MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd jelentsem be, hogy ez frakciónk részéről egy utolsó gesztusként értékelődik, mert 8 órakor mi egyébként frakcióülést tartunk, és tartjuk magunkat az eredeti napirendhez. Tehát a 8 órás időpontot komolyan gondoljuk, hogy addig tart a plenáris ülés, ahogy a napirend ezt kijelöli.
Amiről én szeretnék pár szót szólni, az a munkaügyi tárca és azon belül elsősorban a két kapcsolt alap, a Szolidaritási Alap és a Foglalkoztatási Alap helyzete, és ehhez kapcsolódóan a foglalkoztatáspolitika jövő évi kilátásai Magyarországon.
Először tehát a Szolidaritási Alapra, majd a Foglalkoztatási Alapra, majd néhány egyéb általános megfontolásra térnék ki.
A Szolidaritási Alap kapcsán, mint mindannyian tudjuk képviselőtársaim, hiszen most tárgyaljuk éppen a törvény főbb változtatásait, egy 6%-os járulékot kíván a kormányzat bevezetni a jövő évvel kapcsolatosan, ám ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez 4%-os járuléknövekedést jelent. Ez nem pusztán önmagában áll, mert ezt a 4%-ot még megfejeli a körülbelül egy olyan 2–3%-os betegszabadságból adódó plusz többletkiadás, ami a gazdálkodó egységek bérköltségét még megdrágítja, és ezen felül jön még egy végkielégítés, mind kötelező, mind pedig szabadon választott végkielégítés. Tehát mindannyian jól látjuk, hogy óriási mértékűre megduzzadnak a gazdálkodó egységek járulékterhei és a bérköltségei.
Ez felveti azt a problémát, amit nem tudom, mennyire gondolt át a Kormány, legalábbis az eddigi megnyilatkozásaiból én igazából nem éreztem ki, hogy ezt a veszélyt felmérte volna, illetve hogy ezt valamelyest bekalkulálta volna. Ez nyilvánvalóan további munkanélküliséget fog gerjeszteni és további feketemunka-növekedést fog ösztönözni, hiszen nyilván a vállalkozók és a vállalatok ki akarják kerülni ezen téren a most már nagyon komoly és nagyon súlyos járulékterheket, és ez az egyéb befizetések kapcsán mind az önkormányzatokat, mind a költségvetést, mind a társadalombiztosítást nagyon komolyan meg fogja terhelni.
Tehát nem tudom, mennyiben mérte fel a kormányzat ezt a gondolatsort, amit itt az előtt elmondtam.
De attól tartok, hogy nem volt felelős döntés ez a lépés. Annál is inkább nem, mert ugyanakkor meghirdette a Szolidaritási Alap önfinanszírozóvá tételét, ami a költségvetési támogatás elmaradását, a jövő évi költségvetési támogatás megszüntetését jelenti.
Na most ugyanakkor itt jó néhány könyvelési zavar van, azért el kell mondjam.
A költségvetés első kötetének a 265. oldalán a nem adójellegű folyó bevételeknél a Szolidaritási Alapnál költségvetési szerveknél nulla van, ami képtelenség, mivel a költségvetési szerveknek is kell fizetni ezt a járulékot.
Ugyanakkor a költségvetési támogatási rovatban 10,2 milliárd van, ami valójában, nyilvánvalóan az a 10,2 milliárd, amit járulékként kell a költségvetési szerveknek befizetni az állami kasszába. Egyébként úgy lenne a korrekt, hogyha minden egyes tételnél a társadalombiztosítási járulék mellett a szolidaritási járulék is megjelenne már, és úgy lenne korrekt igazában, hogy végig lenne vezetve az egész fejezeti szintű költségvetésen. Ez nem történt meg. De ez így semmiképp nem elfogadható, hiszen itt alapvetően ez nem támogatás, mint ahogy jól tudjuk, hanem ez a költségvetési szervek járuléka.
