PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF)
PALOTÁS JÁNOS (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Én magamban nem tudom szétválasztani a két törvényjavaslatot, úgyhogy ezért elnézést fogok kérni, hiszen nyilvánvalóan szükség van az átmeneti időszakra, hatályba léptetéséig egy törvényjavaslatra, amelynek természetesen én megfelelő módosítással az elfogadását javaslom.
Az egyetlen módosító indítvány az előző napirendi pont felfüggesztett hatálya, amely abból az elvből indul ki, hogy ha nem fogjuk elfogadni a 25 napos betegszabadságról szóló jogszabályt, akkor az előterjesztő szerint fel kell emelni 2 és fél százalékponttal a járulékfizetési kötezettséget.
Én úgy gondolom, hogy az átmeneti jogszabálynak átmeneti jogszabálynak kell lennie, amely a nemzetközi gyakorlattal összhangban nem változtat járulék- és elvonásmértékeket, hanem csak ezen javaslat összes többi pontját tartalmazza, amely elmondja, hogy fönntartja az előző elvek szerinti fizetési lehetőségeket, biztosításokat, elvonásokat, forrásokat; tehát, hogy ugyanazt a logikát, amit 1991. december 31-ig alkalmaztunk, de lejár annak a határideje, az új elvek szerint megalkotott következő évi szabályokig fenntartom.
Ennek mindenben megfelelne a 3980-as számú előterjesztés, egy kivétellel, a 3. §-ban alkalmazott – itt a 4. oldalon a 3. §-ban alkalmazott – b) ponttal, amely a forrásban egy forráselvonási növekedést tesz szükségessé, megjegyezve, hogy ha a betegszabadságról szóló törvényjavaslatot nem fogadjuk el.
Én kérem a tisztelt Házat, hogy átmeneti törvényjavaslatban átmeneti törvényjavaslatot fogadjon el. Azaz hosszabbítsa meg a jelenleg érvényben lévő és a Ház által megtárgyalt, alaposan átgondolt, a többségi bölcsesség alapján megalkotott jogszabálynak a fenntartását mindaddig, amíg nem lesz módunk szintén megtárgyalva a többségi bölcsesség alapján egy jobbat alkotni, és az átmeneti jogszabályban ne kívánjunk sem jobbat jelen esetben, sem rosszabbat alkotni. Úgyhogy én mindenképpen kérem a tisztelt Házat, hogy az átmeneti törvényt e paragrafus nélkül, tehát a járulékmérték növekedése nélkül fogadja el. Majd amikor a jövő évre vonatkozó ellátási és forrásszabályokat alkotja meg a Ház, akkor döntsön arról, hogy ennek milyen a járulékkihatása. Meggyőződésem, hogy fel sem borítja a társadalombiztosítás finanszírozhatóságát, még akkor sem, ha az előterjesztés valós adatokat tartalmazna és valós logikát követne, hiszen én gondolom, hogy nem jövő májusban fogjuk a jövő évi társadalombiztosítási törvényeket megalkotni, és egy három-, öt- vagy héthetes késedelem tized százalékpontokban hat ki az akkor esetleg szükséges járulékkulcs-változtatásra. Ha kihat, akkor is legfeljebb tized százalékpontokban. Én ezt semmiképpen nem javaslom, hiszen ez egy vita nélküli alapelv-megváltoztatást jelentene egy átmeneti törvénnyel, teljesen ellentétes azzal a gondolattal, amit maga a törvényjavaslat tartalmaz.
Miután más filozófiában került levételre a napirendről a betegszabadság, elnök úr tökéletesen tette föl az én akkori javaslatomat, az tudniillik úgy szólt, hogy ami eredendően rossz, előkészítetlen és szakszerűtlen, arról ne tárgyaljon a továbbiakban a Ház. Ezt nem fogadta el a tisztelt Ház, amit én természetesen tudomásul veszek. De a felfüggesztés most már azt jelenti, hogy mégiscsak ennek az átmeneti törvényjavaslatnak, ami ráadásul utal a betegszabadságról szóló javaslatra, most kénytelen vagyok az idekapcsolódó részeit elmondani, hiszen akkor is mondtam, ha nem kerül elfogadásra az eredendő visszavonás, akkor fönntartom a hozzászólási szándékomat.
Kérem ezért pluszban, az előbb elmondott összefoglaló részektől eltekintve képviselőtársaimtól itt is, a betegszabadságról szóló és ebben a törvényben utalt jogszabály kapcsán az elmondottak többségének hangsúlyos figyelembevételét.
