NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy a pénzügyi államtitkár úr a teremben van, ha nem is a helyén van, hanem a szemben lévő páholyban. (Rockenbauer Zoltán: Viszont nem figyel!) Figyelni fog.
Négy témát szeretnék érinteni. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kérdését, a Magyarországon tanuló, határokon túli diákoknak a problémáját, a határokon túli magyaroknak a költségvetési vonzatú problematikáját és az egyházak kérdését.
Kezdem tehát a hazai nemzeti és etnikai kisebbségi kérdéssel. Először is – mint ahogyan már több képviselő az elmúlt két nap során említette – a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos előirányzatoknak a hiánya felvet számos problémát. Ez a törvény, tudjuk, hogy sokunk számára a vágy titokzatos tárgya, hogy Bunuelt idézzem. Ez a törvény az elmúlt másfél évben számtalan alkalommal, interpellációk kapcsán, különféle határokon túli magyarok idelátogatása kapcsán került a nagypolitika vitatott témái közé. Továbbra sincs reményünk, hogy a december 20-ra beígért kisebbségi törvény bekerüljön a Ház elé előbb-utóbb. De ennél nagyobb problémát jelent, hogy az a 10 millió forint, amely előirányzat szerepel a Miniszterelnöki Hivatalnak a költségvetésében arra vonatkozóan, hogy a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos hivatali teendőket – fordítás, miegymás – fedezze az apparátus, ezen kívül nincs előirányzat. Ezzel kapcsolatban már elhangzott az indok Mészáros István részéről, amelyet a Pénzügyminisztériumnak a képviselői vezettek elő a kisebbségi bizottságban, hogy nem létező törvényre nem lehet előirányozni. Ezzel kapcsolatban felvetődött, hogy azért az a 10 millió forint mégis ott van előirányzatnak.
Felvetődött az is, hogy a közszolgálati törvénnyel kapcsolatban is van 2,5 milliárd forint előirányzat, és ma félálomban, mikor ébredtem, hallottam, hogy az oktatási törvénnyel kapcsolatban is komoly előirányzat van a területi oktatási központoknak a felállítására, állítólag 250 millió forint elő van irányozva az idei költségvetésben.
Úgy érzem, ezek az érvek merő fügefalevelek. Úgy tűnik, a politikai döntés hiányzik mind ez idáig arra vonatkozóan, hogy elfogadják-e a kormányzatnak a megfelelő képviselői a kisebbségi kerekasztalnak, a hivatalnak, a pártoknak azt a konszenzusát, amelyik most már ugyan 4-5 változatban kering a szakmai körökben, de alapkoncepciójában úgy tűnik, hogy konszenzus jött létre, eléggé komoly fegyvertény ez. Egyedül a Pénzügyminisztérium tűnik olybá, hogy nem túlságosan támogatja ezt a konszenzuális javaslatot. Hogy fair legyek, 80%-a konszenzuális ennek a törvénynek, valóban van egy 20%-a, ami nem. De azok a kifogások, amiket a Pénzügyminisztérium megfogalmaz, hogy a regisztráció előfeltétele lenne egy ilyen előterjesztés, egy ilyen előirányzat megfogalmazásának, az némileg elfogadhatatlan. Annál is inkább, mert a kisebbségi szervezetek egyértelműen kijelentették, hogy nem kívánnak regisztráltatni, még akkor sem, ha a Pénzügyminisztérium ezt tartaná helyesnek.
Van több elképzelés, több módosító javaslat, hogy milyen összeget lehetne előirányozni erre a törvényre vonatkozóan. Gyakorlatilag kivitelezhetőnek tartanám azt, hogy a választásokra mindenképpen legyen előirányzat, amelyre vonatkozóan a nemzeti etnikai és kisebbségi hivatal meg is csinálta a saját maga kalkulációját. Ez pár száz millió forintot jelent. Azt hiszem, a nemzetiségek számára abban az esetben, ha a választásokra egy előirányzat meg lenne adva, meg lenne célozva a tartalékban, igen megnyugtató lenne a tekintetben, hogy talán lesz jövőre törvény, s nem kell megint várjanak, nem kell megvárják 1993-at, amikor már csak egy évet kell várni, hogy ne kelljen külön kisebbségi választásokat tartani.
