HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ)
HACK PÉTER, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom azt, hogy valamennyien rendkívül fáradtak vagyunk, nagyon sokan közülünk egész éjszaka dolgoztak, és ilyenkor eléggé reménytelen minden érdemi vita, hiszen már túllépett mindenki a terhelhetőség azon pontján, hogy egyáltalán érveket meghallgathasson, vagy érvekre odafigyeljen. Én mégis szeretném képviselőtársaimat nyomatékkal kérni arra, hogy fontolják meg nagyon alaposan, mielőtt ebben az ügyben döntenek. Ugyanis itt egy rendkívül nagy horderejű ügyről van szó. Palotás János az MDF soraiból hosszan beszélt arról, hogy ez az intézkedés milyen súlyosan érint milliókat. Ennek az intézkedésnek az ilyen félálomban, fáradtan való megszavazása – esetleges megszavazása, bár a szabad demokrata képviselők nem fogják megszavazni ezt az intézkedést semmilyen esetre sem – rendkívüli következményekkel jár.
Én azt hiszem, hogy ennek az intézménynek a bevezetése így az év végén, a sok egyéb részletszabály között, amikor több ezer oldalas előterjesztéseket kapunk és több ezer pontból álló módosító javaslatokat tárgyal meg a Ház, ezek között elfeküdve egy ilyen javaslatnak az esetleges megszavazása önöket is, kormánypárti képviselők, olyan helyzetbe hozhat, hogy egy pár hónap múlva, amikor a választóiknak számot kell adni arról, hogy miért támogatták ezt a javaslatot, nem lesz érvük emellett az intézkedés mellett. Hiszen nagyon nagy nyomatékkal esnek súlyba azok az érvek, amik itt elhangzottak.
Ez az érv, hogyha ezt mindenképpen be is kellene vezetni, amit, még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem hiszek, és az SZDSZ képviselői sem hiszik, akkor sem járhat ennek a bevezetése olyan hátránnyal, hogyha csak januárban vezetnénk be, hogy azért mindenképpen most karácsony előtt, vagy a két ünnep között kellene erről dönteni. Ha még kapnánk egy hónapot arra, és önök is kapnának egy hónapot arra, hogy a választóikkal, az önöket támogató szervezetekkel tárgyalnának erről a kérdésről és kikérnék a véleményüket, hogy vajon mit gondolnak a betegszabadság intézményéről. Hallottuk, hogy a munkáltatói szervezetek közül egyetlenegy sem támogatta ennek az intézménynek a bevezetését, Palotás János mondta ezt, a munkavállalói szervezetek sem támogatták ennek az intézménynek az elfogadását, tehát a Kormánynak sikerül egy olyan intézkedést önök elé terjeszteni, amely mind a munkáltatók, mind a munkavállalók ellenérzésébe ütközik és mind a két oldal szembefordul ezzel az intézkedéssel, ha másra nem, arra kellene hogy késztesse ez önöket, hogy legalább megfontolják, időt hagyjanak maguknak arra, hogy döntsenek ebben a kérdésben, és erre a döntésre januárban a társadalombiztosítási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájánál lehetőség lenne.
Még egyszer hangsúlyozom, akkor is szeretnénk majd lebeszélni önöket erről az intézményről, de arról mindenképpen, hogy ideiglenes intézkedésként vezessenek be egy merőben új rendszert. Egy olyan rendszert, amelyről Bíró Ferenc képviselőtársam itt a vitában azt mondta, hogy ez a rendszer Nyugat-Európa egyes országaiban bevált és jó intézmény. De elfelejtette azt megemlíteni, hogy ez az intézmény, a betegszabadság önmagában nem vizsgálható, hanem a társadalombiztosítás terheivel együtt vizsgálható.
Most képviselőtársaim, Pusztai Erzsébet és Kulin Sándor, akiknek a jó szándékát semmi esetre sem akarom vitatni, végül is egy olyan intézkedést vezet be, ami teljesen ellentétben áll minden logikával. Hiszen ha a betegszabadság intézkedését bevezetjük, erről is volt szó a vitában korábban, a nemzetközi szervezetek ajánlása úgy szólt, hogy ezzel egyidejűleg csökkenteni – tehát még egyszer mondom, csökkenteni, és nem növelni, hanem csökkenteni – indokolt a társadalombiztosítási járulék mértékét.
Ehhez képest most a módosító indítvány végül is azt éri el, hogy mind a kettőt bevezetjük; be is vezetünk egy új intézményt, a betegszabadság intézményét és egyidejűleg a járulék terhét is növeljük: természetesen ez megjelenik nemcsak a vállalkozóknál, akiknél nagyon erőteljesen megjelenik, de megjelenik minden egyes állampolgárnál.
