SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen a figyelmeztetést, de úgy tudom, hogy csak ajánlásról van szó, és én szeretném elmondani a mondanivalómat. (Zaj. – Közbeszólás a bal oldalon: Halljuk!) Egyébként úgy gondolom, hogy aki nem akarja hallgatni, az nyugodtan elhagyhatja a termet, nem kötelező itt ülni, sokan meg is tették.
Nos, hát akkor hadd folytassam. Köszönöm szépen egyébként a bizalmat, ami megnyilvánult azokból a sorokból is irányomban. Én azt hiszem, hogy itt most mindannyiunkért beszélek, és helyes, hogyha ezt érzékelhetem az önök hangjából is.
No, hölgyeim és uraim, nem akarom nagyon húzni az időt, de néhány percre még szükségem van, hogy teljes egészében kibontakozzon önök előtt az a kép, amely Magyarország jövőjét kell, hogy meghatározza. Arról van szó, hogy van egy olyan tevékenység, amely szögesen ellentétben áll saját elveivel: tudniillik üzletkötő tevékenységet is kénytelenek-kelletlenek ellátni ezek a szervezetek, ugyanakkor semmiféle érdekeltségük nincs az üzletkötői tevékenység fenntartásában.
Ha egy kereskedelmi kirendeltség-vezető egyetlen üzletet sem köt, akkor ő a legjobb üzletember a saját szempontjából, hiszen semmiféle munkát nem kellett végeznie, és ugyanazt a javadalmazást fogja kapni, mint hogyha akár 100 milliós üzletek sorozatát hozta volna létre. Azt hiszem, hogy nem kell mondani, hogy ez mennyire ütközik mindannyiunk erkölcsi elveivel, mindannyiunknak a józan felfogásával. Nem is tudjuk elképzelni, hogy hogyan működhet kereskedelem egyéni érdekeltség és üzleti alap nélkül. Márpedig itt valami olyasmi történik, hogy nincs semmiféle érdekeltség, ezért mondhatják sokan azok, akik a területet ismerik, hogy ahol nincs kereskedelem, ott van kirendeltség. Ez is egy pótlék valamire, de mi azt szeretnénk, hogy kereskedelem legyen és ne kirendeltség.
Igen, tehát valamilyen módon meg kell teremteni az érdekeltséget. Én azt gondolom – és saját tapasztalataim abban erősítenek meg –, hogy a kirendeltségeken igen jelentős hányadban tehetséges emberek vannak, olyan emberek, akikben alkotó energiák duzzadnak, olyanok, akik akarnak és tudnak tenni, kreatív emberek, de most gúzsba vannak kötve az állami kereskedelem szabályaival, a kádárista intézményrendszer keretein belül. Ezek az emberek arra várnak, és azt kérik tőlünk, hogy tegyük szabaddá őket, a rabszolgafelszabadítás módjára adjuk meg számukra azt a lehetőséget, hogy ők valóban kifejthessék a nemzet érdekében alkotó tehetségüket, kifejthessék képességeiket, legyenek érdekeltek az üzletek megkötésében, és valóban, jövedelmeiket annak arányában húzzák, amilyen arányban képesek hozzájárulni a kereskedelem előmozdításához. Én úgy tudom – és többen megerősítettek –, hogy erre igenis készek és alkalmasak is a kirendeltség tagjai.
Természetes, hogy egy ilyen nagyfokú, nagyméretű átalakítás nem mehet végbe egy hónap alatt, talán egy év is kevés az egésznek az átalakítására – lehet kicsiben kezdeni, "minden út egy kis lépéssel kezdődik", ahogyan Ungár Klára képviselő asszony fogalmazott, hogy először is mindenképpen szükséges azoknak a képviseleteknek a bezárása, amelyeknek semmiféle gazdasági indokoltsága nincs, aztán karcsúsítása azoknak, amelyek mesterségesen túlfejlesztettek, és aztán pedig üzleti alapokra helyezése az egész struktúrának. Ez a struktúra egy érték, itt tapasztalattal felhalmozott emberek vannak, engedjük, hogy a gazdaság érdekében kifejthessék tevékenységüket! Engedjük, hogy mindannyiunk hasznára köthessenek üzleteket úgy, hogy ők is megtalálják a számításaikat!
Nagyon hamar világos lesz mindenki számára, hogy ezek a kereskedelmi kirendeltségek hol, menynyiben életképesek, hol képesek valóban előmozdítani az ország külkereskedelmi érdekeit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én nagyon köszönöm, hogy önök végighallgatták ezt a hozzászólásomat, és én azt gondolom, hogy a Parlament költségvetési vitájában szükséges az, hogy stratégiai kérdésekről is gondolkodjunk, és ilyen stratégiai kérdéseket elültessünk – mindannyiunk, közösen, együtt – egymás fejében.
Én nagyon örülnék, hogyha láthatnám ezeknek a szavaknak a tükröződését. Nem azért örülnék, mert ellenzéki képviselő vagyok, hanem azért örülnék, mert magam is – mint itt mindannyian – adófizető állampolgárok vagyunk, akiknek mindannyiunknak a zsebére megy az, amiről idáig szó volt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
