FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP)
FILLÓ PÁL (MSZP) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a költségvetésnek van egy szakmai oldala, de ugyanakkor van egy politikai oldala is. Ez utóbbi, ha bevalljuk, ha nem, az elsődleges bármely kormány, bármely politikai erő számára. Valójában ez a legtöményebb politika; az a döntés, hogy mire fordítják a választópolgárok munkájából és adójából származó jövedelmet, hogyan osztják el a köznapi ésszel fel sem fogható összegeket, az értékválasztás. Választás a társadalmi csoportok érdekeinek fontossági sorrendjében. Tisztában vagyok azzal, hogy a szorító gazdasági helyzetben szűkös a mozgástér. De van mozgástér. Túlzott és teljesíthetetlen követelésekkel fellépni demagógia. De egyszerűen cinikus, erkölcsileg elfogadhatatlan dolog számomra a szociális demagógia vádja, ha olyan rétegek érdekében emel szót valaki, akik számára ez a költségvetés az adótörvényekkel együtt immár végképp kilátástalan helyeztet teremt.
Zajlik a nagy parlamenti osztozkodás, amelyből csak a nyugdíjasok, a munkavállalók és a munkanélküliek maradnak ki, pedig ők fizették és fizetik a Kormány által benyújtott számlákat.
Erzsébetváros, amelynek polgárait képviselem, Budapest, sőt talán Európa egyik legsűrűbben lakott része. Sajnos a nyomorúság is egyre sűrűsödik. Ez a városrész tele van kétségbeejtő helyzetű kisnyugdíjasokkal, ők teszik ki a lakosság 40%-át. Az aktívak döntően úgynevezett átlagdolgozók. Akik között egyre több a munkanélküli és egyre több az olyan család, amely már most is mindennapi megélhetési gondokkal küzd. Ha nekik valami eszükbe jut a jövőről, akkor az nem az, hogy ők éppen a nemzet gerincét adó középosztály rangjára lennének emelkedőben. Ellenkezőleg. A lecsúszás ellen küszködnek egyre kétségbeesettebben. Egyértelműnek látszik, hogy az 1992-es költségvetésbe be van építve az ő további elszegényedésük. Ha valaki azt gondolná, hogy ez túlzás, kérem, látogasson el néha közéjük.
Amikor képviselővé választottak, azt ígértem, hogy az ő érdekeiket fogom képviselni, az ő hangjukat fogom elhozni a Parlament falai közé.
Tisztelt Ház! Ez a költségvetés nekik nem ígér semmi jót. Rosszat viszont annál többet. A víz- és csatornadíj emelését, a tejtermékek áremelését, a gépkocsiadót és egyebeket. A legnagyobb baj azonban nem az, hogy ezeket ígéri, hanem az, hogy jövőt sem ígér, aminek érdekében jobban el tudnák viselni a pillanatnyi nyomorúságot. Nem tisztem megítélni, hogy a Kormány és a kormánykoalíció pártjai megtartották-e választási ígéreteiket vagy becsapták választóikat.
A választópolgárok dolga lesz megítélni, hogy a mai súlyos helyzetben elfogadható-e egy olyan költségvetés, amelynek alapján az állam mértéktelenül költhet saját magára, saját hivatalaira, minden józan mértéken felül költheti a polgárok pénzét arra az – egyre jobban terjeszkedő – apparátusra, amelynek pozícióiba éppen most próbálja bebetonozni megbízható embereit.
A választópolgárok dolga lesz megítélni, helyesli-e, ha a közvagyon privatizálásából származó bevételek jelentős részét a költségvetés egyszerűen feléli.
A választópolgárok dolga lesz megítélni, hogy a munkanélküliség minden eddigi ütemet felülmúló növekedése idején elegendő-e 5%-os növekedést előirányozni a Foglalkoztatási Alapra. S azt, hogy a költségvetés a munkanélküli járadék növekvő terheit kizárólag a munkaadók és a munkavállalók nyakába akarja varrni.
