UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az előttem szóló említette, egy nagy család ül ebben a teremben, 60 ellenzéki és 40 kormánypárti képviselő, akiket az érdeklődés itt tartott. (Közbeszólás: 61.) Miután én bízom benne, hogy a Kormány képviselői azért nincsenek itt, mert a helyükön vannak, ezért én is a jegyzőkönyvnek beszélek. (Közbeszólások: Ott vannak. Halljuk!) Borzasztó nagy örömömre szolgál ez a költségvetési vita, bármilyen heves emóciót kivált önökből, ez az elmúlt pár órában ugyan nem látszott, úgyhogy meg is próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy a figyelmüket a beszédem felé fordítsam. (Közbeszólások: Várjuk! Halljuk!)
De miután önök nem érdeklődnek olyan nagyon, hogy az MDF sok kis törpéje közül most a kukák ülnek csak itt (közbeszólás a jobb oldalon: Kikérem magamnak! – zaj) ezért a részletes vitában fogunk a honvédségről, a rendőrségről, az Ipari Minisztériumról és a Pénzügyminisztériumról is beszélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma önök egész nap csak az újság hasábjain szólaltak meg, és néha most így közbekiabálnak, de örülök, hogy megjött a hangjuk.
Először arról a tárcáról szeretnék beszélni, amelyről a mai nap során nem esett még szó. Viszont nagyon szoros kapcsolata van a külkereskedelemnek a külügyekhez, és az előttem szóló három képviselőtársam közül ketten a külügyekről beszéltek. Tehát tulajdonképpen az őáltaluk elkezdett mondandót folytatnám.
A tavalyi évben is javasoltuk már, hogy mely külképviseleteket kell megszüntetni, lévén, hogy Magyarországnak nincsen külkereskedelmi forgalma ezekkel az országokkal. Továbbra is van egy hosszú listánk, ahol a külképviseleteket, a kereskedelmi kirendeltségeket meg kellene szüntetni. Ilyen például Hanoi, Ho Si Minh város, vagy említhetném Bagdadot, ahol nyolc emberünk dolgozik ott, az embargóra való tekintettel, gondolom, vagy Zimbabwét, Tunéziát, Kubát, Venezuelát. Viszont említhetnék olyan országokat és helyeket, ahol nincsen kereskedelmi kirendeltségünk, nincsen kereskedelmi kapcsolatunk. Csak egyet említenék: az Egyesült Államok nyugati partja.
De miután azt gondolom, hogy a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumát meg kell szüntetni, és a továbbiakban emellett fogok érvelni, ezért nem a külképviseletek hiányáról szeretnék beszélni, hanem arról, hogy kereskedelmet képviselni egyrészt a Külügyminisztérium attaséin keresztül, ahogy a mezőgazdasági attasék léteznek, másrészt a vállalatoknak, az egyre inkább magánkézben lévő külkereskedelmi vállalatoknak és a kamaráknak kell finanszírozni.
De már bele is ugrottam abba, hogy miért nincs szükség a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumára.
A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumát a következő feladatok jellemzik:
Külkereskedelmi szolgálat, amelyet a Külügy, illetve a Kamara elvégezhetne. Az Európai Közösséggel történő kapcsolattartás, amint Szelényi Zsuzsa képviselőtársam nem olyan nagyon régen elmondta önöknek, egyrészt Mádl miniszter úr feladata, másrészt Jeszenszky miniszter úr feladata a Külügyminisztériumban. És van még természetesen két másik feladata a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának: ez az export-import engedélyek kiadása és a kereskedelemfejlesztés. Ezekre ebben a pillanatban még szükség van, ezért az utóbbi két feladatot az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz kell csatolni.
Annak ellenére, hogy én ezt gondolom, a jelenlegi költségvetésben még szerepel egy ilyen fejezet, hogy Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma. Ezért most ennek a fejezetnek a költségvetéséről, illetve bizonyos tételeiről fogok beszélni.
A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma külföldi segélyt, a Phare-programot megpályázta, megkapta, szeretném tudni, hol van, a költségvetés mely részében van a Phare-programból kapott, fölhasznált vagy fölhasználandó pénz jelezve.
Az újságból olvashattuk, hogy lesz egy befektetési részvénytársaság, illetve lesz egy exporthitel-garancia részvénytársaság. Az egyikre a Kormány ötmilliárd forintot, a másikra kétmilliárd forintot szán majd. Ez jelenleg a 92. évi költségvetés tervezetében – ez a hétmilliárd forint – hol van?
