet vagyonának az összefüggése ilyen, ez meghatározza a kárpótlás kereteit, hogy egyáltalán mennyit lehet erre fordítani.
Köszönöm szépen a figyelmüket és várom a Pénzügyminisztériumba, ha a részletek érdeklik. (Jobb oldalon szórványos taps.)
