FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ)
FRAJNA IMRE (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már némileg unalmasnak tartom azt, hogy ahányszor a tb költségvetése kerül elénk, mindig kénytelen vagyok hivatkozni az állami költségvetésre – már csak súlyban is. Na most ez a néhány "sajtpapír" ehhez képest fele akkora összeg elosztását tartalmazza, mint amit az állami költségvetés önmagában.
Már azt is unalmasnak tartom, mert akárhányszor tesszük ezt szóvá, ez a sajtpapír csak néhány oldallal lesz mindig több, és semmiféle részletesebb anyagokat nem kapunk, mint amit már az előttem szóló képviselőtársaink is kértek volna.
A hozzászólásom további részét négy témakör szerint szeretném elosztani.
Az első az a feladatmegosztást illeti. Igazából azt üdvözlendőnek tartjuk, hogy két részre lesz választva végre az alap. Mi azért másképpen csináltuk volna a szétválasztást, ennél részletesebben, jobban elhatárolva egymástól a hosszú távú és a rövid távú biztosítási programokat, egyszerűen abból az alapvető megfontolásból kiindulva, hogy teljesen más biztosítási logikája van egy hosszú távú biztosításnak, mint egy rövid távúnak, és ezek összekeverése a gazdálkodást sokkal inkább nehezíti, mint könnyíti.
Nincsen abszolúte tisztázva a törvényben a költségvetés és a társadalombiztosítás kapcsolatrendszere. Meg vannak ugyan mondva itt ideiglenesen finanszírozandó feladatok, de semmiféle utalás sincs arra, hogy a költségvetés mégis mikor fogja ezeket a feladatokat átvenni, úgyhogy nagyon félek, hogy esetleg úgy járunk ezekkel az ideiglenes feladatokkal, mint az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatokkal, hogy még jó néhány parlament fogja ezeket az ideiglenes feladatokat ebben a költségvetésben tárgyalni.
Nincsen tisztázva ezek után természetesen az sem, hogy a költségvetésbe átkerülő ideiglenes ellátásokból esetleg állampolgári jogok lesznek, vagy azonos feltételekkel lesznek megtéve. Ugyanis igen érdekes dolog lesz, ha a költségvetésben biztosítási, vagy félbiztosítási jellegű ellátásokat fogunk finanszírozni.
A második rész, amiről szeretnék szólni, a Kormány hatásköreit illeti. A társadalombiztosítás területén, legalábbis a költségvetést illetően, igen helyesen, a Kormánynak roppant kevés hatásköre volt. Most viszont ez megtörni látszik. A 11. §-ban egy igen meglepő mondatra találhatunk, miszerint az Egészségbiztosítási Alapra az állami pénzügyekről szóló törvényt a sajátosságoknak megfelelően kell alkalmazni. Na most nem tudom, hogy van-e a Házban olyan, aki értelmezni tudja ezt a kifejezést. Ez számomra azt jelenti, hogy az állami pénzügyekről szóló törvényt igazából nem kell alkalmazni, hanem valami mást. Erről viszont nem szól a törvény, hogy mi lehet az.
A 22. §-ban a Kormány most először lehetőséget kap arra, hogy átcsoportosítson a Tb Alapon belül pénzeket. Úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes. Fenn kell tartani az eddigi állapotot, az egyes alapok és előirányzatok közötti átcsoportosítás maradjon kizárólag a Parlament hatáskörében. Ellentétben a költségvetéssel, itt igen nagy alapok vannak, és nem egyes intézmények, úgyhogy az átcsoportosítás indokolt, hogy maradjon meg az Országgyűlés hatáskörében, nem napi feladatok finanszírozása igényli az átcsoportosítást.
A harmadik megjegyzésem, hogy a törvényben nincs átvezetve a felügyelő bizottság, amit körülbelül egy héttel ezelőtt fogadott el a Parlament, teljesen hiányzik belőle, hogy a társadalombiztosításnak a jövő évben új irányítási rendszere lesz.
A negyedik kifogásom a vegyes rendelkezéseket illeti. Úgy gondolom, hogy a Kormány ugyanazt játssza el most is, mint a költségvetésben. Itt szerencsétlenségére ugyan létezik egy '88. évi törvény a Társadalombiztosítási Alapról, míg a költségvetésnél azt csinálja, hogy nincs államháztartási törvény, és ott megmondja, hogy hogyan működjék az államháztartás az adott tárgyévben; itt az történik, hogy rendre ezt a Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényt módosítjuk mellékrendelkezésekben. Úgy gondoljuk, ez nem helyes. Amennyiben módosítani akarjuk a működését, akkor magát a törvényt módosítsuk külön, nézzük át külön, hogyan működik a Társadalombiztosítási Alap, vizsgáljuk felül önmagában, ne pedig a költségvetés mellékleteként.
És még rengeteg apró hiányosságot tartalmaz a törvény.
Egyrészt ugye garanciális elemnek tekinthető az állampolgár számára az, hogyha az ideiglenes ellátások bármi okból túllépik az előirányzatra szánt összeget, akkor azt ki kell fizetni. Az állampolgár felé ez a garancia áll. Semmiféle nyoma nincs viszont a törvényben annak, hogy ki fogja állni ennek a fedezetét, hogy ki vállal ezért felelősséget. A költségvetés ezekre nem vállal felelősséget, a Tb Alap egyéb forrásaiból pedig ez valószínűleg nem finanszírozható.
Utoljára még egyszer szólnék a 25 napos táppénz intézményéről, bár erről már a múltkori vitában szóltam, úgyhogy még csak egészen röviden tenném.
Ez a megoldás véleményünk szerint igen érdekes lehetőségeket teremtene a munkaerő-piacon. Miután ez a rendelkezés amellett, hogy roppant módon sújtja a vállalkozót, hiszen nemcsak hogy fizetnie kell a 75%-nyi bért az illetőnek, hanem ezt terheli a társadalombiztosítási járulék is, de ez a 25 nap elfogy egy évben. Ha valaki kellően ügyes, akkor egész hamar elfogy, s innentől kezdve ő a munkaerő-piacon roppant jó munkaerő lesz, mert utána ő gyakorlatilag a tárgyévben ingyen van a vállalkozójának. Valamint az is igen járható útnak tűnik, ismervén jelenleg még a táppénzbevétel szabályait: amennyiben kényszerleállás esetén a munkavállalók betegszabadságra mennek 25 napra, nem pedig a leállási pénzt fizetik ugyanekkora értékben nekik, ezt a 75%-os bért, majd ezek után, ha újra kezdik a termelést, ismét olcsó munkaerők állnak a munkáltató rendelkezésére. Úgy gondolom, hogy ilyen állapotokat előidézni az országban a tb-hiány fedezésére, ez nem járható út.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