Úgyszintén elképzelhető lenne, hogy a pénzügyminiszter referáljon az ügyben, hogy a közszolgálati törvénynek a bérkeretében gondoltak-e arra, hogy a felálló kisebbségi önkormányzatoknak az alkalmazottai – akik nyilvánvalóan úgyszintén közszoglálati alkalmazottak lesznek, amennyiben az alapkoncepciót elfogadja a Ház – beleértendő-e avagy sem a kisebbségi önkormányzati adminisztráció. De úgy látom, a politikai döntés nincs meg. Nincs meg a politikai eltökéltsége a Kormánynak, hogy legyen és milyen kisebbségi törvény legyen. Legyen-e és milyen legyen? Azt hiszem, ha nem lesz ebben a kérdésben előrelépés, és nem fogadja el a minisztérium ezeket a módosító javaslatokat – akár ilyen, akár amolyan formában –, akkor joggal vetik fel a kisebbségi szervezetek, hogy az elkövetkezendő évben az a 220 millió forintos előirányzat, amely a szervezetek támogatására vonatkozik, ez nem lesz elegendő a kulturális autonómiának a működtetésére, sem pedig az esetleges választásokra való felkészülésre. Tehát akkor a szervezeti támogatást kell növelni, ami ebben a jelenlegi helyzetben, amikor a funkciót kellene lassacskán a kisebbségi területen is támogatni, talán valóban jelenleg nem tűnne nagyon szerencsésnek.
Másodszor: a hazai nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatban. Van egy ígéret másfél éve a képviselők előtt, hogy lesz ombudsman törvény. Előirányzat nincs, 1990 májusa-júniusa óta húzódik ez a probléma. Az MDF frakciójának ülésén a pénzügyminiszter megsúgta az MDF-es képviselőknek – állítólag –, ezt megtudhattuk az MDF-es képviselőktől a bizottsági ülésen, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tartalékában az benne van, azt bele kell érteni. Örülnénk annak, ha ezt is megerősítené a Tisztelt Ház előtt, hogy mi is tudomást szerezhessünk arról, hogy az ombudsman törvénynek az előirányzata valóban szerepel a Miniszterelnöki Hivatal tartalékában.
Harmadszor: a kisebbségi alapítvány, illetve a kisebbségi laptámogatás 90-90 millió forinttal elég jelentősen megnövekedett, duplájára növekedett, ez üdvözlendő. Ugyanakkor felvethető és felvetendő, hogy az Amaro drom című cigánylap a két lapszám támogatás után elvesztette a támogatását. Az indoklás, hogy ez egy pártlap, az pedig eléggé kétséges indoklás. Azt hiszem, a cigánytársadalomnak egy nagyon jelentős rétege a Romaparlament mögött áll, valóban nem monopolképviselője a cigányságnak, de az Amaro drom egy nagyon ígéretes kezdeményezésnek tűnt. Ez felveti azt a problémát, hogy az alapítványokba való pénzpumpálás nem vezet-e olyan problémákhoz, hogy a kisebbségi szervezetek nem kellő mélységben tudnak ezekbe a döntésekbe beleszólni.
Negyedszer: a normatívák kérdése. A cigány, illetve a fogyatékos gyermekeknek a normatívái, illetve a nemzeti etnikai és két tannyelvű iskolák támogatására vonatkozó normatívák. Annak az emelését, abban az esetben, ha a Tisztelt Ház el fog fogadni oktatáspolitikai normatíva-emeléseket, azt hiszem, automatikusan magával kell vonja. Tehát az oktatási normatívákkal arányosan a kisebbségi normatívákat emelni kell. Azt hiszem, ez mindannyiunk számára evidencia.
