ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Az eredeti sorrend szerint ugyanis én lettem volna második hozzászóló, de időközben házbizottsági ülésen vettem részt, úgyhogy ezért nem tudtam elmondani a hozzászólásomat.
Hozzászólásomban két fő kérdést szeretnék érinteni, előtte azonban szeretnék egy reflexiót tenni a múlt héten elhangzott MDF-es vezérszónoklattal kapcsolatban, és a végére pedig egy kis fejtörőt is szánok a hangulat oldására.
Az első megjegyzés Becker Pálnak a beszédéhez kapcsolódik, aki a következőket mondta: "Tisztán kell látnunk azonban, hogy ez mind a Parlament, mind a Kormány csapdája – mármint hogy ilyen későn kezdjük el a költségvetés vitáját, és ilyen rövid időt tudunk szánni csak a költségvetés vitájára –, amelyet közösen állítottunk fel, és amelybe közösen estünk bele. (Felzúdulás balról. Derültség.) "A Parlament a költségvetési irányelvek tárgyalását jóval hosszabb idő alatt folytatta le, mint ahogy azt eredetileg terveztük." Azt gondolom, hogy ez a megállapítás csak részben igaz azért egyrészt, mert a költségvetési irányelveket is késéssel nyújtotta be a Kormány, méghozzá 30 napos késéssel, és azért is korrekcióra és pontosításra szorul az, amit Becker Pál elmondott, mert nem az ellenzéki képviselők akadályozták meg, hogy a költségvetési irányelvek vitája időben lezáruljon, sőt a házbizottság ülésén kifejezetten az ellenzéki képviselők javasolták azt, hogy viszonylag rövid időt szánjunk a költségvetési irányelvek vitájára pontosan azért, nehogy ez hivatkozási alapot teremtsen – mármint az elhúzódása a költségvetési irányelvek vitájának – a Kormány számára akkor, amikor majd késedelmesen nyújtja be a költségvetést.
Azonban akkor a Ház fontosabb dolgokkal volt elfoglalva – a Zétényi-törvényjavaslattal és az expo-ügyekben tárgyalt –, és ezek mindig háttérbe szorították, és leszorították a napirendről a költségvetési irányelveket. Tehát a történet így kerek és így egész.
Ami a dolog érdemi részét illeti, az első kérdés, amivel szeretnék foglalkozni, az Állami Számvevőszék. A jobb memóriával rendelkező képviselőtársaim talán emlékeznek arra, hogy egy esztendővel ezelőtt az Állami Számvevőszékről szóló törvény felülvizsgálatára és az Állami Számvevőszék tevékenységének értékelésére parlamenti ad hoc bizottság alakult. Bízván abban, hogy a vitás kérdések megoldására hamarosan sor kerül, a Parlament úgy döntött, hogy az Állami Számvevőszék számára csak negyedévi költségvetést állapít meg. A hatályos törvény főbb fogyatékosságai, amelyek a bizottság felállítását és a munka elkezdését indokolták, a következők voltak.
Több rendelkezése – mármint a hatályos állami számvevőszéki törvénynek – nincs összhangban a hatályos Alkotmánnyal, pontatlanul és hiányosan határozza meg az Állami Számvevőszék feladatait és hatáskörét, következetlenül szabályozza a szervezet jogállását, nem szabályozza kielégítően az Állami Számvevőszék Országgyűlés által választott vezetőinek és a vizsgálatot végző számvevőinek jogait, kötelességeit és felelősségre vonhatásuk feltételeit. A belső szevezeti felépítés országgyűlési hatáskörbe utalásával feleslegesen vonja el az elnök döntési jogosítványát, nehezítve a szervezet törvényben rögzített feladataihoz igazodó ésszerű és rugalmas változtatásának lehetőségét.
Öt hónapi előkészítés után az ad hoc bizottság egy törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, aminek az általános vitája rég lezárult, és esély mutatkozott arra, hogy a Parlament még a nyári szünet előtt elfogadja a törvényjavaslatot. Az utolsó pillanatban azonban a Kormány az MDF frakcióvezetőjével megüzente, hogy amíg álláspontját a törvényjavaslattal kapcsolatban nem alakította ki, nem kerülhet sor a tervezet elfogadására. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Kormány képviselője – igaz, nem miniszteri szinten, de részt vett az előkészítő bizottság ülésein.
Az elmúlt hetekben, hónapokban számos esetben kértük a kormánykoalíció pártjait, hogy véleményüket, pontos kifogásaikat és módosító javaslataikat juttassák el a bizottsághoz. Ez mind a mai napig nem történt meg, a törvényjavaslat tárgyalása lassan fél éve áll. Miért érdekes ez? Ennek a helyzetnek kettős politikai üzenete van. Egyrészt lejáratja a Parlament tekintélyét – ami amúgy sem magas –, hiszen egy év alatt nem tudta az általa érzékelt problémát megoldani. És még egyszer hangsúlyozom, nem azért nem tudta, mert kétharmados törvényről van szó, hanem mert az érdemi javaslatok még csak el sem hangzottak.