Most nem is beszélve ráadásul arról, hogy az önfinanszírozóvá tétel egy nonszensz szerintem a jelenlegi helyzetben, és valójában nem történt semmi – kedves képviselőtársaim, semmi – más, csak az, hogy valójában minimum 10-15 milliárdot kihazudunk a költségvetésből, tehát nem tüntetünk fel a költségvetésben hiányként, hiszen bár 10%-os garancia van – költségvetési garancia – a Szolidaritási Alap mögött, de hát azt mindannyian tudjuk az ez évi tapasztalatokból adódóan, hogy ez egy 100%-os garancia, hiszen valakinek az ellátásukat állni kell. Nem lehet megcsinálni, hogy év közben széttárjuk a karunkat, hogy kedves uraim, hát mi ugyan hoztunk egy foglalkoztatási törvényt, amiben bizonyos ellátások járnak, dehát szegények vagyunk, úgyhogy most tekintsenek el attól, hogy ezeket a juttatásokat önöknek megadjuk. Ilyen nincsen. Másból nem lehet fizetni, csak a költségvetésből. Viszont ez, hát enyhén szólva, elferdítése a tényeknek és a valós adatoknak, hogy mindezt nem tüntetjük fel a központi költségvetésben, és ezzel a Világbanknak, vagy nem is tudom én, kinek teszünk egy vonzóbb adatot akkor, amikor nyilvánvalóan az egész dolog nem áll fenn, és hogyha 10-15 milliárdot mondtam, akkor igenis alábecsültem a jövőben várható problémákat. Nem is beszélve arról, hogy itt 52,3 milliárd van beállítva, mint összes bevétel, ami hát enyhén szólva erős problémákat, vagy erős hiányosságokat vet fel, hiszen jól tudjuk, hogy már most, jelenleg 351 ezer a munkanélküliek száma. Mást ne mondjak a kormányzati prognózisokra, az induló létszám – a jövő évi induló létszám – 345 ezer, annyival számol és erre építi az egész prognózisát a Munkaügyi Minisztérium, ami egy lehetetlenség.
Hát hogyan lehet így tervezni? Én nem értem egyszerűen. Erre van az egész költségvetése kitalálva, és arra, hogy 11%-os munkanélküliség lesz, amikor már most látható, hogy az egész megborult, és ugyanúgy, ahogy az idén felborult mindenfajta számítás, úgy jövőre még inkább fel fog borulni.
Azért néhány számot mondanék, ami ezt jól mutatja. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a járulékbevételeknél 7,5 milliárdot terveztek, 3,9 milliárd lesz az idei. Kilencmilliárdot terveztek költségvetési támogatásként, ehelyett 17,8 milliárd lesz az idei. El kéne ezen gondolkodni.
El kéne azon is gondolkodni, hogy milyen prognózisokkal dolgozunk, hiszen, ha jól emlékszem, a Kupa-programban 150-200 ezer fő szerepel, a hároméves programban már 200-250 ezer főben gondolkodnak 1990 decemberében, a foglalkoztatási törvény idején 200-260 ezerről beszélnek, és jelenleg, manapság, ha 380 ezerrel megússzuk az év végén, akkor nagyon optimisták lehetünk. Tehát valahol itt valami nagyon hibádzik. Vagy a Munkaügyi Minisztérium egész tervezési gyakorlata olyan, hogy azt ki lehet dobni, vagy a Pénzügyminisztérium félemlíti meg annyira a Munkaügyi Minisztériumot, hogy alacsonyabb adatot lódítson, vagy mondjon kifelé, mert hogy ezzel hitelesebben adható el a magyar gazdaság jelenlegi állapota. Vagy lehetne még sorolni az adatokat, de ez a helyzet jelenleg – enyhén szólva – több, mint furcsa, annál is inkább, mert például nincsenek alternatívák.