Ugyanakkor az Állami Számvevőszék jelentésében szerepel, hogy a megfelelő dokumentálás szükséges ahhoz, hogy a speciális és csoportos képzésben részt vevő diákok megkaphassák a normatíva alapján a támogatást. Úgy gondolom, nem ártana a megfelelő dokumentálást némileg részletezni az Állami Számvevőszék jelentésével összhangban, mert ez egy gumiparagrafus, amibe bármi beleférhet.
A második kérdéskör: a Magyarországon tanuló határokon túli diákok. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban – tisztelt Ház – nem hangzott még el tudtommal hozzászólás. Lehet, hogy elmulasztottam, de tudtommal nem hangzott el, ezért nagyon kérném a minisztérium képviselőit, hogy erre próbáljanak meg összpontosítani.
A Magyarországon tanuló diákok létszáma 1300 fő körül van. Nyomozásba kezdtem, mert a titkosság homálya lengi körül ezt az egész kérdéskört. Gondolom, valamilyen biztonságpolitikai megfontolásból, amelyet teljes mértékben azért nem tudok aláírni. Kiderült, hogy ez a létszám tehát 1300 fő körül van. Budapesten van körülbelül a fele ezeknek a diákoknak, öt-hatszáz diák között. Két kollégiumban vannak elhelyezve. Nem kívánom minősíteni a helyzetüket, mert az anyagi helyzetük igen sanyarú, de ez némileg talán magyarázható lenne. Viszont ami egyértelműen látszik, hogy továbbra sem sikerült – az erőfeszítések ellenére – egy egységes koncepciót kialakítani: hogy mi legyen a Magyarországon tanuló határokon túli 1300 diákkal, akiknek a létszáma nőni fog.
Két kérdés szempontjából van itt komolyabb probléma. Az egyik a finanszírozás, a másik pedig a státuszuk kérdése. Hogyan is áll a helyzet? Elvben 5100 forintot kapnak a különféle alapítványi áttételeken keresztül ezek a diákok, amiből 600 forintot automatikusan vonnak kollégiumra. Ha saját kollégiumba akarnak menni, akkor a 4500 forintból vonják a saját maguk által választott kollégium díját. Talán nem világos, de ezt most nem kívánom részletezni. A menza körülbelül 2200 forint – amennyiben befizetnek menzára –, egyébiránt ez a legolcsóbb. Marad 2300 forint/fő/hónap a határokon túli magyaroknak ösztöndíjra, amiből a magyar kultúrát magukba szippanthatják, amiből szórakozhatnak, tankönyveket vásárolhatnak és sorolhatnánk.
Ez a 2300 forint – tudván, hogy mennyire nehéz helyzetben van az ország – azt hiszem, indokolatlanul alacsony. 1000 forint emelés azonban – ami egy egyharmados növekedést jelentene az ösztöndíjukban – 15 millió forintot jelentene. Én azt hiszem, hogy az országot nem kéne megroppantsa egy 15 millió forintos támogatás, főleg hogyha úgy gondoljuk, hogy ezeknek a diákoknak a képzése, a határokon túli magyarok elitképzése, értelmiségképzése szempontjából egy erőteljes politikai preferencia.
A finanszírozással kapcsolatban felvetném azt, hogy olyan többcsatornás finanszírozása van ezeknek a kisebbségi itt tanuló diákoknak, amely igen nehezen áttekinthető. Van a Glatz-féle alapítvány: a Pro Kultura Renovanda, ami 30 alapítványból áll körülbelül – egy óriási vízfej –, ebből kettő foglalkozik ennek a finanszírozásával. Továbbá belefolyik a finanszírozásba a Nemzetközi Előkészítő Intézet, a Művelődési Minisztériumnak az etnikai és nemzeti kisebbségi főosztálya, illetőleg valamiféleképpen részt vesz a döntési mechanizmusban a határokon túli magyar szervezeteknek egy bizonyos köre.
