MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten a jövedelemadóval kapcsolatos törvényjavaslatról szóló vitában már megemlítettem, hogy az adózás egyike volt azon területeknek, ahol gyakran került összeütközésbe egymással az állampolgári, az emberi szabadság és az állami önkény.
Elmondtam továbbá azt is, hogy az adókról lehetetlen – mint a költségvetés bevételi oldaláról – a költségvetés kiadási oldalának megvizsgálása nélkül beszélni. Ezzel kapcsolatosan mondtam el, hogy a Kormány mind a mai napig nem gondolta újra azt, hogy ilyen feladatokat kell az államnak ellátnia, és ezért a költségvetés kiadási oldalának szerkezete teljesen változatlan az előző, szocialista rendszerhez képest. Egyetlen lépés sem történt meg tehát ezen a területen a rendszerváltás érdekében.
Így elmondtam, hogy az ellenfél nem változott meg – az ellenfél továbbra is az ideologikus, központosító etatizmus, az ellenfél továbbra is a természetes folyamatokba való tudálékos állami belenyúlás, az ellenfél továbbra is az intézményi gyámkodás, pazarlás, és az ellenfél továbbra is a burjánzó bürokrácia. A szocialista konszenzus tehát – a behemót elefánt-állam a gigantikus újraelosztási rendszerrel – továbbra is változatlan.
Elmondtam, hogy az egyéni jövedelem több mint 50%-a kerül különböző jogcímeken elvonásra, és ezáltal – az 50% miatt – átfordul a szabály, általánossá válik az elvonás és kivételessé a jövedelmek megmaradása.
Végül azt is elmondtam, hogy módfelett furcsa, hogy az adótörvényeken az a szellemiség sugárzik keresztül, hogy fő szabályként a kiadásokhoz kell a bevételeket hozzáigazítani és nem fordítva.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy annak az eljárásnak a vizsgálatánál, amely eljárásban az állam bekaszírozza az adóbevételeket, továbbra is pártállami eredetű elveket fedezhetünk fel. Én két ilyen elvre szeretnék kitérni a beszédemben. Az egyik ilyen elv, hölgyeim és uraim, a magánszférába való durva beavatkozás, az állampolgárok alkotmányos jogainak a korlátozása.
Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatban megfogalmazódott egy olyan alternatíva, amely szerint az adóhatóságnak joga lenne tájékoztatást kapni a számlatulajdonosok pénzforgalmi jellegű bankszámlájának egyenlegéről és forgalmáról – a banknak lenne kötelessége ezt a tájékoztatást megadni. Úgy tűnik, hogy Antall miniszterelnök úr kormányát is olthatatlan kíváncsiság fűti a magánélet és az üzleti élet adatai után.
Ha a Parlament ezt az indítványt elfogadná, akkor nemcsak a banktitok körének indokolatlan korlátozására kerülne sor, hanem ezzel a Parlament megsértené a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot is. Mindezeken keresztül sértené az információs önrendelkezés jogát, amelynek éppen az a lényege, hogy az adatfeldolgozások és adattovábbítások célját előre közölni kell az érintettel, akinek így jogában áll eldönteni, hogy megbízza-e az adott feltételek mellett adatai védelmével és kezelésével az illetékes szervezetet. Nyilván egyikünk sem és nyilván polgártársaim sem azért nyitottak bankszámlát, hogy másnap már az adóhatóság csemegézzen fölöttük.
Az információs önrendelkezés joga éppen egy garanciális jog, amely az állampolgárok magánszféráját védi az illetéktelen átvilágítástól. Zárójelben jegyzem meg, hogy módfelett furcsa, hogy ezzel párhuzamosan a Kormány nyomására a tisztelt Ház kormánypárti többsége technikai normává fokozott le egy olyan szabályt, amely egy ilyen alapvető jogot érint – ez pedig az állami népesség-nyilvántartásról szóló törvény kivételes eljárásban történő módosításának a kérdése. Mint tudjuk, kivételes eljárásban csak az egyszerű technikai normákat lehet megtárgyalni, és egy ilyen alapvető szabadságjog most kivételes eljárásban, a plénum megkerülésével van tárgyalás alatt. Ezt egy adalékként kívántam megemlíteni az ebben a törvényben meghúzódó azon tendencia mellett, ami szintén az állampolgári jogokat kívánja korlátozni.
