MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Múlt hétfőn lett volna aktuális az én felszólalásom, Angliába kellett utaznom a Parlament meghívására, kérem a tisztelt Házat, engedjen még néhány percet, hogy kifejthessem gondolataimat. (Egy hang a balközépről: Halljuk! Halljuk!)
Köszönöm szépen. A kivégzettek között számtalan FIDESZ-korú volt: akkori Deutsch Tamások, akkori Molnár Péterek, akkori Szájer Józsefeket végeztek ki, és élnek még a szüleik, lehet nekik még valamit adni, de minél korábban kell adni, már így is nagyon nagy késésben vagyunk. Kérem tehát, hogy fogadják el ezt a módosító indítványomat, ne várjunk még fél évet vagy háromnegyed évet, amíg a Kormány által minuciózusan kidolgozott kárpótlási javaslat ide bekerül. De úgy hiszem, hogy valamiféle törvénykezési technológiai rend keretében is együtt kellene megoldani a problémákat, mert úgy a leghatékonyabb.
Végül a harmadik sorba kerülnek az anyagi javaknak a kárpótlásai. És itt megint erre a csődtömegre, virtuális csődeljárásra utalok. Nemcsak a volt halálraítélteknek, nemcsak a volt szabadságuktól megfosztottaknak, nemcsak azoknak van keresnivalójuk és követelnivalójuk az elmúlt rendszertől, akiktől valamit konkrétan elvettek, hanem szinte mindenkinek. A munkástól elvették, attól a munkástól, aki 40-45 évi munka után 5-6-7 ezer forint nyugdíjat kap, és tengődik, attól elvették egy életpályának az eredményét. Osztrák társa, annak az Ausztriának a munkása, ahonnan 1955-ben kimentek az oroszok, és töretlenül fejlődhetett, és ahova valószínűleg mi is eljutottunk volna, mert hiszen Ausztria társországunk volt hosszú időn keresztül, és nem volt túl nagy különbség a gazdasági színvonalban, nézzük meg, hogy annak a munkásnak mije van. Ezt elvették a magyar munkástól, csak nem látszik ez a ház, ez az autó, nem látszik a gyerekének a diplomája. Ugyanígy az értelmiségitől elvették a lehetőséget az alkotásra, a legnagyobb szabadságok egyikét korlátozták, az alkotási szabadságot. De a ma született gyermeknek is adósa az elmúlt rendszer, mert az én hathónapos gyermekem, ha fel fog nőni, neki is fizetni kell az adósságot, neki is terhei vannak.
Éppen ezért figyelmükbe ajánlom, és ne pártjavaslatként fogják föl, hanem egy bölcs javaslatként azt, hogy minden magyar állampolgárnak adjunk valamennyi vagyonjegyet. És nemcsak a privatizáció szempontjából lenne ez fontos, hanem azért, hogy a politikai légkör megváltozzék. Tudjuk jól, és ezen a téren egy csónakban evezünk, ellenzék és kormánypártok, Kormány és állami tisztviselők, hogy kedvetlen a nép, rossz kedve van, úgy dermedten figyeli az eseményeket, úgy érzi, hogy a feje fölött politizálunk, úgy érzi, hogy a háta megett történnek a dolgok, úgy érzik az emberek, hogy rajtuk kívülálló dolgokról vitatkozunk. Nem érzik magukénak a dolgokat.
Elismerem, hogy 20 vagy 30 ezer forint vagyonjegy, aminek bizonytalan az értéke, és attól függ, hogy a Kormány mennyire tudja majd privatizációs ajánlatokkal és kínálattal fölértékelni, egy ilyen vagyonjegynek nem túl nagy az értéke a mai inflációs időkben. De hallatlanul nagy a bizalomgerjesztő jellege. És ez nagyon fontos. És itt közösek a céljaink, a kormánypártokkal és nekünk. Mert kimutatták azt világosan a közvéleménykutatások is, meg analízisek is, hogy egy jéghegy tetején csücsülünk a kormánypártokkal együtt. Kezd a társadalom összemosni bennünket, és úgy gondolom, hogy ezen segíteni kell. Éppen ezért még egyetlen momentumot szeretnék megemlíteni, mert hiszen a gazdasági rész is…
