FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint az előttem szóló említette, túl hosszú idő nem állt rendelkezésre, ennek dacára a Szabad Demokraták Szövetsége kialakította a véleményét, amit tömören összefoglalva szeretnék előadni.
Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy mi tulajdonképpen nem vagyunk a betegszabadság ellen, tehát magát a gondolatot jónak tartjuk – azonban nem ilyen formában, nem ilyen mértékben és nem ilyen gazdasági környezetben találjuk megfelelőnek a törvény bevezetését. Rendkívül összetett kérdésről van szó, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben kihat az emberek közérzetére, az egészségre, a költségvetésre. Elöljáróban azt szeretném leginkább kiemelni, hogy ez a betegszabadság-elképzelés legjobban a kis- és középvállalkozókat sújtja: túl azon, hogy konfliktushelyzetet teremt a munkavállalók és a munkáltatók között, a legérzékenyebben a most induló vállalkozásokat sújtja és a kis létszámmal dolgozókat, ahol az egyes kiesések a vállalkozás csődjét vagy megállását jelenthetik. Ez az egyik dolog.
A másik dolog: a betegek oldaláról veszélyhelyzetet teremt. Növekvő munkanélküliség van és lehetőség van arra, hogy aki megbetegszik, attól rövid úton megszabaduljanak elbocsátás útján. Ettől félve az emberek inkább letagadják a betegségüket, semmint hogy ezt a betegszabadságot igénybe mernék venni. Én ezt nagyon komoly és súlyos problémának látom. Mint gyakorló orvos is tudom, hogy ki körülbelül milyen állapotban kénytelen betegszabadságra menni, és különböző a betegek toleranciája. Hát most ezek után egyszerű betegséggel nem fog merni jelentkezni, még akkor sem, hogyha tudjuk azt, hogy nyugati országokban jól működő gazdaságokban ez az intézmény már hosszabb ideje működik.
Pénzügyi vonatkozásban szeretném kiemelni azt, hogy ez nem két és fél százalékos költségteher-emelést jelent a munkáltatók részére, hanem sokkal többet. Ennek az az oka, hogy – ha a táppénzes szerkezetet, a táppénzkifizetés szerkezetét megvizsgáljuk, kiderül – a kifizetett pénz túlnyomó többségében éppen erre az első időszakra esik, és volumenében ez a legjelentősebb.
Elhangzott az indoklásban az a lehetőség, hogy optimális esetben a társadalombiztosítás költségvetése ezáltal nullszaldóssá tehető. Meg kell mondjam, ez az optimális eset egy majdnem csodaszámba menő eset, ez az egyik. A másik pedig az, hogy a társadalombiztosítás költségvetését szerintünk nem ezzel az eszközzel kellene törekedni elsősorban nullszaldóssá tenni, hanem erre egész más módok is vannak.
Hangsúlyoznám azt, hogy a jelenlegi formában és a jelenlegi mennyiségben való bevezetését ezen körülmények miatt mi nem tartjuk megfelelőnek, illetőleg megfelelő változtatással esetleg jobb gazdasági környezetben majd bevezethető lehet. Köszönöm szépen. (Taps.)
