SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Közel két év telt el 1989. június 16. óta, amikor is az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatairól, akik 33 évig jeltelen sírban feküdtek, méltó búcsút vehettünk, és eltemethettük halottainkat a 301-es parcellába. Tudnunk kell azonban, hogy nemcsak itt, hanem több vidéki településnek is van "301-es" parcellája. Most már Mosonmagyaróvárnak is lesz, mert elérkezett az idő, hogy a megtorlás mosonmagyaróvári halottait, akik eddig Sopronkőhidán jeltelen sírban feküdtek, végre méltó módon eltemethessük. Végső búcsúztatásukra 1991. március 23-án kerül sor a magyaróvári temetőben. Itt kísérjük utolsó útjára az 1957-es győri koncepciós perben halálra ítélt és kivégzett Czifrik Lajos 39 éves földművest, Kiss Antal 24 éves fűtőt, Weintrager László 30 éves munkást, Zsigmond Imre 33 éves földművest. Ugyanaz a bosszúálló hatalom pusztította el őket is, amely 1956. október 26-án ártatlan, fegyvertelen diákok és munkások életét oltotta ki értelmetlenül, előre kitervelten.
Ez a temetés az emberi porhüvelynek végső nyughelyre helyezésén túl jelentse közös félelmeink, gyűlölködéseink, bosszúállásunk eltemetését is. De hiszem azt, hogy mindannyian elítéljük azt a kort, azt az embertelen társadalmi rendet, azt a janicsárképző rendszert, melynek keretei között megtörténhetett 1956. október 26. és az ezt követő szégyenletes megtorlás véres drámája.
Halottaink nyugodjanak most már békében, hiszen nemhiába haltak meg. Nélkülük ma nem lehetnénk tevékeny részesei az olyannyira áhított születő demokráciánknak! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
