KOVÁCS PÁL, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KOVÁCS PÁL, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
KOVÁCS PÁL, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök úr. Tisztelt Ház! Az eddig szólók és az én véleményem között igen erős összhang van, hiszen a szocialista frakció két okból is egy sereg problémát lát ennél a törvényjavaslatnál.
Az első ok az, ami benne van a törvényjavaslatban, a másik, ami nincs benne. A miniszter úr igen-igen optimista, ha azt gondolja, hogy ez a fajta tárgyalási mód elvezethet bennünket e törvényjavaslat ez évi elfogadásához. Véleményem szerint erről szó sincs. Inkább Kis Gyula álláspontját osztom, aki – saját szavai szerint – drámai szavakkal ecsetelte a tb és a környezetében lévő gazdasági törvénykezés állását.
Bizony arról van szó, hogy ismét csak a jövő évben lesz egy társadalombiztosítási végleges költségvetés, és ez már önmagában is egy csomó bizonytalanságot szül mind a biztosítottak, mind a járulékfizetők teljes körében. Itt többen is szóltak arról – és teljesen indokoltan –, hogyan felel meg, megfelel-e, és ha igen, akkor hogyan ez a törvényjavaslat az országgyűlési határozatnak, annak a határozatnak, amely hosszú távra igyekezett meghatározni a társadalombiztosítás jövőjét.
Én néhány dolgot említenék, amely nem felel meg az országgyűlési határozatnak. Itt van mindjárt a profiltisztítás kérdése. A legkülönfélébb adatok keringenek arról, hogy mennyi a társadalombiztosításon belül az olyan ellátás, amelyet nem lehet, nem is szabad járulékfizetésre alapozni, vagyis az olyan ellátás, amelyet a költségvetésnek kellene fizetni. Van, aki 40 milliárd körülit mond és valószínűleg nem sokat téved. Mármost, ha a költségvetés a profiltisztításból semmit nem tud átvállalni, ezekből az ellátásokból semmit nem tud magára venni, akkor garantált a társadalombiztosítás jövő évi költségvetési csődje!
Tisztelt Ház! Itt két dolog közül kell választani. Az egyik az, hogy érvelnek sokan azzal, és teljesen igazuk van, hogy a nagy költségvetés is deficites, nem lehet ezt a deficitet növelni. Mármost a kérdés az, hogy ezt a deficitet vajon a társadalombiztosítás biztosítottjainak, a szociális ellátásra szorulóknak, nyugdíjasoknak, betegállományosoknak kell-e finanszírozni, vagy esetleg finanszírozhatnák az adózók. Hát ezt el kell dönteni.
Ha önök úgy döntenek, hogy finanszírozzák ezeket a deficiteket a társadalombiztosításnak a kedvezményezettjei, akkor hagyják így, akkor ne történjék profiltisztítás, de akkor tudomásul kell venni, hogy ezeket a kiadásokat a nyugdíjasok, illetőleg a táppénzen lévők, egyéb társadalombiztosítási juttatásban részesülők fogják cipelni a jövő évben is. Nem tudjuk természetesen azt javasolni, hogy a teljes profiltisztítást meg lehessen csinálni. Azt azonban igen, hogy †92-ben ebben a tekintetben feltétlenül lépni kellene.
Egy következő kérdés, amely szintén előjött itt már többször a tegnapi vitában is: a vagyon kérdése. Semmi nyoma nem látszik a költségvetésben annak, hogy komolyabb vagyont, nem ezt a bizonyos 15 milliárd likvid vagyont, hanem valódi vagyonjuttatást kapna a társadalombiztosítás. Be kell vallanom, hogy számomra nem mond semmit a miniszter úrnak az a megnyilatkozása, hogy ezen a bizonyos december eleji ÉT-ülésen a Kormány nyitottságot mutatott a vagyonellátással kapcsolatban. Kérem, itt a tb költségvetését tárgyaljuk, tudnunk kellene, hogy a jövő évben milyen bevételekkel számolhatunk, és hogy ez a nyitottság konkrétan mit jelent.
Ugyancsak hiányzik ebből a költségvetésből a garancia. Hiányzik a társadalombiztosítási költségvetésből és az országosból is, mert azt azért nem nevezhetjük garanciának, ami az országos költségvetésben megfogalmazódik, hogy a nyugdíjbiztosítás kiadásait egy százalék erejéig garantálja, fedezi az állami költségvetés. Nincs garancia a betegbiztosítás mögött, és tudjuk, hogy ez a bizonyos országgyűlési határozat megfogalmazza azt, hogy a társadalombiztosítás államilag garantált rendszer.
Nincs benne ebben a költségvetésben az, hogy vajon az állami költségvetés a nyugdíjasok után fizetendő betegbiztosításba beszáll-e vagy sem. Itt ugyanis arról van szó, hogy két ágra válik – nagyon helyesen – a Társadalombiztosítási Alap, lassan-lassan eljut majd a két biztosítóhoz – egészség- és nyugdíjbiztosítás –, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjasok után is kell fizetni betegbiztosítási vagy egészségbiztosítási járulékot. Ezt a költségvetés keresztfinanszírozással a nyugdíjalapból kívánja megoldani. Vajon miért nem más forrásból? A nyugdíjalap csökkentése továbbra is indokolt? Továbbra is azt kívánjuk folytatni, hogy a nyugdíjalap egy részét más célra használjuk fel?
