SOLT OTTÍLIA (SZDSZ)
SOLT OTTÍLIA (SZDSZ)
SOLT OTTÍLIA (SZDSZ) Többszörös helyettesként, mert egyrészt Bereczki képviselő úr, másrészt Havas Gábor helyetteseként kérek szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési törvénytervezetnek a szociális vetületeiről beszélne Havas Gábor, ha nem betegedett volna meg, és így helyette én szólok.
Kupa pénzügyminiszter úr, ha jól emlékszem, amikor Washingtonból hazaérkezett, már a repülőtéren azt nyilatkozta, hogy elégedetlen a tb-reform ütemével, és túlságosan pazarlónak tartja a társadalombiztosításon keresztül juttatott szociális ellátásokat.
Tulajdonképpen egyet lehetne érteni Kupa pénzügyminiszter úrral abban, hogy a társadalombiztosítási rendszerünk meglehetősen pazarlóan és hatékonytalanul működik, hiszen irtózatos pénzeket von el a gazdaságtól, nagy pénzeket terít szét, és ennek ellenére rendkívül sok a szegény ember ma Magyarországon.
Azonban életveszélyesnek tartjuk azt a törekvést, hogy a társadalombiztosítási költségek lefaragásával próbálják meg rászorítani a társadalombiztosítást a rendszer racionalizálására, miközben a Kormány mindenféle olyan stratégiai döntéssorozattal adós, amelyik támpontot adhatna, egyáltalán a vita keretéül szolgálhatna ennek a racionalizálásnak a módjához.
Az egyik útja a társadalombiztosítás pénzügyi talpraállításának az, hogyha a szociális minimumok, a szociális ellátások bizonyos formáit a költségvetés vállalná magára. Azonban ennek nyomát sem látjuk a költségvetési törvényben, miközben a társadalombiztosítási ráfordítások, a társadalombiztosítási tervezések rendkívül, fenntarthatatlanul szűkmarkúan bánnak például az egészségüggyel.
A Kormány hónapok óta ígéri a szociális törvény beterjesztését, azonban hogyha ebben a költségvetési vitában nem tisztázzuk, hogy milyen szociális feladatokat vállal magára a költségvetés, akkor hiába fogunk elfogadni szociális törvényt a következő hónapokban, ennek a végrehajtására egy fillér fedezet sem áll majd a rendelkezésünkre. Ezért a bírálatunknak és a javaslatainknak a támpontja az a képzeletbeli szociális törvény, amelyet remélhetőleg a következő félévben elfogadunk, és azok a passzusok, amelyekre mi pénzt szeretnénk elkülöníteni, a költségvetésben bizonyára szerepelni fognak.
Elsősorban a társadalombiztosítás, nevezetesen a nyugdíjalapok billenésveszélye és egyensúlytalansága onnan származik, hogy az idősek ellátásának egy jelentős részét a költségvetés, az állam átterheli a járulékokból gazdálkodó társadalombiztosításra, holott erre a járulékokban nincsen fedezet. Erre nézve több párt képviselői – úgymint a Kereszténydemokrata Néppárt, a FIDESZ és jómagunk is – a koncepcióvitában az állampolgári nyugdíj intézményét véltük megoldásként beterjeszteni, azonban a tisztelt Ház ezt elvetette. Újra felvetnénk, hogy ha a nyugdíjban nem részesülő idősek ellátását egy ilyen normatív szociális támogatás, tehát egy állampolgári nyugdíjszerű, alanyi jogon járó támogatás venné át, akkor lényegesen olcsóbban, a segélyezési rendszernél lényegesen olcsóbban és biztonságosabban tudnánk eleget tenni ennek a képzeletbeli szociális törvény egyik jelentős, fontos normájának.
Az alacsony, az inflációval lépést nem tartó nyugdíjak igen széles körének az állandó karbantartása szintén a költségvetést terhelné, hiszen ennek sincsen meg a fedezete a szűkülő járulékfizetők köréből érkező bevételekben. Évről évre rettenetes, rétestésztaszerű húzogatást vagyunk kénytelenek végrehajtani a rendelkezésünkre álló forrásokkal annak érdekében, hogy a régebben nyugdíjba mentek létminimum alatti nyugdíjait valahogy a létminimum felé igazítsuk, a frissen nyugdíjba mentek biztonságának és kiszámítható nyugdíjának a rovására. Úgy véljük, hogy ennek a karbantartásnak a pénzügyi fedezetét is a költségvetésből kellene elkülöníteni.
Az eddigieknél is súlyosabb problémára irányítja rá a figyelmünket, hogyha a foglalkoztatási törvény következményeit gondoljuk végig: ha a Ház azt a foglalkoztatási törvényt fogadja el, amelyet beterjesztett a Kormány, akkor a jövő évben már több százezer munkanélküli válik jövedelem nélkülivé, anélkül, hogy a reménye is meglenne annak, hogy a munkába állásukat meg tudják oldani. Az Érdekegyeztető Tanácson a munkavállalói oldal 3,2 milliárd forintot kívánt fordítani ennek a körnek az ellátására, ennyivel kívánta volna emelni a szociális segélyek összegét, s azt hiszem, hogy ez a becslés, ez a 3,2 milliárdos becslés eléggé reális.
