TÓTH ALBERT, DR. (MDF)
TÓTH ALBERT, DR. (MDF)
TÓTH ALBERT, DR. (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én valamikor úgy tanultam, hogy ez a Ház a törvényhozás háza. Ha valójában ezt betartanánk, akkor nem lenne szükség arra, hogy visszalépjenek felszólalástól, bizonyára érdemi felszólalásaitól a képviselőtársaim, vagy ne kelljen rövidíteni a felszólalást. Azért cserébe, hogy anekdotákat mondjunk el, vagy éppen személyes villongásokat, sértődéseknek és egyéb gyarló emberi manőverezéseknek adunk helyt. Imé, már most is az estébe nyúlt az Országgyűlés. Én is arra vagyok kényszerítve, hogy elnézést kérek a még jelenlévő képviselőtársaimtól, és felszólalásomat nagyon röviden, néhány mondatban foglaljam össze, abban a reményben, hogy majd a részletes vitát jobban ki tudom használni.
Én úgy gondolom, hogy milliók – közöttük én is gyarló halandó – kapkodjuk itt a fejünket, amikor a magyar nép két ilyen rendkívül fontos törvénytervezete fekszik a Parlament előtt, mint ez az 1020-as vagy majd a még holnap folytatódó, az ún. igazságtalanul kiemelt nyugdíjak elvételének törvénytervezete, s akkor nem törekszünk arra, hogy megragadjuk az alkalmat, a lehetőségeket, hogy az igazságot megközelítve, etikusan, humánusan, jogszerűen igyekezzünk ezt az elvárást kielégíteni azzal, hogy végre meghozzuk azt a törvényt, amelyre hitem szerint mindenki vár ebben az országban.
Én arra kérnék mindenkit, hogy most félretéve minden politikai manőverezést, minden önös érdeket, minden hátsó gondolatot, íme itt az alkalom, hogy rendezzük végre közös gondolatainkat. (Közbeszólások: Dolgainkat!) És dolgainkat. Köszönöm szépen.
Nagyon sokszor, amikor én itt ülök, úgy vissza-visszacseng egy ősi gondolat, hogy szenvedjük el egymást szeretetben.
Én a kisgazdapárt ún. reprivatizációs elméletével kapcsolatosan szeretnék kimondottan csak jogi érveket felhozni, mint valami dilettáns jogász, hiszen a törvénytervezetben, annak címében és preambulumában ez a kitétel szerepel, hogy az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott kár. Az én értelmezésemben itt károkozásról van szó, amelynek következtében egyértelműen beáll a kárfelelősség. Senki sem vitathatja e Parlament sorai között, hogy valójában károkozás történt, s ha kimondjuk, hogy azok a bizonyos államosítások és egyebek törvénytelenek voltak, akkor beáll a károkozás.
Most valamikori jogi tanulmányaim jutnak eszembe, ott is a római jogi klasszikus megfogalmazás, a prétori jogsegély, amely kimondja az in integrum restituciót, mint megoldást, tehát az eredeti helyzet visszaállítását. De már a prétori jogsegély is két korlátját állítja fel ennek az eredeti állapot visszaállításának. Az egyik az idő múlása, ha jól emlékszem, Justinianusnál négy év volt, s a másik, hogy a prétornak igenis vizsgálni kellett azt, hogy vajon az eredeti állapot visszaállítása nem jelent-e nagyobb hátrányt az azt elszenvedő félnek, mint aminő a kérelmezőt érte.
Nem hagyható a mi esetünkben sem figyelmen kívül a két korlátozás, különösképpen az utóbbinak van itt jelentősége, hiszen már a prétori jogsegély is alkalmazza a károkozó bizonyos jogi védelmét is. Jogtalanságokat ugyanis újabb jogtalanságokkal nem lehet orvosolni, s ez esetben sok százezer kérelmező magyar állampolgárt ért az elmúlt rendszer részéről károkozás, s az eredeti állapotot visszaállító szenvedő félnek a mai új demokratikus kormányzatunknak, Parlamentünknek meg kell vizsgálnia, hogy nem jelent-e nagyobb hátrányt, és milyen súlyos hátrányt jelent a szoros értelemben vett in integrum restitució alkalmazása. Ezért, ha a hatályos polgári jogunkat is alapul vesszük, akkor az ún. kárfelelősségnek a célja egy tág értelemben vett in integrum restitució, tehát az eredeti állapot visszaállítása, ahol azonban a kártérítésnek – amennyiben az eredeti állapot nem állítható vissza – pénzbeni vagy természetbeni formáját kell alkalmazni, amit az én meggyőződésem szerint ez a törvénytervezet és a hozzá benyújtott javaslatok, módosítások jól tükröznek. A megoldás tehát – befejezésül, majd a részletes vitában remélem, ki tudom fejteni bővebben – ez a kíméletesebben érvényesíthető reparáció, amelynek ez a törvénytervezet – az én meggyőződésem, szerény véleményem szerint – megfelel, és kielégíti a várakozást az emberek között is. Köszönöm szépen. (Taps jobbról.)
