SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az igazságügyi költségvetés néhány kérdésével szeretnék foglalkozni.
A Szabad Demokraták Szövetsége szerint is a jogállamiság megteremtése a demokratizálás egyik legfontosabb összetevője. Jogállamiságról beszélni viszont önmagában, törvények meghozásával nem lehet, a jogállamisághoz mindenképpen szükség van arra, hogy megfelelő személyi összetételű igazságszolgáltatás álljon ehhez rendelkezésre, és ennek a megfelelő anyagi feltételei is biztosítva legyenek.
Ebben a körben észrevételeznem kell, hogy a tegnapi vitában elhangzott egy olyan állítás, amely szerint a bírák fizetésemelését az SZDSZ megkérdőjelezte volna. Ezt kénytelenek vagyunk visszautasítani. Az igazságszolgáltatást ezen a területen is támogattuk, és a fizetésrendezést megszavaztuk.
A tegnapi vita során örömmel hallottam ugyanakkor Salamon László képviselőtársam felszólalásában azt az általam korábban elmondott érvet, amely most már kormánypárti oldalról is megerősíti azt az összefüggést, hogy az igazságszolgáltatás nem az adófizetők pénzéből él.
A költségvetés összeállítása során az igazságszolgáltatás bevételi oldalán nem szerepelnek ugyanis az illetékbevételek. Egészen egyszerűen azért, mert erről semmiféle felmérés nem készült, az illetékbevételeket csak az eladási oldalon tartották nyilván, ott nem, hogy milyen célra fordították ezeket.
A tavalyi költségvetési vitában az alkotmányügyi bizottságban hívtam fel erre a figyelmet. Azóta felmérés készült erről a minisztérium részéről, és teljes mértékben igazolta azt az állításunkat, hogy az illetékbevételek fedezik ezeket a költségvetési kiadásokat. Ez azért rendkívül fontos, mivel az illetékek igazodnak – többé-kevésbé arányosan – az igazságügyi szolgáltatásokhoz, a perek számához, a cégbírósági eljárásokhoz, tehát azokhoz az igazságügyi tevékenységekhez, amelyekért az állampolgárok külön fizetnek.
Az igazságszolgáltatást ezért az állampolgárok saját maguk a saját befizetéseikből tartják el, és nem szorul az adófizetők pénzének az elvonására. Ebben az összefüggésben Salamon László tegnap arra hivatkozott, hogy az igazságszolgáltatási költségvetés megnyugtatóan rendezi a várható problémákat. Nos, én közel sem vagyok ennyire nyugodt ebben a kérdésben, ahogy képviselőtársam tegnap említette.
A költségvetési törvény indokolásában ugyanis olyan feladatbővülést jelez az Igazságügyi Minisztérium, amelyre megfelelő költségvetési kiadásokat nem terveztek. Ezek közül csak említem a csődeljárásokkal kapcsolatos további kiadásokat. Gondolok arra, hogy a gazdasági bíróságok ügyforgalma rendkívüli mértékben megnőtt, és egyre kevésbé képesek ellátni a feladataikat, gondolok arra, hogy már tavaly is végül is pénzhiány miatt nem sikerült igazában megvalósítani a közigazgatási bíróságok létrehozását, és csak egy közbülső megoldást sikerült tavaly megvalósítani.
Sokkal komolyabb gond van azonban az elkövetkező évben, amelyet a Kormány a következőkben intéz el: az új feladatok közül kiemelendő a munkatörvénykönyv módosításával kapcsolatos bírósági többletfeladat. Ennek pénzügyi kihatását prognosztizálni most még nem lehet. Sajnos, rákérdeztem, hogy a prognosztizáláson túlmenően egyáltalában valamiféle költségkihatással számoltak-e ennél a többletfeladatnál, és az alkotmányügyi bizottságban kénytelen voltam azt a választ tudomásul venni, hogy egyszerűen nem. Ez magyarul azt jelenti, hogy az igazságügyi érdekeken messze túlmenő gond jelentkezhet az elkövetkező évben, méghozzá a Munka Törvénykönyve előterjesztésével összefüggésben. Nem vagyok meggyőződve, hogy ezeket a többletfeladatokat valóban nem lehetett volna prognosztizálni.
Köztudott, hogy a Munka Törvénykönyve meg kívánja szüntetni a munkaügyi döntőbizottságokat. A munkaügyi döntőbizottságok eljárásait föl lehetett volna mérni. Föl lehetett volna mérni azt, hogy hozzávetőlegesen hány munkaórával várható a munkaügyi bíróságoknak eddig is a teljesítőképesség határán lévő leterhelése, föl lehetett volna mérni azt, hogy mennyi ülnöki munkaidőre lesz szükség, és egy másik rendkívül fontos költségvetési tényezőt, hogy a tanúknak a bíróságok székhelyére való utaztatása hozzávetőlegesen milyen költségkihatással fog járni.
Sajnos, a munkaügyi bíróságok már az elmúlt évben bekövetkezett feladatnövekedésnek sem képesek eleget tenni, és az ügyhátralékuk máris óriási mértékben megnövekedett. Ha a Munka Törvénykönyve szerinti változtatást keresztülviszi a Kormány, azaz a munkaügyi döntőbizottságok megszűnnek, és a munkaügyi döntőbizottságok feladatkörét a munkaügyi bíróságok változatlan létszámmal, változatlan anyagi feltételek mellett, változatlan tárgyi feltételek mellett kénytelenek folytatni, akkor ennek egy következménye lehet, hogy Magyarországon a munkavállalók jogi védelem nélkül fognak maradni, mert a munkaügyi perek beláthatatlan időkig el fognak húzódni. Ez pedig már egy olyan politikai jellegű kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen lesöpörni azzal, hogy ez 70 munkaügyi bírónak lenne esetleg a szakmai érdekkörébe tartozó probléma.
Sajnos, a költségvetés erre semmiféle megoldást nem ad. Ebből két következtetés vonható le. Vagy nem kell komolyan venni a Munka Törvénykönyvében előterjesztett módosítási változatot, mert az amúgy is keresztülvihetetlen, vagy ha az mégis keresztül fog menni, akkor egészen egyszerűen a munkavállalók jogi védelme teljesen bizonytalanná és esetleg illuzórikusá válik az elkövetkező évben. Ezeknek az összefüggéseknek a figyelembevételével közel sem vagyok annyira derűlátó az igazságszolgáltatás jövő évi lehetőségeit illetően, mint Salamon László volt tegnap. Egészen egyszerűen aggályaim vannak az iránt, hogy az igazságszolgáltatás az elkövetkező évben akár a korábbi szinten való tevékenységét is folytatni tudja-e. Köszönöm szépen. (Taps.)