Feltétlenül szükségesnek látjuk tehát, hogy a normatív szociális támogatási rendszerbe, amely a költségvetési előterjesztés szerint változatlanul csak az inaktív korosztályokat veszi tekintetbe, az aktív korú, de jövedelem nélküli és munkába nem állítható lakosság normatív szociális támogatását is tegye lehetővé. És ez éves szinten véleményünk szerint 3,2 milliárd forint összeget vagy ennek közelében lévő összeget követelne.
Felhívnám a figyelmét a törvényelőterjesztőknek arra, hogy a költségvetési törvény 1,2 milliárd forintot különít el ugyanennek a körnek az egészségügyi ellátására, vagyis annak a járuléknak a befizetésére, amelyet saját munkajövedelmeiből nem tud befizetni és amit helyette a költségvetés állna. Ha összevetjük ezt a két összeget, akkor megint azt kell mondani, hogy ez a 3,2 milliárd eléggé szűkös megfelelője ennek az 1,2 milliárdos egészségügyi hozzájárulásnak.
Felhívnám a figyelmét a törvényelőterjesztőnek és a tisztelt Háznak még néhány olyan ellátási formára, amelyre bizonyára kötelezni fogja magát a törvényalkotás a szociális törvényben, és amelynek nincsen fedezete, a költségvetési törvényben.
Az eddig elmondotton kívül, tehát a munkaképtelen, munkába nem állítható, de jövedelem nélküli, aktív korú lakosság támogatásán kívül – ilyen a bölcsődék fenntartása, amelyre a FIDESZ tegnapi szónoka már felhívta a figyelmünket. Támogatjuk a FIDESZ-nek azt az indítványát, hogy kerüljön be az önkormányzatok normatív támogatási rendszerébe a bölcsődék intézményi támogatása. Feltétlenül szükség lenne a fogyatékos gyerekekre jutó támogatás kiterjesztésére a 0–3 éves korú fogyatékos gyerekek körére is, tekintettel arra, hogy a 0–3 éves korú fogyatékos gyerekek fejleszthetők, és a korai fejlesztés későbbi boldogtalan élettől és későbbi költségektől kímélné meg mind az érintett gyerekeket, családjaikat és az egész társadalmat.
Továbbá szükségesnek látjuk a hajléktalanok ellátásának valamilyen normatív formáját, szemben az eddig foganatosított céltámogatási rendszerrel. Különösen azért, mert a hajléktalanság alakulására immár kétéves adatok állnak rendelkezésünkre, tehát nem lehetetlen önkormányzati egységekre vetíteni ennek a normatív támogatási szükségletét.
Végül pedig szükség lenne elkülöníteni a költségvetésben egy rehabilitációs támogatási formát, amely szintén az önkormányzatokhoz juthatna, amely magába foglalná mind a szociális, mind pedig az egészségügyi rehabilitáció problémakörét, ugyanis ezek a feladatok, amelyeket mindenütt a világon elsősorban az állam, a közhatalom biztosít, egyáltalában nincsenek megoldva a mai magyar intézményrendszerben, a mai magyar társadalomban és ebben az 1992-es költségvetésben.
Ezekkel a plusz, feltétlenül indokolt és minden bizonnyal – mint mondtam – a jövő évben a saját magunk számára kötelezőnek előírt feladatokkal szemben a költségvetés a szociális kiadásokkal szűkebben bánik ebben az évben, az 1992. évben, mint ahogy az 1991. évben bánt. Miközben olyan lakossági csoportok képződnek, amelyeknek az elemi létfenntartása még annál is bizonytalanabbá válik, mint amilyen eddig volt, miközben nem látjuk, hogy a gazdaságban igazán fedezete lenne e csoportok növekedése megállításának vagy pedig a csoportok képződése fékezésének, eközben a szociális normatívák alig néhány százalékkal növekednek a költségvetési előirányzatban, sőt az egyik szociális támogatási forma, nevezetesen a többgyerekes családok rendszeres nevelési segélye nominálisan is csökken.
Ez a segélyezési forma, amely korábban a Népjóléti Minisztérium fejezetéhez tartozott, eltűnt ebből a költségvetésből, míg némi nyomozás után a belügyminisztériumi fejezetben találkoztunk vele, ám nominálisan csökkenően, 700 millió forinttal csökkenne ebben az évben ez a segélykeret a tavalyihoz képest.
Azt hiszem, hogy nem érdemes hosszabban ecsetelni; hogyha feltételezzük, hogy jól becsüli meg az infláció mértékét a költségvetés, akkor az adott infláció mellett ez mit jelent. Nagyon szeretném tudni, hogy mivel alapozza meg a Kormány azt az elképzelését, hogy a rendszeres nevelési segélyre szoruló családok köre szűkül 1992-re 1991-hez képest.
Ezeket a gondolatokat mondtam el Havas Gábor képviselő úr helyett, és nagyon szeretném, hogyha a csekély részvétel ellenére a Kormány is és a képviselőház is megfontolásra méltónak találná a felvetéseinket. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