Tehát van egy 11%-os prognózis. De mi van akkor, ha 12% van, mi van akkor, hogyha 14% van? Hát uram bocsá, emberek vagyunk, tisztában vagyok azzal, hogy igazából itt ma aki belövi, megállapítja a jövő évi munkanélküliségi rátát és a munkanélküliek számát, az vagy a földi lényeknél messze több tudással rendelkezik, amit ugyebár elég nehéz elképzelni, vagy pedig, hát enyhén szólva, felelőtlen. Én ezt állítom a Kormányról, hogy ez felelőtlenség, és az is felelőtlenség, hogy nincsen, mit tudom én, 13%-os lehetőségre egy prognózis elkészítve és a költségvetésben alternatívaként megjelölve, hogy mi van akkor, ha ez történik.
Na most, van még egy óriási, hát nem tudok mást mit mondani, hogy hazugság az egész prognózisban: 90%-os behajtási aránnyal számol a jövő évben a Szolidaritási Alap járulékbevételénél a Szolidaritási Alap, ami megint csak egy nonszensz. Hát az idén 80% alatt volt ez, és jövőre 2%-ról felemelik 6%-ra a járulékot, nem tudom, hogy melyik felelős pénzügyi vezető állapíthatja meg ezek után, hogy majd 90% lesz a behajtási arány. Hogy mást ne mondjak, ez, hogyha 70%-os lesz, a 70 és 90% közötti különbözet 10 milliárdos nagyságrendű, ami megint csak sehol nincsen megjelenítve.
Történnek ugyebár, halljuk, hogy mindenfajta ilyen paktumok meg egyezségek itt a háttérben, a Parlamenten kívül, az Érdekegyeztető Tanáccsal, aminek egyfajta vonzata az, hogy a minimálbért megemelnék január 1-jétől az egyik verzióban 7800-ra, majd július 1-jén 8600-ra, de más verzió szerint már 9700-ról hallok. Vegyük tudomásul, hogy ez a Szolidaritási Alapot iszonyatos komolyan érinti, komoly milliárdokkal érinti, hiszen alapvetően hozzá van kötve a minimálbérhez az ellátási rendszer.
Tehát ilyen körülmények között végképp nem tudjuk elfogadni mindazt a prognóziskészítést, ami itt megtörtént.
Na most történnek ugyan halovány kísérletek itt a regionális válsággócok kezelésére, de én ezt egyértelműen kevésnek érzem mind a pénzügyi vonatkozásaiban, mind pedig a módszertani kidolgozottságát illetően. Itt vegyük tudomásul, hogy jövőre az inflációval szemben lehet, hogy a munkanélküliség, vagy nagyon valószínű, hogy a munkanélküliség lesz a legnagyobb gazdasági problémája ennek az országnak, és nem érzem azt, hogy ez a probléma megfelelően lenne kezelve. Az egész gazdaságpolitikában nem érzem azt igazából, se a privatizációs politikából, se a gazdaságpolitika egészében, hogy ez a probléma igazából a súlyának megfelelően lenne kezelve. Úgyhogy én nagyon félek attól, hogy ez az ország gazdasága és az egész ország, társadalom biztonsága szempontjából óriási problémákat fog eredményezni, hiszen itt nemcsak egy-egy városban van problémákról szó, ahol megszűnik egy egység, egy nagyobb gyár, hanem például egész megye tekintetében komoly valószínűsége van annak, hogy 25%-os munkanélküliséget is elérhetünk a jövő évben.
Nem tudom, hogy a kormányzat mindazon túl, hogy esetleg erről hát valamelyest hallgatólagosan tudomást szerez, de igazából mennyire érzi magát felkészülve ezen problémák megválaszolására. Én úgy érzem, hogy szinte semennyire, vagy legalábbis nagyon minimális értékben.
Na most, ami történt egy ilyen sporadikus válságkezelés kapcsán, Ózd kapcsán, az most már most látszik, hogy Ózdba beleöntöttünk közel egymilliárd forintot igazából, és már most semmivé vált az egész, kezdhetjük szinte előlről. Én nem tudom, a tisztelt Kormány hogyan kívánja ezen problémákat kezelni. Én úgy látom, hogy a régi kezelés igazából nem kezelés, és a problémákat abszolúte nem oldja meg, pusztán eltolja, ami egyszerűen nem elfogadható a számunkra.
