BERECZKI VILMOS (FKgP)
BERECZKI VILMOS (FKgP)
BERECZKI VILMOS (FKgP) Tisztelt Ház! Elnök Úr! A költségvetésben szereplő, az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó bevételekkel kapcsolatos gondolataimat szeretném elmondani. E tétel évi tervezett költségvetési bevétele 160 milliárd forint, ami 18,5 milliárd forinttal haladná meg az amúgy is alulteljesített 1991. évi áfa-bevételt.
Közismert, hogy ez az adónem hozzáadott értékadó formájában működik a fejlett nyugati államokban és nálunk. Célja, hogy a keletkező új értéket adóztassa, s ezzel a végső fogyasztóra hárítsa a fizetési kötelezettséget. Túlzottan optimista volt véleményem szerint az, aki 1992-re fogyasztásbővüléssel számolt. Derűlátásra nézetem szerint semmi ok. Sem a bérek esetleges liberalizálódásával, sem a termelés fellendülésével nem számolhatunk, sajátos módon ennek ellenére van alapja az áfa várható növekedésének. Szeretném emlékeztetni önöket a privatizációra. E furcsa erők által szervezett mozgalom keretében, gazdasági szempontból nem mindig indokolt módon sorra darabolódnak fel a vállalatok. E "feldarabolódást" az 1992-re tervezett kényszer társaságosítás végzetesen fel fogja gyorsítani. Emellett nemcsak a munkanélküliek száma fog növekedni, hanem az áfa is. Az történik várhatóan, hogy a szétváló vállalatok kft-kre, részvénytársaságokra bomolva nem válhatnak valódi versenyvállalatokká. Ennek oka a hagyományos üzemszervezet túlélése. Hogy értjük ezt? A vállalatok belső egységei ugyanis áfa-mentesen, belső szállítólevélen érintkeztek egymással, vagy egyéb ilyen belső módokon, amihez nem kapcsolódott áfa. Az általuk termelt és felhasznált cikkeken sem voltak áfa-terhelések. A végső termékre, szolgáltatásra a vállalat számolta fel egységesen az áfát Minthogy a vállalat társaságokká alakulása után változatlanul egymásra utalt szervezet marad még sokáig, amolyan konszernesedés indul meg, elkerülhetetlenené válik a további együttműködés. Ez a tény fogja biztosítani az áfa bevételek növekedését, és sajnos ez a tény.
Az önálló gazdasági egységekké vált szervezetek ugyanis termékeiket és szolgáltatásaikat a szétválást követően már csakis áfaval adhatják a volt vállalattársuknak, noha ő abból visszatérítést kap, de ez halmozódik. Ezért együttműködésük nem lehet versenyszellemű és kizáró. A késztermékekben az áfa ott és akkor is megjelenik, ahol addig nem volt. Mint ahogy egyes társaságok besorolásai és ennek következtében az árak eltérőek, óhatatlanul felhalmozódik. Az áfa inflációgerjesztő szerepét nem vitatjuk. A jól működő szociális piacgazdaságban ez a mechanizmus a kezdeti zökkenők után beállhat egy elviselhetőségi szintre, de ettől mi még messze vagyunk. Mindez ma nem a piac, hanem a privatizáció szervezetteremtő körülményén alapszik. Ami persze előny az adóbevételek szempontjából, az kifejezetten hátrány az infláció fokozódása miatt. Úgy vélem, hogy az ilyen típusú adóbevétel mögött valóságos értékfelhalmozódás nem áll, nem növekedik a GDP, hamis az a kép, ami valódi forgalomként mutatja be az áfa nagyságát a költségvetésben.
Úgy vélem, hogy ez a tény rávilágít arra, hogy az áfa elveszítette korábbi szerepét, és alapvetően új rendszer megteremtése szükséges, amelyből társasággá alakulással keletkező áfa-befizetések kiszűrése szükséges. E vonatkozásban javasolható, hogy az áfa mértéke és számítási kulcsa – világviszonylatban is elképesztően magas 25% helyett – legalább 15–20%-ra mérséklődjön. Ez felelne meg országunk érdekeinek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