Én úgy gondolom, hogy a rendelkezésre álló rendkívül rövid idő ellenére egy rendkívül szakszerűtlen javaslatról rendkívül szakszerű ellenvélemények hangzottak el. Ebből az én számomra kivétel volt, de nem a szakszerűtlenségét akarom kiemelni, csak az én tudásszintemet meghaladta Balogh Gábor képviselőtársam felszólalása, amely valahol az érdekvédelmek szerepének erősítését jelentette be a mondanivalójával. Én az Érdekegyeztető Tanácsban nem találtam olyan érdekképviseleti szervezetet, munkaadót vagy munkavállalót, aki ne vörösödött volna el a dühtől e törvényjavaslat gondolatának felvetésekor, és a vonatkozó albizottságok ezt a gondolatot, a 30 napot korábban, most 25 napos gondolatot eleve elvetették, de úgy látszik, mi nem ismerjük a saját érdekeinket.
Vállalkozóként is elvörösödhetnék a dühtől e törvényjavaslat kapcsán, bár most hallottam képviselőtársamtól, hogy ez nekem jobb. Én hajlandó vagyok vele szerződést kötni arról, hogy ő állja a különbséget materiálisan és forrásban. És ezt úgy gondolom, hogy még néhány tízezer vállalkozó szívesen megköti vele. Ez azt jelenti természetesen, hogyha jobb nekünk, akkor ő több tízezer vállalkozás anyagi támogatását fogja élvezni.
De nagyon jó lenne, hogy mi jobb nekünk vállalkozóknak, ezt ha lehet, akkor inkább hadd mondjuk meg mi, még a tévedés jogát is fenntartva, mert akkor legalább tudom, hogy én voltam a ., tehát ezért kell most többet fizetnem.
Én inkább azokat az észrevételeket erősíteném meg, amelyek azt mondták, hogy a biztosításnak egyáltalán hogy létjogosultsága legyen, az a kockázatmegosztási szerepe. Itt a biztosító a járulékot elvonja, a kockázat-megosztást ellenben átengedi az én számomra, tehát saját magamnak. Ez nem jó a biztosítási gyakorlatban, és azt hiszem, hogy valóban nemcsak a kis cégek, hanem valamennyi cég számára elviselhetetlen. Tudniillik a nagy cégek esetében csak arról lenne szó, hogy ne osszuk meg a kockázatot egy biztosítóval, én a saját munkaállományomban a nagy számok törvénye alapján majd megosztom. De ha a nagy cégtől is elvonták ennek a forrását, akkor már teljesen mindegy, hogy kis céget lehetetlenítenek el ezzel a 25 nappal vagy nagy céget.
Szeretném elmondani, hogy bár lehet, hogy vettek reprezentatív mintákat, a mi reprezentatív mintánk szerint ez egyébként azt jelenti, hogy mintegy 70%-át a táppénzeknek vállalná át a vállalkozói, tehát a gazdasági kör, amelyre ugyan, szintén utalva Balogh Gábor képviselőtársam mondandójára, amely azt mondja, hogy a dolgozó nem jár rosszul, az én dolgozóim biztos, hogy rosszul járnának ebből a megközelítésből. Tudniillik én nem varázslom a jövedelemre fordítható összegeket, hanem az a gazdaságból termelődik ki. Nos, ha ezt a jövedelmet jövedelemre fordíthatom, akkor arra lesz fordítva, ha ebből járulékot fizetek, amiért ráadásul nem is kapok szolgáltatást, akkor bizony ez a jövedelem növelésének a kárára fog megvalósulni. Ezt szeretném – mondjuk – a dolgozói oldalról hozzátenni.
Mindenképp szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 25 nap – és hogy a 25 nap után még járulékot is kell fizetni, az ebből adódóan nem 25 nap az évből, hanem 37–38. Ebbe a 37–38 napba viszont már 90%-a esik bele az érintetteknek. Ezért ha ez a törvényjavaslat mégiscsak valamilyen formában életben marad, én azt a módosító indítványt szeretném majd megfogalmazni – bár ilyen rossz anyaghoz nagyon nehéz módosító indítványt is illeszteni – hogy legyen 100. Felejtsük el egymást! Átvállaljuk valamennyi betegségnek a táppénz-jogosultságát, de természetesen nem kívánunk társadalombiztosítási járulékot se fizetni. A Szolidaritási Alapba még plusz 10%-ot belerakunk, mert ennek mégiscsak jelenleg a forrása, a többitől, ha lehet, mentesítsenek minket. Ha már 90 nálam van, higgyék el, azt a 10%-ot már tényleg felvállalom, de ez így lassan elmegy a törvényhozás előtt a komolytalanság kategóriájába.