De benne van a költségvetésben néhány olyan dolog, amit szintén nem lehet elfogadni. Itt van a 25 nap táppénz kérdése, amelyből én most nem hozom fel azokat, amiket már én is elmondtam ebben a Házban, illetve az előttem szólók – csak néhány momentumot.
Tökéletesen tisztázatlan ennek a hatása, de a szükségessége is. Kérem, tessék letenni elénk, hogy dönteni tudjunk, a következő számokat. Milyen mértékben nő a jövő évben a táppénzkiadás? Erre nagyon pontos becsléseket is lehet csinálni, de meg kell csinálni. Van, ami növeli a táppénzkiadásokat, tudniillik az idei bérkiáramlás. Van, ami csökkenti: a dolgozók létszámának csökkenése a munkanélküliség miatt, az a törekvés, hogy a magánvállalkozások elszaporodjanak, – közismert, hogy a magánvállalkozók ritkán mennek táppénzbe, vagy ritkábban, és ebben a rendszerben vajon ki fizetné utánuk a táppénzt? De benne van egy olyan táppénzkiadást csökkentő jelenség is a magyar társadalomban, hogy nem szívesen megy el most már táppénzbe, mert félti az állását. Egyáltalán hol van garancia a táppénzek kifizetésére? Azt a módszert, amelyet nyugodtan nevezhetünk táppénz-privatizációnak, az jellemzi, hogy nem garantált a táppénzek kifizetése. Hol van valamifajta számítás arról, hogy valóban ennyivel növekszik jövőre a táppénzkiadás? Hiszen az idei évben a prognosztizált 28,7 milliárd körüli összeg valószínűleg nem is lesz ennyi, most jövő évben ennél sokkal többet tervezünk, körülbelül 40 milliárd körül, 40 és félmilliárdot. Vajon mi az oka annak, hogy ilyen módon tervezték vagy prognosztizálják a táppénzkiadásokat?
Ugyancsak teljesen kidolgozatlan a másik verzió is: a két és fél %. Nincs e tekintetben a Parlament döntési helyzetben. Ezt meg kellene tenni, mielőbb a költségvetésről döntünk, hiszen ez jelentős része lenne a társadalombiztosítási kiadásoknak.
Benne van ebben a tervezetben azért egy garancia: annak garantálása, hogy az egészségügy lehetetlen helyzetbe kerül. Ez benne van ebben a tervezetben. Az 5%-os dologi kiadásnövelés – lehetséges, sőt biztos –, hogy az állami költségvetésben is így szerepel, de azt hiszem, hogy az egészségügyi költségeknek az utóbbi években bekövetkezett robbanásszerű növelése azért okozhatná azt, hogy az egészségügyi költségeknél térjünk el ettől. Főleg akkor, ha még ebben a költségvetésben az is benne van, hogy a gyógyszerkiadások, gyógyszertámogatások céljára semmivel nem tervez többet, mint az idei évben.
Hasonlókat lehet elmondani a bérek 10 plusz 5%-os, második félévben bekövetkező 5%-os emeléséről.
Ugyancsak szerepel a költségvetési tervben a nyugdíjak indexálása a nettó átlagkereset-növekedéshez. Ez úgy szerepel, hogy két részletben történjék a nyugdíjemelés. Mi azt fogjuk javasolni módosító indítványban, hogy februárban és egy részletben – azért februárban, mert előbb nem is nagyon lehet e törvénytervezet elfogadása miatt, másodszor pedig azért, mert ekkorra már azért lehet valamit látni az ez évi zárszámadás adataiból is.
Végső soron az az álláspontunk, hogy rengeteg bizonytalansági tényező van ebben a tervezetben. Nekem az a véleményem, hogy előkészítetlen, hiszen nem állnak mögötte számítások, nincs sok kérdésben döntési helyzetben a Parlament, ahogyan az imént felszólaló képviselőtársam is ezt mondta. A bizonytalanságot azok okozzák bennem, hogy nem történt semmiféle lépés a profiltisztítás irányában, nincs egyetlen szó sem a kintlévőségek kérdéséről, hogy tudniillik az hogyan hat a jövő évi költségvetésre, vajon abből a most már 50 milliárd felé közeledő járulékhátralékból mennyi folyik be, és ez hogyan hat a jövő évi költségvetésre – erről nem tudunk meg semmit.
Végül is a költségvetéssel kapcsolatban imént képviselőtársam azt mondta, hogy sokféle ötlet fogalmazódott meg benne, és ezekből néhányat itt elő is adott. Nagyon fontos ez, de még fontosabb lett volna, ha ezek az ötletek javaslatszerűen jutottak volna el a szociális bizottsághoz legalább és mögöttük valódi számítások álltak volna.
Mindezek alapján én azt mondom, hogy nem lehet így – ahogy van – ezt a költségvetést elfogadni. Néhány nagyon nagy kérdésben dönteni kell, viszont a döntésre nem állnak rendelkezésünkre számítások. Köszönöm szépen. (Taps.)
