HORVÁTH LÁSZLÓ, DR.
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR.
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem először hangzik el, hogy az ország költségvetési törvényének vitája vagy elfogadása egy nemzet gazdasági életének egyik legfontosabb eseménye. Különösen igaz ez a magyar nemzet számára, amely a gazdasági rendszerváltás gondoktól rögös útját járja. Mindannyiunk előtt jól ismert, hogy korábbi gazdasági partnereinknél, az egykori KGST-országokban a nemzetgazdaságok problémái – a jelek és a hírek szerint – még a mi gondjainkat is meghaladják. Ennek az örökölt gazdasági struktúrának és az adósságok egykori felelőtlen kezelésének köszönhetően a vitára bocsátott költségvetési tervezet valóban súlyos problémákkal küzd: növeli a vállalkozók és munkavállalók adóterheit, csökkenti életbe vágóan fontos szektorok támogatását, és tulajdonképpen nem jut elegendő pénz az oktatásra, az egészségügyre, a szociális problémák kezelésére és így tovább.
Feladatunk tehát az, hogy ismereteink és lelkiismeretünk szerint a lehető legjobb vagy a lehető legkevésbé rossz költségvetést fogadjuk el, azaz vizsgáljuk meg az egyes jövedelemtulajdonosok terhelhetőségét, költségvetési hozzájárulásuk lehetőségeit. A másik oldalról ugyanakkor kiadásainkat is meg kell vizsgálni, magyarán: el kell dönteni, melyik ujjunk fáj kevésbé.
Bár a Kisgazdapárt és ennek történelmi platformja különösen érzékeny általában a nemzet ügyei iránt, hozzászólásomban csak az agrárösszefüggésekről – gondokról – szeretnék szólni.
Jól tudom, hogy a Magyar Köztársaság számára az agrárügy még mindig fontos, hiszen ezek az ágazatok adják az össznemzeti jövedelem 20%-át, az exportárbevétel negyedrészét. Egyszóval: az agrárpolitika alakulása még mindig egyik legfontosabb tényezője a magyar gazdaság fejlődésének, a nemzet sikerének. Közismert, hogy jelentős agrártradíciókkal rendelkező ország állampolgárai vagyunk, ahol a nemzet fele ilyen vagy amolyan formában részt vesz a mezőgazdasági termelésben, és túlzás nélkül mondható ma is, hogy jelentős életforma hazánkban. A háztartási statisztikák szerint a családok növekvő mértékben fordítják kiadásaikat különböző élelmiszerek beszerzésére. A nemzet átlagában ez a mutató meghaladja a 40%-ot, de minden második család esetében az 50%-ot is. Látható tehát, hogy minden egyes intézkedés, amelyet az agrárágazatok költségvetési kapcsolatairól hozunk, nagy gazdasági és politikai súlyú.
Végigtanulmányozva ebből a szempontból a beterjesztett költségvetést, nem lehetünk igazán nyugodtak. A költségvetés összeállítóinak szempontjai érthetőek: a társadalmi átalakulás, az új intézményrendszer kiadásainak fedezésére bevétel teremtése – csak nem mindegy, hogy milyen áron tesszük ezt meg.
Az agárágazatokban, az agrárvállalkozók körében az idei év kényszerű piacváltása, a jelentős költségvetési és monetáris terhek válságos helyzetet teremtettek. A mezőgazdasági nagyüzemek 40%-a várhatóan veszteséget realizál, és több tízezer kistermelő is kénytelen volt felszámolni gazdaságát – nagy hányaduk adósságának visszafizetésekor megoldhatatlan gondok elé került. Az élelmiszeripari vállalatok körében is minden korábbit meghaladó a veszteség nagysága.
Az őszi mezőgazdasági munkák adatai azt tanúsítják, hogy a termelési szándék csökkenése messze meghaladja az elfogadhatót a likviditási helyzetük miatt.
E helyzethez képes a benyújtott költségvetési tervezet jelentősen növeli a mezőgazdasági termelők adóterhelését, költségvetési támogatásaikat pedig csökkenti. Ezért – álláspontom szerint – az adóterhek csökkentésére, a támogatások megtartására van szükség. Így tartható fenn az a gazdálkodók számára szükséges jövedelmező helyzet, amely az aktív piaci alkalmazkodást lehetővé teszi. A jelentős exportárbevétel, amely az ország gazdasági stabilitásához szükséges, csak ilyen módon garantálható. A hazai piacok egyenletes kínálata – amely végső soron a demokratikus átalakulás legfontosabb alapja – is csak ilyen módon teremthető meg, csak így maradhatunk nyugalom-oázis a feszültségek és problémák sivatagában.
A Kormány, illetve a pénzügyi kormányzat által javasolt új adózási rendszabályok és mértékek nincsenek tekintettel a rendkívüli helyzetre, s tovább taszítanák a csőd szélén álló mezőgazdasági termelőket a szakadék felé.
Javaslatunk az, hogy tekintettel az ország súlyos gazdasági helyzetére, az elvonási mértékek ne növekedhessenek a mezőgazdasági kis- és nagyüzemek szektorában. Eredeti szándékaink szerint azt kívántuk elérni, hogy az idei kedvezőbb fiskális feltételeket a magánszektor, a vállalkozói szféra bátorítása érdekében nem szigorítani, hanem enyhíteni kell, több ösztönző elemet kell belevinni.
Kompromisszumos javaslatunk tehát az, hogy az adóterhelés elvileg ne növekedjen a mezőgazdaságban, ezért javasoljuk – részben ismételve a Kupa miniszter úrral történt tárgyalás eredményeit is –, hogy a földadóval a költségvetésben centralizált jövedelem nem növekedhet, hároméves adómentességet kapjon a mezőgazdasági magánvállalkozó.
A személyi jövedelemadóztatásban a 750 ezer forintos árbevétel a mezőgazdasági termelésben adómentességet élvezzen.
Végezetül: úgy látjuk, hogy a mezőgazdasági termelésben kialakult pénzügyi válság kezelésére a Kormánynak a Parlament támogatásával egy válságkezelő program-csomagtervezetet kell kidolgoznia, amely egyrészről hitelpreferenciákat tartalmaz – kamattámogatások –, más részről garanciákat nyújt a mezőgazdasági termelőknek az értékesítés során.
Ezeknek a garanciáknak legalább két dolgot kellene tartalmazniuk: átmenetileg garantált védőárakat a legfontosabb termékekre, az ehhez szükséges állami intervencióval. Nem tűr halasztást az ügy. Továbbá olyan felvásárlási hitelelőlegek rendelkezésre bocsátását, amelyekből a mezőgazdasági termelők képessé válnak a következő termelési periódus pénzügyi megalapozására.
Tisztelt Ház! Ideje lenne már elfelejteni a régi rendszerben olyan szorgalmasan hangoztatott és követett elvet, hogy a paraszt minden kibír, úgysem tud mást csinálni, hát majd termel. A paraszt józanul gondolkodik, részt vesz a politika alakításában, lojális a nemzeti kormánykoalícióhoz, de nem hagyja, hogy kifosszák. Köszönöm türelmüket.
