SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha visszagondolok az egy évvel ezelőtti időszakra: az Országgyűlés költségvetési vitája és a Társadalombiztosítási Alap 1991. évi költségvetéséről szóló vita időben jelentősen elcsúszott egymástól. Akkor nagyon helytelenítettük mindannyian, ebben vétkesek és nem vétkesek, hogy ez a helyzet kialakult. Idén sikerült a két költségvetést egyidőben benyújtani a tisztelt Háznak, és minden gond és nehézség ellenére én most megköszönöm a házbizottságnak, hogy a jelenlegi szűk időkeretben lehetővé tette, hogy ez a tárgyalás párhuzamosan elkezdődhessék. Élnek még bennem az aggodalmak, hogy ennek a befejezésére december 31-ig nem kerül sor, mint tisztelt képviselőtársaim tudják, az áthidaló szükségmegoldásra szükséges javaslatokat a Kormány beterjesztette, nehéz szívvel, a kényszerűség terhe alatt, és avval nem teljesen lelkileg azonosulva. Ugyanakkor a működőképességet minden körülmények között biztosítani kell.
Ezek előrebocsátása után engedjék meg, hogy az 1992. évi társadalombiztosítási törvényjavaslatról konkrétan szóljak.
Ez a törvényjavaslat az eddigiektől gyökeresen eltérő szerkezetben készült. Lényeges kérdés, hogy a Társadalombiztosítási Alap belső struktúrájában javasolt módosítások tükrözzék az Országgyűlés 60/1991. október 29-én kelt számú határozatában foglaltakat. Tehát az a kérdés, hogy mennyiben segítik elő a társadalombiztosítási reformfolyamat kibontakozását.
Ezzel kapcsolatban a következőkre hívom föl a tisztelt Ház figyelmét.
A tervezet a Társadalombiztosítási Alapot két részre osztja: nyugdíjbiztosítási és betegbiztosítási alapra. Ezek finanszírozzák az átmenetileg elkülönített, az ágakba nem tartozó, a későbbiekben a profiltisztítás során a költségvetésbe átkerülő ellátásokat. Mindkét alapnak önálló, törvényben meghatározott járulékmértékei lesznek, mind a munkáltatók, mind a munkavállalók által fizetett járulékok megbontásra kerülnek a két ág között.
Az egyes alapok azokat az ellátásokat finanszírozzák, amelyeket az országgyűlési határozat is felsorolt. Ennek megfelelően egy viszonylag tisztább profilú nyugdíjbiztosítási ágazat alakulhat ki, mely az öregségi, a hozzátartozói nyugellátásokat, továbbá a korhatárt betöltött személyek rokkantsági nyugdíját foglalja magában.
A betegbiztosításban az ellátások és szolgáltatások szélesebb skálája jelenik meg; egészségügy, gyógyszertámogatás, a korhatár elérése előtti rokkantsági nyugdíj, baleseti ellátások, táppénz és így tovább.
A Társadalombiztosítási Alapból csak átmenetileg finanszírozott ellátásokat elkülönítetten mutatja be a költségvetés, azok finanszírozásához jelenleg a beteg-, illetve a nyugdíjbiztosítási alap bevételei azonos arányban járulnak hozzá.
Az úgynevezett profiltisztítás 1992-ben, a jelenleg tárgyalt költségvetés korlátai miatt nem kezdődik meg. Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a két biztosítási alap kialakítása nem egyik pillanatról a másikra történik, egy folyamatról van szó, aminek most megtesszük első lépését.
Az 1991. évi költségvetésnek, mármint a tb-költségvetésnek a zárszámadását követően kerülhet sor a két alap tartalékainak különválasztására és 1992 folyamán kell kialakítani azokat az új elszámolási és információáramlási szabályokat, amelyek a két alap elkülönített gazdálkodását lehetővé teszik. Ezek a strukturális változások igénylik a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1989. évi XXI. törvény módosítását is.
Az önálló gazdálkodásnak fontos állomása lesz előbb az ideiglenes felügyelő bizottságok, majd az önkormányzatok létrejötte, amelyről az Országgyűlés nemrégiben döntött. A következőkben röviden szólnék az Alap bevételeinek és kiadásainak alakulásáról, a főbb jellemzőkről, determinációkról.
