SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 3499-es számú, dr. Vona Ferenc képviselőtársammal közösen beadott módosító javaslatom kapcsán szeretnék néhány szót szólni.
Kedves Képviselőtársaim, akár bevalljuk, akár nem, ez ma már egészen nyilvánvaló, hogy az a kárpótlási törvény, amelyiknek a meghozatalát másfél éves politikai vita előzte meg, a politikai csatározások áldozatává vált, és bizony ebbe sok olyan törvényrész került bele, ami a magyar társadalom számára nehezen, vagy egyáltalán nem érthető. Kénytelen-kelletlen elfogadják, mert nincs más, nincs jobb, azonban nagyon sok ellenérzéssel és nagyon sok rosszallással találjuk szembe magunkat akkor, amikor az állampolgárokkal találkozunk. Sajnos a szomorú körülmény ebben csak az, hogy nem a kormánykoalíció és az ellenzék közötti viták hozták ezt a kellemetlen helyzetet, hanem éppen a koalíción belüli viták, ami legyen figyelmeztető mindannyiunk számára, legyen figyelmeztető különösen a koalíciós pártok számára, hogy nem szabad egy hosszú ideig tartó törvényelőkészítésnek az utolsó pillanatait elkapkodni, és a "hamari munka ritkán jó" közmondásnak megfelelően elkapkodott törvényjavaslatot terjeszteni be az Országgyűlés elé és támogatni, mert ennek bizony a súlyos következményeit elsősorban a koalíciós pártok érzik. Nos, hogy a Kormány is mennyire érzi és mi is érezzük; a szövetkezeti törvény és különösen az átalakulási törvény jó alkalmat adott arra, hogy a kárpótlási törvény legsúlyosabb hibáit próbáljuk javítani.
Én kérném a képviselőtársaimat, hogy most e törvény kapcsán nagyon is megfontoltan döntsünk. Örömmel tapasztalom, hogy most a koalíción belül is jobb megértésre tudunk jutni, és koalíciós partnereink a Kisgazdapárt javaslatait most már nem úgy kezelik – remélem, hogy nem úgy kezelik –, hogy ezzel a Kisgazdapárt saját magának akar bizonyos érdemén felüli társadalmi elismerést kivívni. Mi egyszerűen azt akarjuk, hogy ez a törvény olyan törvény legyen, mint ahogy én a kárpótlási törvény vitája során is mondtam, hogy a törvény ne sírjon vissza.
A magyar népies szólásmódban ez egy olyan kifejezés, hogy úgy csináljunk meg valamit, hogy az tökéletes legyen, jó legyen, ne sírjon vagy ne köszönjön vissza később. Sajnos, a kárpótlási törvény nekünk visszaköszön.
Éppen ezért mi a módosító javaslatunkban néhány olyan praktikus és gyakorlati módosítást terjesztünk elő Vona Ferenc képviselőtársammal, amik benne rejlettek valamikor a magyar szokásjogban részben, másrészt pedig a gazdálkodás jövőbeli racionalitását biztosítják.
Például egy ilyen módosító javaslatunk, hogyha valaki, egy tulajdonos, akinek több jogcímen is jár földtulajdon, vagy van lehetősége földtulajdon szerzésére, azokat a különböző jogcímen szerzett földtulajdonokat – amennyiben kívánja – egy tagban mérethesse ki. Alföldi viszonyok között nagyon gyakori példa, hogy pontosan azok, a mi rendszerünknek és a rendszerváltásnak a leghűségesebb hívei, akik vállalták a magángazdálkodást húsz-harminc éven keresztül, és az eredeti földbirtokuk helyett négy-öt tagban, lehetőleg egymástól húsz-harminc kilométeres távolságban kaptak földet, hogy ezeket ne büntessük tovább, hanem igenis lehetőséget adjunk arra, hogy egy tagban kivehessék a földjüket. Ezt kívánja egyébként az ország érdeke és a gazdálkodás racionalitása is.
Egy másik módosító javaslatunk az utakkal kapcsolatban. Erről a szövetkezeti törvény nem, vagy nem megfelelőképpen intézkedik. Nagyon fontos dolog, hogy azok a dülőutak, amik közútnak számítanak, azok ne a kárpótlásra jogosultak tulajdonába kerüljenek, hisz azoknak egyrészt nincs aranykorona-értéke, másrészt nem lehet azokat az embereket azzal büntetni, hogy az úttal csökkentsük a degresszióval egyébként is csökkentett földet. Ugye ez is egy nagy panaszuk, és ami ellen a Kisgazdapárt nagyon harcolt, hogy úgy csináljuk meg a kárpótlási törvényt, hogy ne aprózzuk el az amúgy is apró földbirtokot, hanem lehetőleg állítsuk helyre a középbirtokokat is. Sajnos, nem tudtuk keresztülvinni, de most ne csökkentsük tovább ezeket a földbirtokokat. Természetes, hogy azok a bekötő- vagy bejáróutak, amik egy-egy földtulajdonoshoz vezetnek, és esetleg arra több tulajdon van – tehát aminek nincs két oldalon átjárása, nem közlekedőút, csak bejáróút –, azok mindig, a régmúltban is a földtulajdonosok tulajdonában voltak, most is logikus, hogy oda kerüljenek vissza.
A módosító javaslatunk néhány pontja, miután a három párt, a koalíciós pártok megegyeztek bizonyos kérdésekben, okafogyottá vált, ezeket természetesen vissza fogjuk vonni. Erről időben bejelentést teszünk.