A választópolgárok fogják azt is megítélni – tisztelt képviselőtársaim –, hogy a szociális feszültségek idején megengedhető-e a szociálpolitika nagy elosztórendszereinek átalakítására szolgáló törvények halogatása, a kárpótlási és a Justitia terveket szolgáló törvények mögé sorolása.
Az azonban már nem csak a választópolgárokra tartozik, ha a Kormány becsapja a Parlamentet, az országgyűlési képviselőket. Egy évvel ezelőt a – tavaly is a legutolsó pillanatban benyújtott – költségvetés tárgyalásakor azt ígérték: ilyen többet nem fog előfordulni. Most tapasztalhatjuk, hogy semmi sem változott.
A Kupa-program meghírdetésekor azt hallottuk, hogy annak végrehajtásához alapvető gazdasági törvények tucatjait kell elfogadni, több mint 50 törvényt, ha azt akarjuk, hogy e nagy csinnadrattával beharangozott program megvalósulhasson. Hol vannak ezek a törvények? És hol van a Kupa-program végrehajtása?
Október 1-jén "Befoltozzuk-e a szociális védőhálót?" címmel interpelláltam a népjóléti tárcához. Kelemen államtitkár úr akkor azt ígérte, hogy a korszerű, nemzetközi szintű szociális törvény még ebben az évben megszületik, s erre garancia a miniszterelnök úr és a házbizottság közötti egyeztetés eredménye.
Kérdezem: hol van ez a törvény, és hol vannak ebben a költségvetési tervezetben azok a tételek, amelyek garantálhatnák, hogy ha a jövő esztendőben megszületik – végre-valahára – a szociális törvény, akkor az abban foglaltak teljesítéséhez a források is meglesznek.
Az interpellációra adott választ akkor – előlegezett bizalomként – elfogadtam, de ezt kértem, hogy a költségvetés elfogadásakor fogjunk össze, és csak olyan törvényt fogadjunk el, amelyik biztosítja, hogy az önkormányzatok ne juthassanak újra olyan kétségbeejtő helyzetbe, hogy még a leginkább rászorulóknak se tudjanak segélyt adni.
A beterjesztett költségvetési javaslat erre nem ad garanciát, sőt, éppen ellenkezőleg. A jövő évi előirányzat még nominál értékben is csökken.
Tisztelt Ház! 1992 nagy kérdése számomra az, hogy kezelni tudjuk-e a nyugdíjasok, a gyermeket nevelő családok, a munkanélküliek és a munkavállalók fokozódó elégedetlenségét. Ezzel a költségvetéssel aligha. Már most is szociális válság van, s ez a lefelé tartó út csak most indult be igazán. A munkanélküliség növekedésével, a tömegével tönkremenő vállalatokkal és szövetkezetekkel egyre csökken azoknak a száma, akik eddig biztos fizetői voltak az államkasszának és a társadalombiztosításnak. Ebből következik, hogy növekszik a még talpon lévők terhe, s ugyanakkor minden területen csökken az ellátás színvonala.
Gondolják végig – tisztelt képviselőtársaim – hová vezethet ez az út!
Az előbbiekből is kitűnik, hogy nem pártpolitikai vagy valamilyen öncél vezérelt bennünket, amikor javasoltuk, hogy a Kormány vonja vissza a költségvetést. Ezen lehet mosolyogni – tisztelt képviselőtársaim –, de azon bizonyára már nem fognak tudni, hogyha végiggondolják, hogy mit nyújt ez a költségvetés a segélyért kilincselő nyugdíjasoknak, a munkanélküli ellátásból rövidesen kikerülő tízezreknek vagy az iskolát elvégzett, de elhelyezkedni már nem tudó fiataloknak, s ezt a sort – sajnos – tovább folytathatnám.
Éppen ezért – tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim – én arra kérem önöket, hogy amikor a határozathozatalra kerül sor, ezeket – az általam elmondottakat – is mérlegeljék, és csak akkor nyomják meg az "igen" gombot, hogyha ezt a saját lelkiismeretükkel össze tudják egyeztetni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)