Tisztelt Ház! Az olyan társadalmakat, ahol üzleti, magántitkok, banktitkok nem létezhetnek, azokat nem mondern polgári államnak szoktuk nevezni, az ilyen társadalmaknak nem a modern polgári állam a jellemzője, hanem a totális állam.
A második ilyen elv, amire utaltam – tehát ami a szocialista konszenzus további fönnmaradásának bizonyítéka –, az pedig az a kettős mérce, amely a kormányzatot jellemzi ebből a törvényjavaslatból megállapíthatóan. Mire is gondolok itt? Arra gondolok, hogy az állampolgárokkal szemben a törvényjavaslat kegyetlenül szigorú, önmagával szemben pedig a kormányzat rendkívül elnéző.
Az első példám erre az, hogy – mint említettem már – brutálisan be kíván avatkozni a magántitok körébe a Kormány a törvényjavaslaton keresztül, ugyanakkor a Kormánynak megvan az a joga a másik oldalon, hogy kénye-kedve szerint bármikor és bármit államtitokká nyilváníthat. Tehát a titok áthágható az egyik oldalon teljesen szabadon, a másik oldalon pedig korlátozható – a Kormány részéről, hogyha éppen az állam titkairól van szó – azoknak az állampolgárok általi megismerhetősége.
Egy másik ilyen példám erre a jellemző kettős magatartásra pedig az, hogy szigorú eljárási szabályokkal és szigorú következmények kilátásba helyezésével kívánja a Kormány elvenni az adózó kedvét a láthatatlanjövedelem-termeléstől. Ugyanakkor rafinált költségvetési trükkökkel kívánja a Kormány a saját bevételeit láthatatlanná tenni az Országgyűlés előtt és ezzel kivonni ezeknek a pénzeknek a felhasználását a Parlament ellenőrzése alól.
Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim, több ilyen példát említett meg a múlt héten Eörsi Mátyás képviselőtársam az alkotmányügyi bizottság előadójaként.
Egy harmadik ilyen példa a kettős mércére pedig az, hogy szerencsétlen állampolgárokat még a bérlakásuk adó-, tehát vagyoni nyilatkozatban történő feltüntetésére is kötelezik, tehát egy bérleti jog vagyoni nyilatkozatban történő feltüntetésére, ugyanakkor pedig rendkívül nagyvonalú a kormányzat a csődöt és veszteséget termelő nagyvállalatokkal szemben, melyekről Kupa Mihály pénzügyminiszter úr is megemlítette a költségvetési törvény expozéjában, hogy milyen tetemes hátralékuk van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szólhatnék még a törvényjavaslat tőke- és vállalkozásellenességéről, amit a bürokratikus túlszabályozás jelent, illetve a pénzügyi források láthatóvá tétele jelent. De ezzel nem kívánok foglalkozni, mert a múlt héten a képviselőtársaim ezeket már megemlítették. Itt csak arra utalnék, hogy a tőke- és vállalkozásellenesség szintén nem a polgári társadalom sajátossága.
Végezetül pedig azt szeretném elmondani – tisztelt Ház –, hogy nagyon bízom abban, hogy a kormányzat tolakodó kíváncsisága és kettős mércével mérő képmutatása nemcsak engem háborít fel, én ezt nagyon remélem, és bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim sem hagyják annyiban, hogy az emberi méltóság és az alkotmányos jogok sérelmet szenvedjenek.
Előre jelzem már, hogy Matyi László képviselőtársammal módosító indítványsort nyújtottam be a mai napon ezen hibákat kiküszöbölendő. Én nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy tanulmányozzák ezeket a módosító indítványokat, és járuljanak ahhoz hozzá, hogy végre valamilyen kezdő lépés másfél év után elindulhasson egy polgári pénzügyi és költségvetési és adópolitika felé. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