A szakmai színvonalát illetően szeretném azt is elmondani erről az öt lapról, tehát körülbelül az ötlapos megoldásról, hogy azért olyan apróságokról feledkezik el, hogy a szabadságnál bizony rendezve van, hogy én év elején nem adok ki valakinek egy hónap szabadságot. És nem vagyok köteles kiadni az év elején, mondjuk januárban az éves rendes szabadságát, de a jogszabály azt mondja, hogy egy év kapcsán kellene 25 napot állnom, tehát egy év átlagára vetítve kell 25 nap betegszabadságot finanszíroznom, míg egy másik pontjában azt mondja, hogy mindaddig viszont nem kap a társadalombiztosítástól szolgáltatást az érintett, amíg ezt a 25 napot ki nem töltötte. Egyetlen esetben rendezte így a TB, a biztosított oldaláról a szolgáltatást, ha valaki december 6-án betegszik meg, és onnan lesz 25 napot beteg. Pedig ebben az egy esetben van lefedve, hogy ki fizet. Mert január 1-je és 25-e között engem még csak az első nap terhel, és a társadalombiztosítás meg még azért nem fizet, mert a 25 nap nincs kitöltve.
Az ehhez, a most tárgyalt törvényjavaslatban szereplő 2,5 százalékponthoz tartozik, hogy az egészségügyi tárca és a társadalombiztosítás különböző fórumokon azt mondta, hogy ennek a kihatása, volt szám, ahol 1,5%, majd én az Érdekegyeztető Tanácson a miniszter úrtól, ha a memóriám nem csal, 2%-ot hallottam azon a kétnapos rendkívüli ülésen, itt a beterjesztésben 2,5% szerepel, talán az elfogadáskor valami 7 és felet fogunk nyomdahibából elfogadni. Tehát itt is jó lenne tudni, hogy ennek a valóságban melyik a hatása. Egyébként a két és fél a valósághoz közelebb áll, mert messze alul van becsülve azért, hogy vállaljuk fel ezt a társadalombiztosítási szolgáltatást, a ránk jutott terhet.
Szintén ehhez a javaslathoz kapcsolódik, hiszen szerepel a módosító indítványom indoklásában, hogy nem igaz, hogy fedezetlen a társadalombiztosítás jelenlegi szolgáltatási kötelezettsége és forrásoldaláról. Nem igaz, mert a költségvetés – ezt Csehák Judit képviselőtársam elmondta – továbbra is a társadalombiztosításra mint idegen forrásra mintegy 50 milliárd forintos nagyságrendű szolgáltatást tesz. Kérem, a költségvetési törvény kapcsán szavazzunk meg 20 milliárddal nagyobb hiányt abban az esetben, ha a költségvetés tényleges hiánya nem 70 milliárd, hanem 90. Én ebben a Házban az igaz költségvetési hiányt szeretném nem elfogadni 1991 végén. De az igazat, és nem egy manipuláltat, mert erre két évvel politikai rendszerváltásunk után nincsen szükség, és ne kelljen társadalombiztosítási forrásoldalakon becsapni a társadalmat.
Ez mutatja egyébként, hogy járulékcsökkentésre van lehetőség a jelenlegi szakaszban is, hiszen magát az 50 milliárdot mint profiltisztítást ha áthelyezem a költségvetésbe, és ott a tényleges hiányt mutatom ki, akkor a járulékoldalról ezek szerint két és fél százalékpontnyi csökkentésnek teremtődik meg a fedezete. Csak közgazdászként szeretném megerősíteni Csehák Judit képviselőtársamat, hogy a vagyonátadás minden bizonnyal nem egy év múlva jelentkezik, hanem azonnal. A vagyont működtetők ismerik annak a módozatát, hogy hogyan kell a vagyonból származó forrásokhoz hozzájutni közben is. De nem beszélve arról, hogyha a vagyonátadásra sor került volna, akkor az osztalékok, a nyereségek, tehát a vagyon hozamának kivonhatósága március és április hónap folyamán keletkezik, és miután a vagyont átkapott valamennyi jogosultságot is átvesz a kötelezettségekkel együtt, ezért nyilvánvalóan ebből az osztalékból már március-áprilisban részesedik.
Természetesen itt fölvetődhet, hogy miért vegye át a Ganzot, abból nem lesz jövedelme. Szeretném elmondani, hogy olyan vagyonhoz kell juttatni a társadalombiztosítást, amilyen vagyont egyébként egy társadalombiztosítás vehetett volna, ha vagyont képzett volna az elmúlt évtizedekben. Biztosítóintézetek nagyon ritkán vesznek gépgyártó cégeket vagy termelőeszköz-berendezéseket gyártó cégeket. Sokkal inkább másik biztosítóban vagy pénzintézetekben, vagy vagyonkezelő szervezetekben, vagy értékpapírcégekben kapnak jogosultságot. Ilyen cégekben is – például a kereskedelmi bankjainkban – sok tízmilliárdos vagy százmilliárdos nagyságrendben van ma az államnak nevesíthető, tehát értékpapírban lévő, azaz egyetlen értékpapír-átírással vagyonátadható jogosítványa, tehát üzletrésze az államnak.