Még egy dologról szeretnék szólni, a fórumnak a szerepéről, amire a törvény lehetőséget ad, hogy amennyiben az érintettek kérik, az önkormányzatnál bejelentik, és fórumokat alakíthat az önkormányzat. Kicsit furcsa és a parasztság számára nehezen érthető kifejezés ez a "fórum". Sokkal egyszerűbb lett volna, hogy földrendező bizottságokat lehet létrehozni, mert ennek hagyományai vannak a magyarság életében, ezt a kifejezést pontosan értette volna mindenki – de ha már fórumnak nevezi a törvény, hát legyen fórum, nem ez a lényeg.
A fontos az, hogy ez a fórum igenis aktívan vegyen részt a törvény végrehajtásának, az árveréseknek az előkészítésében is. És mi azt javasoljuk, hogy a kárpótlási hivatalok az önkormányzat útján a kárpótlási igényeket továbbítsák ezekhez a fórumokhoz, amelyik fórum már rendszerezni tudja, ki az, aki esetleg önálló gazdálkodást kíván folytatni, ki az, aki a továbbiakban a szövetkezet használatában akarja hagyni a földjét, hogy már eleve a táblakijelölések úgy történhessenek, hogy a szövetkezet táblákat kapjon a maga gazdálkodására, és tudjon ott nagyüzemi vagy olyan módon gazdálkodni, ami számára ezt lehetővé teszi. Erre nagyon alkalmasak ezek a fórumok, hogy előkészítsék ezt a folyamatot, és mi éppen ezért javasoltuk Vona Ferenc képviselőtársammal, hogy a kárigények rendezése ilyen módon történjen.
A magam részéről szeretnék vitába szállni mindazokkal, akik a természetvédelem jelszava alatt… ne haragudjanak meg a képviselőtársaim, én úgy ítélem meg, hogy ilyen természetvédő hivatali apparátust akarnak nagyon védeni és tovább fönntartani. A természetvédelem nagyon fontos, de ne féltsük azt a természetet annyira a magántulajdonostól! Hiszen én, aki ott éltem az életemet a parasztság között, pontosan tudom azt, hogy azokon a természetvédelmi területeken, ahol addig az állami gazdaság vagy a termelőszövetkezet gazdálkodott, a környező magánosok, magántulajdonosok sokkal jobban védték a természetet, mint maga az az állami vagy szövetkezeti nagyüzemi gazdaság. Szabályokat kell létrehozni!
Az állami tulajdonnal gazdálkodó állami szerv vagy az a szövetkezet – vagy legyen az nagyüzem –, az is csak akkor vállalja ezeknek a területeknek a kezelését, hogyha ezért bizonyos juttatásokat, kedvezményeket kap. Ezeknek a kedvezményeknek a birtokában pontosan úgy tudják azt a magántulajdonosok is vállalni, miután ők közvetlenül érdekeltek és az állam velük szemben biztosabban és jobban tud szankciókat alkalmazni, mint esetleg egy állami gazdasággal szemben, mert ugye a holló a holló szemit nem vájja, ez egy nagyon régi közmondás, és ez érvényesül az életben is mindig. Úgyhogy én azt kérném, hogy nagyobb bizalmat adjunk ezeknek a magántulajdonosoknak, különösen akkor, hogyha törvényekkel szabályozzuk, hogy kell a természetvédelmi területeket kezelni. Egy kicsit túlzásba ment, úgy érzem, a természetvédelmi lobby, ami nagyon helyes, igenis védjük a természetet, de egy kicsit ésszerűen.
A magam részéről egyetértek Futaki Géza képviselőtársammal is, aki igenis pálcát tört amellett, hogy a mostani törvénykezés kapcsán azokat a földeket, amik valamikor az önkormányzatok tulajdonában voltak, juttassuk vissza.
Kedves Képviselőtársaim! Ez nagyon-nagyon fontos és jelentős a falusi önkormányzatoknak. Pontosan azoknak az önkormányzatoknak, amelyikek a legnagyobb támaszai és bázisai ennek a koalíciónak; már koalíciós és politikai érdekből is célszerű ezeknek az önkormányzatoknak visszaadni azt a földet, de különösen célszerű azért, mert a számtalan teher mellett, ami az önkormányzatokra hárul, pontosan ezek a kistelepülések talán az egyetlen vagy a nagyon szűkös bevételi forrásaiknak egy jelentős részét találhatják ebben.
Még két megjegyzés. Tellér Gyula felé: azzal is egyetértek, ha szövetkezet, legyen szövetkezet. Tehát jelenjen meg a törvényben, hogy mi az, hogy szövetkezet, mi az, hogy gazdasági társaság. Ez egy nagyon fontos dolog, elvi kérdés. Én a magam részéről ezt is támogatom.
A Kárpótlási Hivatal védelme érdekében Glattfelder Béla felé: én nem tudom, neki milyen személyes kapcsolatai vagy tapasztalatai vannak, de én például biztos vagyok abban, hogy dr. Tüttős, aki ennek az egész kárpótlási ügynek egy nagyon őszinte és nagyon hivatott küzdője, nem fogja azért forszírozni a kárpótlási hivatalok fönntartását, illetve hogy tovább tartson a kárpótlás, hogy az ő hivatala fönnmaradjon. Amit ő mond és nyilatkozik, annak igenis nagyon racionális és célszerű magva van.
Kedves Képviselőtársaim! Utoljára még egyszer megismételve azt a gondolatot és a koalíciós partnerek felé mondva: nagyon ügyeljünk arra, ne járjunk úgy a szövetkezeti törvénynél, mint a kárpótlási törvénynél, hogy visszaköszön nekünk ez a törvény akkor, amikor nekünk az állampolgárokkal, azzal a szavazóbázissal kell nekünk szembenézni és szóba állni, akik minket ide juttattak, és aki nekünk a legstabilabb és legbiztosabb támaszunk kellene, hogy legyen. Köszönöm szépen. (Taps.)