Van két alap a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumánál: az egyik a Befektetési Alap, a másik a Kereskedelemfejlesztési Alap. A Befektetési Alapról azt tudtuk meg a tavalyi évben, miután nagyon komoly szócsatákat vívtunk Kádár Bélával a bizottságban és a Parlamentben is, hogy olyanfajta befektetések ösztönzésére szolgál ez az alap, hogy minél több külföldi befektetőnek, aki csak azért nem jönne ide, mert az infrastruktúra nincsen kiépítve, eme pénzből lehetne majd támogatást, pontosabban segítséget nyújtani. Jelenleg 949 millió forintot költöttek el ebből a pénzből 91-ben, ebből 300 millió forintért a Magyar Kormány tőkerészesedéshez jutott. Hát ezt lehet infrastruktúrának nevezni. Ezt ugyan inkább tulajdonszerzésnek hívják.
A pénz legnagyobb részét két projectbe fektette a Kormány, az egyik a General Motors, a másik a Szuzuki.
A Kereskedelemfejlesztési Alap a tavalyi évben előre lekötelezett, tehát előre meghatározott alap volt. Ezért mi a tavalyi évben nem is nagyon foglalkoztunk vele, vagy nem is nagyon tudtuk megkritizálni. És idén is úgy gondoljuk, hogy azt a tevékenységet, amit úgy hívnak, hogy trade promotion, tehát azt a tevékenységet, amely az ország propagandája, illetve az ország exportját növelő propaganda kifejtésére való, vásárokra járást támogatni kell.
A Befektetési Alapról viszont azt kell elmondani, hogy léte, miközben talán még szükséges is lehetne, így önmagában, külön e minisztériumnál semmiképp sem.
A Pénzügyminisztériumnál van egy Munkahelyteremtő Alap, van egy Elmaradt Régiókat Támogató Alap, van egy Infrastruktúra-fejlesztő Alap. Tisztelettel kérdem, hogyha egy normális vállalkozásfejlesztést, ha egy egészséges régiófejlesztést óhajt a Kormány, akkor miért nem látja be, hogy legelemibb érdeke volna ezeket a pénzeket összegyűjteni: így körülbelül 10 milliárd forint volna már a Pénzügyminisztérium kezében, amivel valóban egy régióért egy vállalkozásfejlesztési programot végezhetne. Tehát a Befektetési Alap létét egy esetben tudjuk elfogadni, hogyha a Pénzügyminisztériumhoz kerül, és a Kormány rövid határidőn belül a vállalkozásfejlesztési programját bemutatja, vagy egy újságban közhírré téteti és megismerhetjük.
A Pénzügyminisztérium fejezettel is szívesen foglalkoznék, de úgy gondolom, hogy Kupa miniszter úrnak már így is nagyon sok dologra kell majd válaszolnia, ami így a háta mögött elhangzott, mert valahogy nem tartotta annyira fontosnak ezt a vitát, hogy személyesen jelen legyen.
Van egy része a költségvetésnek, amit mindenképp szeretnék az ő jelenlétében érinteni, és ezért majd a részletes vitában fogom elmondani: ez a Parlament által még nem elfogadott államháztartási törvénytervezet és a jelenlegi törvénytervezet államháztartási részének kapcsolata.
Röviden a két minisztériumról ennyit, és most általában szeretnék a költségvetésről és a költségvetés fontosságáról beszélni.
Oláh képviselőtársam – hogy Dénes képviselőtársamat ne említsem – ma megkérdőjelezte azt, hogy miért beszélünk tárcákról, tevékenységükről, a Kormány eddigi munkájáról.
Az a benyomásom alakult ki az elmúlt egy, másfél, két napban, hogy többen a képviselők közül sem látják – ugyanúgy, ahogyan én –, hogy mire való a költségvetés, és mit is jelent. A költségvetés, tisztelt uraim és hölgyeim, a közpénzeknek a közösségi fogyasztásra történő elköltése, és annak eldöntése, hogy mely közösségi fogyasztást tartjuk fontosnak, melyet tartunk állami feladatnak, melyet látunk indokoltnak és indokolatlannak. Hogy ezt el tudjuk dönteni, ahhoz nagymértékben hozzásegít minket az, hogy az eddigi állami feladatokat végigvesszük, a Kormány eddigi tevékenységét végigvesszük és minősítjük.