Tehát én nagyon nagy tisztelettel arra kérném önöket, hogy fontolják meg ezt, hogy egy ennyire végiggondolatlan, ennyire végigtárgyalatlan, de nagy horderejű ügyben most dönthet-e az Országgyűlés az ideiglenes törvénykezés keretében.
A vitában elhangzott még néhány érv.
Elhangzott az az érv, hogy a munkáltatók ennek következtében, hogy ők fogják viselni a terhet, következetesebb ellenőrzésre lesznek ösztönözve. Palotás János meggyőzően érvelt amellett, hogy a társadalombiztosításnak vannak hatósági jogai az ellenőrzésre, a munkáltatónak ilyen nincsen, és én kétlem azt, hogy a munkáltatónak arra ideje, energiája lenne, hogy ellenőrizze ezeket a kiadásokat. Ha valamit fog csinálni a munkáltató az ellenőrzés és alapos vizsgálat nélkül, a sok betegállományban töltött idővel megjelenő munkavállalót el fogja bocsátani mindenfajta ellenőrzés nélkül, és szemben Kulin Sándor – ha jól értettem az érveit – érveivel, illetőleg a Kormánynak a szociális bizottságban elhangzott érveivel, hogy ez a munkavállalókat fogja védeni, hiszen a munkáltató az ő egészségük érdekében sok mindent fog tenni, szerintem ez azzal fog járni, hogy a munkavállalók betegen is be fognak menni dolgozni, csak azért, nehogy meggyanúsítsák őket, betegen is, lázasan is, olyan betegségekkel, amikkel orvoshoz kellene menni, dolgozni fognak, és tovább rombolják ezzel az egészségüket. Azt hiszem, orvos képviselőtársaimat erről nem kell különösebben meggyőzni.
Arról sem kell, azt hiszem, meggyőzni, hogy azt az érvet, hogy eddig az orvosok ilyen félóra alatt elintézhető egyéb jellegű elfoglaltságok miatt hat-hét napra betegállományba utalták a munkavállalókat, ezt nem ezzel az intézkedéssel kell megszüntetni. Hiszen három napra eddig is a munkáltató terhére ment valaki szüretelni betegállomány alatt, vagy bármi más ehhez hasonlót csinálni. Ezen az orvosoknak kell változtatni, nem a törvényhozónak.
Mint ahogy szeretném még egy érvre felhívni a figyelmet, bocsánat, kettőre, ami hát úgy tűnik, hogy nem felel meg teljesen a valóságnak.
Az egyik ilyen érv, ami a Kormány szájából hangzott el a szociális bizottságban, hogy a társasági adó úgyis csökken, tehát a munkáltatóknak lesz miből megfizetni a társadalombiztosítás terheit is.
Na most ezzel kapcsolatban én még nem láttam olyan számítást, és nem hallottam, ami a társasági adóterhekre vonatkozott volna, tehát hogy a Kormány rendelkezett volna olyan számítással, hogy a társasági adóteher mit fog jelenteni a vállalkozók számára. De az eddigi adatok alapján abból adódóan, hogy szélesedik az adóalap, ennek az ellenkezője várható, tehát hogy a társasági adón keresztül az adóteher növekedni fog, és nem csökkenni.
Még egy észrevétel: Kulin Sándor azt mondta itt a vitában, hogy ők 2,5%-os járulékemelés helyett 1%-ot javasolnak. Nyilván sietett ő is. Hát itt az eredeti előterjesztés nem javasol 2,5%-os járulékemelést, csak arra az esetre, hogyha nem vezetik be a betegszabadságot. Tehát ezek a dolgok együtt mennek, együtt mozdulnak. Tehát nem a 2,5% emelése helyett javasolnak 1-et, hanem a 0 emelés, vagyis a nem emelés helyett javasolnak 1-et, és egyidejűleg csökkentik a betegszabadság időtartamát, ami lehet, hogy összhatásában ugyanaz lesz, mint a 25 nap. Erre is számításokra lenne szükség. De ahhoz, hogy ennek a javaslatnak a racionalitását egyáltalán meg tudjuk fontolni, ahhoz is idő és számítások kellenének. Mindez nem állt rendelkezésre.
Még egyszer kérem tehát önöket, hogy nagyon alaposan fontolják meg: a szabaddemokraták nem támogatják ezt a javaslatot ideiglenes formájában, és egyúttal szeretnék elnök úrral közölni – nem tudom, mi a terv ebben az ügyben: ma szavazásra akarja-e bocsátani a kérdést, de ha igen, akkor jelzem –: az alkotmányügyi bizottság sem a 4366-os számon Vincze Kálmán által benyújtott, sem a 4365-ös számon Pusztai Erzsébet és Kulin Sándor által benyújtott módosító indítványt még nem tárgyalta meg. Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