A bevételek tervezésénél a várható béremelkedésekkel számoltunk, és az állami költségvetésnél figyelembe vett számításokat vettük mi is alapul, a két költségvetési törvény ezért szándékaink szerint összhangban áll egymással. A járulékbevételek 21%-kal nőnek.
Sajnálatos tény, hogy a legdinamikusabb növekedés a munkanélküli ellátásokkal kapcsolatos. De nehogy azt higgye valaki tisztelt képviselőtársaim közül, hogy ez tényleges növekedést jelent, hiszen a munkanélküli ellátás a korábbi fizetéshez képest lényegesen alacsonyabb összeg, ezért a munkanélküliség komoly veszteséget jelent a Társadalombiztosítási Alap számára. Az ezzel kapcsolatos prognózisok tehát ezt tükrözik, és ha ezen a rovaton valami számszaki emelkedést látunk, egészében véve veszteséggel kell számolnunk.
Látható, hogy a társadalombiztosítás nem függetlenítheti magát az országban lejátszódó gazdasági folyamatoktól. Az aktív keresők számának csökkenése, a vállalatok megszűnése, csődök, likviditási zavarok mind hatással vannak a társadalombiztosítás bevételeire. Ezt a hatást ellensúlyozhatják reményeink szerint azok a lépések, amelyek a közelmúltban történtek meg a behajthatóság javítása területén.
A kiadási előirányzatok közül a nyugellátások előirányzata növekszik. Azzal számolunk, hogy az Országgyűlés határozatainak megfelelően megtörténik a nyugdíjaknak a nettó átlagkeresetek alakulásával azonos mértékű emelése, azaz a viszonylagos értékmegőrzés. Ez reményeink szerint a jövő évben a 20% körüli áremelkedés mellett a vásárlóerő megőrzését biztosíthatja. Erre a célra a törvényjavaslat 48,8 milliárd forintot irányoz elő.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően sor kerül a gyermekgondozási díj minimumának, a gyes jövedelempótlékának emelésére is. A tervek szerint az anyasági segély 50%-kal, a temetési segély 100%-kal emelkedik. Ezzel két régi mulasztást pótolunk, ezeknek a segélyeknek az összege ugyanis évek óta változatlan volt.
A betegbiztosítási ágazatban az egészségügyi finanszírozásnál csak azokkal az automatizmusokkal számolhatunk, amelyekkel az állami költségvetés kalkulált.
Ez nagyon nehéz feladat elé állítja az egészségügyi intézményeket. Mindössze egymilliárd forint jut az újonnan belépő beruházások, hiánypótló fejlesztések működési többletköltségeinek befogadására.
A háziorvosi rendszer teljesítményfinanszírozását is ezekből a keretekből kell megoldanunk, az állami költségvetés a betegbiztosítás július 1-jei belépését követően fél éves szinten 2,6 milliárdot utal át a nem biztosítottak járulékának pótlására. Egyébként ez is egy jelentős változás a korábbi szerkezethez képest.
A jövő évben is komoly feladatot jelent a gyógyszertámogatási előirányzat megtartása, a költségvetés alapján ez az összeg ez évhez képest érdemben nem emelkedik.
A közelmúltban megtett, sok szempontból nehéz helyzetet teremtő ésszerűsítési intézkedések részben megalapozzák a gyógyszertámogatási előirányzatok megtartását. Szabadáras termékről lévén szó, a termelői árak emelkedéséből adódó fogyasztói árnövekedéssel azonban számolni kell. Sajnos, a bevételek, a legszükségesebb feladatokra, ellátási növekedésre lehetőséget adó kiadási előirányzatok között 20-25 milliárd forint szakadék keletkezik. A Kormánynak tehát javaslatot kellett tennie ennek az egyensúlynak a megteremtésére. A tisztelt képviselők előtt álló, most tárgyalandó törvényjavaslat egy olyan megoldást javasol, amely nagyon sokakban visszatetszést váltott ki, az Érdekegyeztető Tanács mindkét oldala nemtetszését fejezte ki a gondolattal kapcsolatban, vagyis elutasította.