Egy olyan hatásköri zűrzavar jött ilymódon létre, amelyik egyre elodázhatatlanabbá teszi, hogy a határokon túli magyarok oktatásának támogatására egy önálló költségvetési tétel jöjjön létre; akár más technikai megoldással, amelyik talán diplomatikusabb technikai megoldás, de némiképp beleilleszkedik egy finanszírozási koncepcióba.
A másik kérdés: a státuszuk ezeknek a diákoknak. C kategóriásoknak vannak nevezve, ami azt jelenti, hogy önköltségesek, és hogy önköltségesek, ez azt jelenti, hogy nem jár nekik semmi, hanem kapnak valamit homályos feltételekkel, amely feltételek ráadásul állandóan változnak is. Most például eldőlt az, hogy csak 3,51-es átlag fölötti diák kaphat ösztöndíjat, de változnak oly módon is, hogy aki évet ismétel, nem fog kapni jövőre már pénzt.
Én azt hiszem, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, amikor elég nagy nyomást jelent az, hogy Romániában bizonyos körök által hitehagyott elcsatangolóknak minősítik őket, Magyarországon gyakran lebüdösrománozzák őket, egy ilyen pszichikai helyzetben (Élénkség, zaj. – Közbeszólások jobbról: Ejnye! Felháborító! Befejezhetnéd! – Közbeszólások balról: Nem érdekel benneteket? – Dr. Kövér László: 15 millió magyar miniszterelnökének a pártja lehetne kicsit türelmesebb! – Derültség balról.)
Na most, a státuszuk kérdése miért ilyen problematikus? Amíg önköltségesnek vannak minősítve a határokon túli magyar diákok Magyarországon, amíg a saját érdekképviseleteik nincsenek elismerve, amelyeket ugyan létrehoztak, de a minisztérium nem ismeri el a saját érdekképviseleteiket legitim szervezetnek, az általuk elkészített alapszabályzatot úgyszintén nem ismeri el, addig nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy kényszert fognak ezek a diákok érezni arra, hogy beadják a honosítási kérelmüket, és magyar állampolgárságot kapjanak, mert hogyha magyar állampolgárok lesznek, akkor körülbelül háromszor ennyi ösztöndíjat fognak kapni. Hogyha magyar állampolgárok lesznek, akkor olyan jogosítványokhoz jutnak, amelyekkel jelenlegi viszonylagos, bizonytalan helyzetükben nem rendelkeznek. Tehát nem hiszem, hogy ennek a politikának hosszú távon ne kellene radikálisan megváltoznia ahhoz, hogy ne üldözzük haza, ne üldözzük el az otthonukból ezeket a diákokat.
Harmadszor: a határokon túli magyarokkal kapcsolatos politikának a központja a Miniszterelnöki Hivatalban az Entz Géza által vezetett titkárság. Ennek a költségvetési támogatása 15 millió forintról 30 millió forintra emelkedik a következő évben, amely összeg azt jelenti, hogy egy határon túli magyarra jutó 3 forintról 6 forintra fog emelkedni a támogatás, illetve a finanszírozásnak a mértéke. Bár ez összegszerűen valóban kevés, de azt hiszem, hogy egy ilyen duplázódás van ezen a területen, az teljes mértékben elfogadható.
Problematikus, mint ahogy az alapítványi finanszírozással kapcsolatban már említettem, a különféle csatolt alapítványoknak a viszonya a titkársághoz. Az Illyés Alapítványnak is növekedett az összege, amely az eszközfinanszírozással foglalkozik. Növekedett a Teleki Alapítványnak az összege, és említettem a Pro Kultúrát, és minden bizonnyal még ki lehetne bányászni néhány alapítványt, amelyeknek a száma nő, az áttekinthetetlenségük nő, az ellenőrizhetetlenségük nő –, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy hosszú távon ez nem fog politikai bonyoldalmakhoz is elvezetni.