Sokkal fontosabb azonban a másik politikai üzenet, éspedig, hogy a Kormány tudatosan törekszik a bizonytalan helyzet fenntartására, mert számára az a jó megoldás, ha az őt ellenőrző Állami Számvevőszék helyzete minél később rendeződik.
Az Állami Számvevőszék a Parlament legfontosabb ellenőrző szerve, segítségével tudja a Parlament a Kormány költségvetési politikáját ellenőrizni, ahogy ezt a törvényjavaslat indokolása is megfogalmazta, miszerint a korábbi számvevőszéki rendszertől eltérő jogállású és funkciójú szervezetnek a hatalommegosztás rendszerében fontos alkotmányos szerepe van: a közpénzekkel való gazdálkodás folyamatos figyelemmel kísérése és ellenőrzése, különösen a végrehajtó hatalom pénzügyi műveletei jogszerűségének elősegítése.
Az Állami Számvevőszék léte tehát meghatározó jelentőségű alkotmányos biztosíték az államháztartási jövedelmek és azok felhasználása, az állami vagyonnal való gazdálkodás törvényessége és célszerűsége szempontjából. Hogyan kapcsolódik mindez a költségvetéshez?
Úgy, hogy mind a mai napig az Állami Számvevőszék jelentései, részben a rendezetlen helyzetnél fogva, nem kerültek a parlamenti munka középpontjába. Hiába költünk jövőre több mint 500 millió forintot ezen intézmény fenntartására, ha azok az észrevételek és javaslatok, amiket az Állami Számvevőszék jelentései tartalmaznak, figyelmen kívül maradnak. Sem a Kormány, sem a Parlament nem vonja le belőlük a megfelelő konzekvenciákat.
Hogyan kapcsolódik mindez a költségvetési vitához? Úgy, hogy a tavalyihoz hasonlóan ismét igen rövid idő alatt kellett az Állami Számvevőszéknek a költségvetési törvénytervezetet véleményeznie. Ez összesen tíz nap volt. Így a Parlament ismét megfosztotta magát attól a lehetőségtől, hogy egy jóval részletesebb és objektív elemzés segítségével vizsgálja a költségvetési törvénytervezetet. Így is van azonban mit megszívlelni a rövid idő alatt és a rövid idő ellenére is színvonalasra sikerült jelentésből.
Csak néhány példát idézek: Az 1992. évi központi költségvetés parlamenti megtárgyalásának menetrendje az 1991. évi CIV-es törvényben előírt ütemezéshez képest felborult, a Kormány döntési mechanizmusa, és emiatt a tervezési folyamat nem kellően igazodott a megújítási szándékhoz, az a szokásos mederbe terelődött.
A költségvetési javaslat megszabott határidőket túllépő összeállítása miatt az érdemi parlamenti vita ismét szűk határidők közé szorult. A költségvetési törvénytervezettel egyidőben számos törvényjavaslat szerepel az Országgyűlés napirendjén, amelyek a törvényjavaslatban tervezett előirányzatokat, illetve a törvényjavaslat egyes paragrafusait módosítják.
A jogrendszer egysége és áttekinthetősége a jogalkotással szemben támasztott alapvető követelmény. Ennek biztosítását szolgálja a jogszabály előkészítőjével szemben támaszott azon elvárás is, hogy a végrehajtás környezeti feltételeit felmérje, megteremtse. Ennek tükrében látható, hogy a költségvetési törvényjavaslatot úgy tárgyalja az Országgyűlés, hogy például az államháztartási törvény, az adótörvények és a vagyonpolitikai irányelvek még nem kerültek elfogadásra.
Ezt figyelembe véve, valamint a késve rendelkezésre bocsátott, és még az utolsó tervezési fordulóban is jelentősen módosított részletes előirányzatok véleményezése rendkívüli feladatot jelentett ellenőzésünk számára. Ennyit az első kérdésről.
A második kérdés, amivel szeretnék foglalkozni – csak röviden – az a kormányzati szervek feladat- és hatáskörének problémája. A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a kormányzati munkában a miniszterek, a tárca nélküli miniszterek és a politikai államtitkárok hatáskörét illetően számos átfedés, felesleges párhuzam mutatkozik. A félreértések elkerülése végett rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nem a miniszterek számával van bajom, pontosabban nem azzal, hogy a Kormány milyen munkamegosztást alakít ki tagjai között. De ha igazam van abban, hogy több területen is megfigyelhetők az egymást átfedő hatáskörök, akkor jobb alkalmat, mint a költségvetés vitája el sem lehet képzelni arra, hogy erről szót váltsunk, és a felesleges hatáskörátfedések megszüntetésével néhány tízmillió forintot a költségvetés kiadási tételei közül megtakarítsunk.