Én azt gondolom, hogy ezeket a pénzintézeti jogosítványokat kellene például átadni a társadalombiztosításnak, ez garantáltan hozadékot hoz ebben az évben tavasszal, mert ezek nyereséges területek, és akkor még az is elképzelhető, hogy a pénzintézetek közgyűlésein nem fordul elő a tavalyi gyakorlat, amikor az állam a többségi részesedésével leszavazta a kisbefektetők érdekeit, és rendkívül alacsony, tartalékolt hozamú osztalékot kényszerített ki.
Egy nagy veszélyre szeretném felhívni – kettőre – egyébként a tisztelt Ház, képviselőtársaim figyelmét; kérem, hogy erre nagyon figyeljünk! Elvben létezik betegszabadság-rendszer a világon néhány tájon. Ez persze nem azt jelenti, hogy nekünk mindenünnen minden rendszert át kellene venni. De ebben a társadalomban igazán ma már nem fogadható el az amúgy is hihetetlenül magas társadalombiztosítási járulék növelési mértéke. Ezért milyen kifújást talált magának az előterjesztő? Elővett valamit, ami nem a járulékhoz nyúl, hanem most azt mondja, hogy 25 nap betegszabadság. De itt növelhet. Tehát, hogyha továbbra is fenntartja a működésképtelen, szakszerűtlen tevékenységét a gazdaságban, jövőre a finanszírozhatóság kapcsán 32 napra emeli, majd 36-ra. Tehát egy újabb utat adunk a betegszabadság bevezetésével a társadalombiztosításnak, hogy ne hajtsa végre a társadalombiztosítási reformot, de nem lesz szüksége járulékemelésre, mert egy kevésbé követhető és 25-ről 365 napig még növelhető – még elég jól növelhető – rendszerrel lehet a finanszírozást egy finanszírozhatatlanul rossz rendszernél fenntartani anélkül, hogy valós munkát végezne.
A másik. A társadalombiztosítás hatósági jogosítványokkal rendelkezik a táppénzeket illetően. Ez nem hangzott el a plenáris ülésen; ne haragudjanak, ezek szakterületek, de muszáj, hogy elmondjam képviselőtársaimnak, még ha december vége felé járunk is. A társadalombiztosítás jogosan rendelkezik ellenőrzési lehetőséggel. Tehát azzal, hogy meglátogassa a táppénzen lévőt, hogy valóban beteg-e, és valóban táppénzen van-e, vagy valami mást csinál. Ilyen hatósági feladatot természetesen nem vállalhat át a munkaadó, lehetetlen is, tehát gyakorlatilag kivitelezhetetlen, tehát az első 25 nap betegszabadság az ellenőrizhetetlen kategóriába tartozik. Tehát nagy örömmel átad egy lehetőséget, de a jogosítványt természetesen nem adja át, de nem is érdekli igazán az ebből eredő visszaélési lehetőség, hiszen nem őt terheli. Tehát ez egy olyan másik zsákutca, ami legalábbis hosszú-hosszú hetek jogi előkészítő munkáját igényelné, hogy hogyan lehet kivédeni ezt a rendszert. Tehát azt, ami ma a társadalombiztosítás oldaláról megoldható.
Ezért meg kell hogy mondjam, elvileg a betegszabadsági rendszer a magyar társadalombiztosításban bevezethető. Meggyőződésem, hogy december közepén a felvetése elképzelhetetlen. Ehhez tudniillik törvényt kell alkotni. Az, amit beterjesztésként kaptunk, az közgazdasági szakközépiskolában is a gyengébb dolgozatok kategóriájába tartozna. De nem ez a nagy baj.
Az a nagy baj, hogy milliókat érint. Az a nagy baj, hogy milliókat érintően nem kellene ilyent beterjeszteni. Én ezért, képviselőtársaim, nem látom a lehetőséget arra, hogy a betegszabadságról szóló jogszabályt módosító indítványokkal tegyék jobbá. (Dr. Hack Péter: Így van!) Értsék meg, ez milliókat érint. Itt törvényt kell alkotni. Dönthetünk arról, hogy betegszabadság-intézményrendszert vezessen be a magyar társadalombiztosítás. De ennek az előkészítő, szakmai munkája hónapokat vesz igénybe, legjobb esetben 1993. január 1-jétől lehet bevezetni, ha ilyet megalkotunk. Akkor majd szinkronba lehet hozni sok mindent egymással, tehát például a hozzá kapcsolódó járulékcsökkentést is. Én nem olyan javaslattal éltem most, amelyik úgy szól, hogy 2020-ban alkotjuk meg az új társadalombiztosítási reformot. De tíz nap alatt nem lehet megalkotni, jobban mondva tíz nap alatt csak azt lehetett megalkotni, amit önök elé terjesztettek, ez viszont nem volt a Ház elé való.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