A szervezeti hatásköri átfedésekre most nem kívánok kitérni, ezt Szelényi Zsuzsa már említette. Valóban jó lenne egyszer tisztán látni abban, hogy mi a feladata Horváth Balázsnak, mi a feladata Entz Gézának, és mennyiben kapcsolódik ezekhez a feldatokhoz a Művelődési Minisztériumnak egy-két osztálya.
Az egyházi kérdéssel kapcsolatban – befejezésként – néhány apróságot kívánok megemlíteni.
A kormánypártok részéről érkezett az a javaslat, hogy az 1,6 milliárd forint támogatásnak az elosztása ne a Művelődési Minisztérium keretei között, hanem a parlamenti bizottság keretei között folyjék. Szeretném, hogyha a kormánypártok nem fognának túlságosan nagy gyanút ezzel a javaslattal kapcsolatban, hogy az ellenzék Mészáros István után a FIDESZ képviseletében én is támogatom ezt a javaslatot, és valóban egyöntetűen tudnánk ebben a lépésben – amelyik nyilvánvalóan egy átmeneti lépés – fellépni.
Annál is inkább átmeneti ez a megoldás, mert a Kormány szeptemberre megígérte, hogy az egyházak működési feltételeire vonatkozóan egy törvényt beterjeszt. Isépy Tamás ezt az ígéretét az egyházi ingatlanok vitáját lezáró beszédében fogalmazta meg. Nyilvánvalóan volt fontosabb dolog is itt a Házban, hogy vitatkozzunk róla, de ennek, az egyházak működési feltételeit biztosító törvénynek meg kell születnie – akár olyan formában, amit az SZDSZ javasolt, akár olyan formában, amit a FIDESZ javasolt, amely egy alapítványi rendszer lenne. Ennek az élén a hagyományos, a háború előtti vallásalaphoz idomulva egyházi személyekből álló kuratórium volna. Ennek az előkészítése, tudtommal, folyik a minisztériumban – az áthidalás időszakára tehát a FIDESZ támogatja azt a megoldást, hogy a parlamenti bizottság vegyen részt.
Másodszor: értetlenül állunk az előtt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében szerepel fél milliárd forint a volt egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatosan – holott az összes adatbegyűjtést, az összes felülvizsgálatot, az összes hatósági intézkedést a művelődési miniszter teszi meg. Azt hiszem, joggal fölvethető a kérdés, hogy a Művelődési Minisztériumnak nem kellene-e valamiképpen a Miniszterelnöki Hivatalnál elhelyezett pénzösszeg fölött rendelkeznie.
Harmadszor: technikai problémákra szeretném fölhívni a figyelmet. El van bújtatva a költségvetésben – nagyon ravasz módon – számos tétel. Ez hagyján, de egymásnak ellentmondó tényekre szeretnék utalni. A pannonhalmi apátságnak 30 millió forint van a 258. oldalon, 31,5 millió forint a III. kötet 185. oldalán és 70 millió forint a III. kötet 186. oldalán. Nem tudni tehát, hogy Pannonhalmának 30, 31,5 vagy 70 millió forintja lesz az elkövetkező évben… (Dr. Hack Péter: Vagy ezek összege!) … vagy ezeknek az összege.
Egy másik kérdést szintén föl kívánok vetni, a Bazilikának a támogatását, amely nem szerepel nevesítve önálló tételként, de az elmúlt évi költségvetésben szerepelt, és az indoklási részben, a szöveges részben, a 258. oldalon megint szerepel, hogy a Bazilika 55 millió forint támogatást fog kapni. Nem tudni, hogy mi az oka ennek a bújócskának – azt hiszem, lehet indokokat találni amellett, hogy a Bazilika rekonstrukciója kiemelt preferencia.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