A Kormánynak ma 6 tárca nélküli minisztere van. Közülük a Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő miniszter hatásköre jól elkülöníthető. Az ő kiadási tételei vélhetően nem is a költségvetési törvény VII. fejezetének 2. címében, hanem a 11. címben szerepelnek. Bár ez nem derül ki a költségvetési tervezetből.
A többi tárca nélküli miniszterre kb. 55 millió forintot irányoz elő a költségvetés. Ez a tétel nem lenne különösebben magas, ha a tisztelt miniszterek olyan feladatokat látnának el, ami más miniszterek hatáskörében nem szerepelnek. De irgalmatlanul hatalmas összeg, ha olyan munkát végeznek, amit egy minisztériumi főosztályvezető is könnyedén elláthat (derültség – Botos Katalin közbeszól) , s ami amúgy is egy tárcával éppen nem rendelkező vagy éppen rendelkező miniszter hatáskörébe is tartozik. Lássunk néhány példát! Mondom a példát is mindjárt, Botos Katalin miniszter asszonyt is meg fogom szólítani (derültség) rövidesen, de először Nagy Ferenc József miniszter urat fogom megszólítani, és csak két példát hozok, pedig a példákat lehetne folytatni egyébként.
A Kormány 27/1991. (II. 16.) rendelete a következőket tartalmazza: "5. § – és ha szükséges, a jogszabályt oda is tudom adni – Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter ellátja az agrárgazdaságban megvalósuló tulajdonreformmal összefüggésben a kisgazdaságok érdekvédelmi szervezeteivel való kapcsolattartás kormányzati feladatait."
Igen ám, de a Kormány 40/1990. (IX. 15.) rendelete, ami egyébként a földművelésügyi miniszter hatáskörét állapítja meg, a következőket tartalmazza: "7. §: A miniszter a hatáskörébe tartozó feladatok ellátása során együttműködik az érintett miniszterekkel, társadalmi szervezetekkel és érdekképviseleti szervezetekkel." (Derültség.) Világos. A tárca nélküli miniszter a földművelésügyi miniszter 50 pontban felsorolt feladatai közül a 45. pont egyik alpontjának . (derültség) . irgalmatlan terhét átvállalva, tehermentesíti a minisztert, azaz mégsem világos, hiszen nem vállalja át a tevékenységet, csak egymás között megosztva végzik a munkát. (Derültség.) Mi van akkor, hogyha a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal?
Egy másik példa: az 50/1990. (IX. 15.) kormányrendelet szerint a pénzügyminiszter felelős a pénzintézeti rendszer, valamint az értékpapírpiac fejlesztésére vonatkozó javaslatok előkészítéséért és kidolgozásáért. Igen ám, de a 27/1990. (II. 16.) kormányrendelet szerint Botos Katalin tárca nélküli miniszter ellátja a pénz- és tőkepiac intézményrendszere fejlesztésével összefüggő kormányzati feladatokat. Majdnem szó szerinti az azonosság a két szöveg között, s a példákat még lehetne folytatni. Azonban milyen konklúziót lehet ebből levonni?
Azt gondolom, valamennyiünk tisztánlátását segítené, ha a Parlament a jövőben alkalmat találna arra, hogy a Kormány tagjai alkotmányos kötelezettségüknek eleget tegyenek. Az Alkotmány 39. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a Kormány tagjai tevékenységükről kötelesek az Országgyűlésnek beszámolni. Úgy vélem, 1992-ben, és később is, legalább évente egy alkalommal – és lehetőség szerint a költségvetési törvény vitája előtt – sort kellene keríteni erre az aktusra.
Végezetül a kis színes, amit a végére ígértem. A Kormány – bizonyítandó játékos hajlamát – egy fejtörőt is elhelyezettt a költségvetési törvény tervezetében. A tervezet I. kötetének 245. oldalán ugyanis megtudhatjuk, hogy jövőre a 386 képviselő helyett 536 lesz a Parlamentben. Ez csupán 150 fővel több a jelenlegi létszámnál. (Derültség.) Ráadásul a bérkeret nem változik, úgyhogy a már bentlévőknek kell összedobnia az újonnan érkezők tiszteletdíját is. (Derültség.)
Nem derül ki, hogy mi a létszámnövekedés oka. A Kormány ekként tudatja velünk, hogy a felsőházat is használni kívánja a jövőben. Első lehetőség: ily módon kíván állandó teltházat biztosítani az ülésteremben. (Derültség.) Második lehetőség: esetleg a kormánypárti képviselők egy része váltótársának biztosításáról kell gondoskodni. (Derültség.) Harmadik lehetőség: vagy csupán a koalícióból távozni készülő 12 tagú kisgazdafrakció pótlásáról van szó, némi rátartással. (Derültség.)
Mindenesetre, hogyha a helyes megfejtésre rátaláltam és ráhibáztam, kérem, tudassák velem, hogy a nyereményt hol lehet átvenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