Miről van szó? A Népjóléti Minisztériumban előkészítettünk egy, az európai normákhoz igazodó betegszabadsági konstrukciót, amelynek sok eleme közül az egyik egy járulékcsökkentés lett volna. A jelenlegi körülmények közepette erről sajnálatos módon nem lehet beszélni, hiszen – mint mondtam – egy 20-25 milliárdos hiány finanszírozására kell felkészülni. A jelenlegi javaslat tehát a betegszabadság konstrukciónak egy kedvezőtlen megoldásával áll elő. Nevezetesen, a jelenlegi három napos intézményi betegszabadsági konstrukciónak 25 naposra terjesztésére. Ez a nehézség a vállalatokat sújtja. Figyelembe kell venni azonban, hogy az elmúlt években minden olyan fajta megoldás, amely a felmerült hiányok pótlására célzott, az konkrétan és közvetlenül a munkavállalókat terhelte. Szükséges volt tehát olyan megoldást keresni, amely ezt az egyenlőtlen terhelést a másik résztvevő félre hárítja most ebben az egyébként viszonylag mérsékelt mértékben, hiszen itt 2 és fél százalékpontos tehernövekedésről van szó. Ennek az egyensúlynak a megteremtése megítélésünk szerint nem várhat addig, amíg a januári zárótárgyaláson ezt a kérdést eldöntjük. Ezért az áthidaló megoldásban ez a javaslat ugyancsak előkerül. Ott azonban – figyelembe véve az Érdekegyeztető Tanácson felmerült érveket – a burkolt járulékemelés helyett, helyesebben az Országgyűlés döntésére bízva, egy nyílt járulékemelésre is javaslatot teszünk.
Meg kell mondanom, tisztelt képviselőtársak, hogy ez a nyílt járulékemelési javaslat védelmet jelent bizonyos vállalati kör és vállalati kategóriák számára. Hiszen a betegszabadság igénybevétele a vállalatok jellegétől fogva különböző mértékű terheket jelenthet és egyfajta összvállalati szolidaritás érvényesül benne. Ha a terheket kompenzáció nélkül rakjuk a vállalatra, akkor ez a szolidaritás kiesik és adott esetben egy kisvállalat, egy egyéni vállalkozónak mondjuk meglévő egy-két alkalmazottja számára betegség esetén rendkívül nehéz helyzetet eredményezhet. Ezért azt kérem, hogy – noha most a beterjesztett törvényjavaslat ezt a változatot még nem hozza – képviselőtársak, amikor a költségvetésről gondolkodnak, ezt a problémakört is kezeljék.
Tudjuk, hogy nem állítjuk könnyű feladat elé a képviselőket, amikor e két javaslat közül kell választani. Jelen pillanatban egy elvileg lehetséges harmadik megoldást, a profiltisztítást a Kormány nem tudja felvállalni. Azonban az Országgyűlés korábbi határozata kötelességévé teszi a Kormánynak, hogy a hosszabb távú megoldást ebben az irányban készítse elő. Az 1992-es költségvetés kötöttségei közepette azonban erre nem látunk lehetőséget.
Egy elvileg lehetséges negyedik változatot, nevezetesen a társadalombiztosítási kiadások szűkítését a lakosság érdekének figyelembevételével azonban a Kormány semmi körülmények között nem tudja felvállalni, hiszen a nyugdíjak kifizetéséről van szó, az egészségügy működőképességéről van szó. Itt tehát különösebb szűkítéssel nem lehet számolni. Amit lehet és kell csinálni, az két dolog. A kinnlévőségek behajtására egy dinamikus, határozott fellépés és a gazdálkodás rendjében bekövetkezett fegyelem, illetve hatékonyságnövelés. Mindkét irányban határozott lépések történtek, illetve készülnek. Ezeknek a gyümölcsét azonban csak elgondolni lehet, pillanatnyilag konkrét költségvetést ezekre ráépíteni nem. Ezért ennek a 20-25 milliárdos hiánynak a megoldását mindenképpen rendeznünk szükséges.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, hogy a rendelkezésre álló időben a költségvetési javaslatot megvitatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
