ISTVÁN JÓZSEF (FKgP)
ISTVÁN JÓZSEF (FKgP)
ISTVÁN JÓZSEF (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen, hogy szót kaptam.
Kedves képviselőtársaim, engedjétek meg, hogy csak nagyon röviden, pár szót hadd mondjak el, véleményemet.
Tudom azt, hogy a választópolgáraim és azok, akik nézik ma a televíziót, mind azt várják, hogy tovább, a gazdasági törvényeket minél előbb alkossuk meg, és ne vitatkozzunk ünnepeinkről. Lehet, hogy olyan vélemények lesznek, mint amikor a címerkérdésben is történt, hogy miért ezzel foglalkozott a Parlament. Nekem is feltették a kérdést választópolgáraim, és akkor azt a választ adtam, hogy ez időben olyan rövid volt, és ennyit kellett szentelni az első szabad, demokratikus Parlamentnek, hogy eldöntse a nemzet jelképét, a címerét, mert anélkül egy nemzet nem nemzet.
Ugyanez a véleményem az ünnepeinkkel kapcsolatban is. Ahhoz, hogy itt jó törvényeket tudjunk alkotni, ahhoz, hogy a munkának ebben az országban becsülete, tisztessége legyen, hogy a jobb teljesítményt elősegítsük jó törvényekkel, ahhoz feltétlen szükséges, hogy rendezett ünnepeink is legyenek. Jókedvű, derűs ünnep és ünneplés nélkül, felemelő lelki magatartás nélkül, öröm nélkül nem élhet egy nemzet. Ez pedig az ünnepeihez kapcsolódik.
Ezért én teljes szívemmel támogatom az 1850-es törvényjavaslatot, benne mindhárom ünnepet, a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepeit, március 15-ét, augusztus 20-át, október 23-át. Mindhárom ünnep mellett lehet mondani, mint ahogy elhangzott is, pozitív érveket, sajnos, egyesek mellett még negatívat is lehet. Március 15-ével kapcsolatban azt, hogy az elmúlt 40 esztendőben csak óvodás és iskolás szintre, általános iskolás szintre süllyesztette le az elmúlt 40 év diktatórikus hatalma, majd kellemetlen emlékek, mert még 1989-ben is, amikor gyermekeimmel a március 15-ét ünnepelték, kivettük a részünket a gumibotokból.
Augusztus 20-ával kapcsolatban is lehet, mert az elmúlt 40 esztendő arra is ráfröccsentette a sarat az 1949-es alkotmánnyal.
Október 23-a pedig a könny, a gyász és a fájdalom ünnepe a magyar nép számára, ugyan örömünnep a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltása.
Ünnepekre, azt hiszem, feltétlen szükség van, főleg állami ünnepre a nemzeti ünnep mellett, különös szimbólumokra is.
És most, miután a Független Kisgazda Párt frakcióvezetője bejelentése szerint többségében augusztus 20-át támogatja állami ünnepnek, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy hitem szerint nem áll fenn az a veszély, hogy augusztus 20-a felekezetek szerint megosztja a magyar nemzetet.
Nem szabad elfelejteni augusztus 20-ával kapcsolatban, hogy ugyan ünneppé semmilyen törvény nem nyilvánította, de a magyar nép elfogadta – törvény nélkül is – a kenyér ünnepének. Ebben egy az egész magyar nemzet. S a kenyér nemcsak a testi jobblét, jólét igényének a szimbóluma, hanem a lelkinek is. A lelki kenyér, a szellemi, lelki gyarapodás, gazdagodás nagyobb igényének.
Én meg vagyok győződve arról, hogy így összekapcsolva augusztus 20-ával, és reménységem szerint még ez a szabadon választott első demokratikus Parlament is meg tudja alkotni majd az új alkotmányát is, a demokratikus alkotmányt, és lehetősége lesz arra, hogy ennek az új, demokratikus alkotmánynak a kihirdetését augusztus 20-ára tegye; így bekoronázná augusztus 20-a ünnepét, és méltóvá tenné, mint állami ünnepet. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
