SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF)
SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF)
SZENTÁGOTHAI JÁNOS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók más ismételten szóba hozták a költségvetés kulturális és tudományos célokra rendelkezésre álló hitelei körüli sanyarú helyzetet. Sajnos, az aggályok többsége nagyon is valós. Nekem ilyen összefüggésben mindig Weöres Sándor "De profundis" című verse jut eszembe. Nemrég a tudomány mai helyzetéről adott interjúban a vers ama részét idéztem, nem tudom egész pontosan, de körülbelül így van: "Ha más csillagzat fia csak egy percre kóstolna kínunkba, mint olvadt ércbe hullott, gőzzé omlana."
Ezúttal a költségvetésről lévén szó, a vers egy más részlete jut eszembe, ennél az idézetnél már előre bocsánatot kell kérnem a pénzügyminiszter úrtól, de egy zseniális költő képalkotó fantáziáját nem lehet korlátozni. Kérem, az idézet így szól: "Macska szívja csibe vérét / Ennek halálkínját, annak éhét / egyben szenvedem." (Derültség.)
Ismét bocsánatot kérek, de én is egyben szenvedem helyzetünk feloldhatatlan ellentéteit.
Eredetileg a 4028-as szám alatt egy módosító indítványt nyújtottam be a TIT és a METESZ anyagi támogatásával kapcsolatban. Egyheti külföldi tartózkodás után hazatérve megijesztettek, hogy máris késésben lennénk.
Ma reggelre ennek a változatát adtam be, és ezt 4058-as új számmal. Erről nem szólnék most, s remélem, hogy a részletes vitában sem kell ezirányban érvelnem, az ügy egyébként is valóban bizottsági tárgyalásra való.
A vita eme fázisában azért szólalok fel, mert a költségvetés felnőttoktatásra szánt tételeinek szerkezete és összegei is olyat sejtetnek, hogy valaki az ún. népfőiskolai mozgalom és a tudományos ismeretterjesztés, illetve a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége között valami ellentétet sejt, és az előbbit fejlesztendőnek, az utóbbit pedig elsorvasztandónak véli. Pedig a kettő tökéletes összhangban összetartozik és összeillik, a gyakorlatban igen jól kiegészítik egymást.
Egy esetleges ilyen szemléletnek nem lenne nehéz hátsó motívumait fellelni. A népfőiskolák döntően az új önkormányzatok igényeit elégíthetik ki, ezzel szemben a TIT és a MTESZ a régi pártállam búvóhelyei – mondják. Igaz persze, hogy máról holnapra a régebbi szakértelmiségből nem lehet egy teljesen szűz együttest szögről leakasztani, de azért engedjék meg felemlítenem, hogy sem a TIT-nek, sem a Magyar Természettudományi Társulatnak – az a TIT-nek egy részévé vált – nem voltam tagja, ideológiai okokból. tv- és más előadásokat mindig külön szerződés alapján vállaltam.
1990. őszén ejtőernyősként kellett ezt a gondot nyakamba vennem. A TIT ügyvezető elnöksége is nagyobbára ilyen személyek, egyesek börtönbüntetést is szenvedtek.
De túl az ilyen mellékes dolgokon, a TIT és a METESZ nélkül semmiféle népfőiskola nem lehet sikeres.
Ha a pénzügyminiszter úr teljes joggal ragaszkodik ahhoz, hogy minden új költségvetési tételhez jelöljük meg, hogy azt a költségvetés melyik más pontjáról javasoljuk elvonni, akkor éppenséggel ezzel is szolgálhatok. Ha a tv évi 8 milliárd forintból eláraszthatja az országot a legbizarrabb obskurantizmussal és áltudományok szabadpiaci virágaival, akkor talán ennek az összegnek alig több mint egy százalékából – mert az egész részünkről jelentkező igény nem több – mi megpróbálhatjuk a fejekben okozott sötétséget kissé oszlatni.
Félreértés ne essék, nem vagyok sem TV- sem rádióellenes, szívem szerint nem 8, hanem 24 milliárdot adnék a TV-nek, de akkor persze más színvonalat követelnék. Nem tartozom azok közé, akik patikamérlegen mérik egy-egy politikai vagy közéleti hír pártszempontból való értékét, viszont az áltudományok és obskurantizmus mikroanalitikai mérleggel észlelhető mennyisége ellen is tiltakozom. Persze a médiák által terjesztett ostoba áltudományok és ízlésromboló programok, lásd a Walt Disney utódai által terjesztett szörnyű gyerekprogramokat, amelyeknél a Macskássy-féle rajzstúdium elsőéves segédgyakornok-jelöltje is jobbat tud készíteni bármely pillanatban. De órákig sorolhatnám. Falusi trágyakocsihoz használt mázsálóval lehetne ezt inkább mérni.
Remélem, javaslatomat a pénzügyminiszter úr is csak képletesen értékeli, egyébként szintén ugyanazzal – ahogy az előbb hallottuk – a reménnyel, hogy közben azért bizonyos további módosító javaslatokkal együtt ezt a törvényjavaslatot el tudjuk minél hamarabb fogadni, hiszen ez valamennyiünknek az érdeke is, erre szükség van. Köszönöm szépen. (Taps.)