Tehát ha a valódi jövedelemtulajdonosoktól adó formájában beszolgáltatott pénzt és annak különböző célokra történő elköltését nem vizsgáljuk meg felelősségteljesen és alaposan, akkor, azt hiszem, hogy alapvető feladatunknak, képviselői feladatunknak nem teszünk eleget.
A költségvetési irányelveknél, a költségvetési irányelvek tárgyalásánál feltettünk már a szakminisztériumnak számos kérdést, amelyek egyrészt a bevételek nagyságára, másrészt a kiadások nagyságára vonatkoztak, és sajnálattal állapítottam meg, hogy a költségvetési irányelvek vitájának végéig nem kaptunk ezekre választ. Azért sajnálom ezt, mert a költségvetési irányelvek elfogadásakor a költségvetési hiány nagyságát gyakorlatilag eldöntöttük. Tehát ebben a pillanatban, amikor a költségvetést tárgyaljuk, a költségvetési deficit nagysága adott, s ettől azt gondolom, senki, legalábbis fölfele nem óhajt eltérni. Ezt a hihetetlenül magas költségvetési deficitet, amit 60–80 milliárd forintban határoztunk meg, vagyis a tisztelt Ház megszavazta, ezt a FIDESZ-frakció továbbra is magasnak tartja. Azért tartja magasnak, mert a vállalati szféráktól veszi el majd a hitellehetőséget, mert az értékpapírpiac összeomlásához vezethetnek azok az államkötvények, amelyeket a deficit finanszírozására ki kell majd a Magyar Nemzeti Bankon keresztül és egyéb bankokon keresztül a piacra dobni, és azért, mert ha mindez nem történik meg, akkor inflációt fog okozni.
Ahogy azt már a vezérszónoklatban elmondtuk, az államadósság növelése az idei évben, az államadósság növelésének a költsége – tehát a törlesztések és kamatterhek – eléri majdnem a 170 milliárdot. Az idei költségvetési hiány meg fogja terhelni a jövő évi költségvetést, és ez így megy évről évre, hogyha nem szállunk ki ebből a mókuskerékből.
Ahogy azt is elmondtuk az általános vitában, hogy az adóterhek növekszenek, a lakosság fogyasztása növekszik, és a megtakarítási hajlandóság is növekszik a törvénytervezet alapján, és nem kaptunk ezekre eleddig választ. Ami azt jelenti, hogy számunkra – ezt több beszédben már kifejtettük – nemcsak a földadó, hanem a gépjárműadó sem elfogadható. Azért említem ezt, mert ha véletlenül túl sok javaslatot megszavaznának a kormánypártok képviselői, amelyek a kiadások növelését céloznák, vagy a kiadások növekedését és így a deficit nagyságának növekedését okoznák, akkor további rendkívül jó ötleteim lesznek majd, hogy miket lehet megadóztatni, például a turmixgépet, a porszívót, a fridzsidert, és sorolhatnám az egyéb fogyasztási cikkeket.
Nagyon röviden két technikai problémára hívom a végén fel a figyelmüket. A Világbankkal hitelkapcsolatban állunk. Szeretném megkérdezni a Pénzügyminisztériumot, hogy azok a vállalatok, amelyek a világbanki hiteleket használták, fizetnek-e vissza, törlesztenek-e már a hiteleikből, és ha igen, akkor a költségvetésben hol található ez?
Még egy kérdésem volna. Mégpedig az, miért van arra szükség, hogy a kincstárjegyeket olyan forgalmi jutalékrendszerrel dobják a piacra a brókerek, hogy akárha havonta is piacra dobják, vagy akárhányszor piacra dobják, annyiszor kapják meg a jutalékot. Miért történik a brókercégeknek egy ilyen speciális támogatása? Ez az egyik kérdésem.
A másik, hogy miért van arra szükség, hogy a költségvetés amúgy is nagyon magas kiadási oldalát ilyen fölösleges tételekkel, mint a jutalékok növekedése, még megtetézzük. A világon majdnem mindenütt az állampapírok a legolcsóbb papírok a tőzsdén, kivéve Magyarországon, ahol a legdrágább. Az állampapírok okozzák, az államkötvények okozzák a többi papír árfolyamának magas voltát. Az-e az oka, hogy a legbizonytalanabb, a legnagyobb kockázatú-e ma Magyarországon államkötvényt venni?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
