KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A társasági adóról szóló törvényjavaslat általános és részletes vitájában, a plenáris üléseken és a különböző parlamenti bizottságokban érvek és ellenérvek hangzottak el a benyújtott törvényjavaslat különböző részeivel kapcsolatban. Az elkövetkezendő néhány percben összefoglalás helyett röviden szólnék a leglényegesebbnek tartott kérdésekről és reflektálnék képviselőtársaim egyes hozzászólásaira.
Tisztelt Ház! A társasági adóról szóló törvényjavaslat azon az elgondoláson alapszik, hogy a gazdálkodók, vállalkozók költségvetésbe centralizált jövedelemelvonási aránya a lehetőségek határain belül már rövid távon mérséklődjék és ezzel elősegítse, alátámassza a gazdaság jövő évtől megkezdődő élénkülését.
A vállalkozói adóelvonás súlyának csökkenése – ellentétesen az előző évek gyakorlatával – kevéssé látványos módon, nem adókulcs mérséklésével megy végbe, hanem az adóalap számviteli törvénnyel összefüggésben lévő csökkenésével.
A társasági adóalap meghatározásánál kettős összehasonlításra szeretném tisztelt figyelmüket felhívni. Egyrészt a jelenleg hatályos vállalkozási nyereségadóhoz képest jelentős mértékben csökken az adó alapja, másrészt a számviteli törvény szerint lehetséges eredménynél ugyanakkor tágabb lesz az adó alapja.
Az utóbbi követelménynek elvi és gyakorlati okai is vannak. Az elvi okok közé tartozik, hogy – mint minden adónál – az adóalapot egzaktan meg kell határozni, nem lehet az adóalany mérlegelésére bízni.
Éppen ezért indokolt megállapítani azokat a konkrét korrekciós tényezőket és egyértelmű szabályokat, amelyek kívülálló számára objektíven határozzák meg az adó alapját. Másrészt, ha a számviteli törvény szerint a legnagyobb óvatosság elvével megállapított eredmény lenne a vállalkozási adózás alapja, akkor a társasági adó jelentéktelenné zsugorodhatna, vagy eltűnne. Ezt a költségvetés sem más bevételeinek növelésével, sem a kiadások ilyen nagyságrendű leépítésével nem tudná követni, de közgazdaságilag se lenne megalapozott ez az út.
A törvényjavaslat tehát a vállalkozási nyereségadóhoz képest a korszerűbb amortizációs rendszeren, a céltartalék-képzésen, az értékvesztés-elszámoláson és a veszteség-elhatároláson keresztül, a realitásokat figyelembe véve csökkenti az adó alapját, viszont az államháztartás fedezeti követelményeinek megfelelően számos korrekcióval módosítja, bizonyos esetekben bővíti a számvitel szerinti eredményt.
Tisztelt Ház! Még egy kérdéskör van, amire a konkrét észrevételek előtt szeretném a figyelmet felhívni.
A társasági adórendszer szakított azzal a korábbi gazdaságpolitikai és adópolitikai gyakorlattal, hogy az állam központi döntésekkel, illetve az adópolitika eszköztárával, különböző kedvezmények révén befolyásolja a gazdaság működését. Az új rendszer arra épít, hogy az adó alapvető célja a közkiadások fedezése, nem a gazdaság irányítása és szabályozása. Az adókedvezmények piaci viszonyok között, a nemzetközi tapasztalatok által is bizonyítottan torzítják a munka és a tőke értékesülési feltételeit, a piaci viszonyokat.
Éppen ezért a beterjesztett törvény javasolja az állam befolyásolási, döntéseket torzító funkcióját fokozatosan leépíteni.
A kedvezmények leépítése átmeneti szabályok alkalmazásával, a jogstabilitás követelményeinek megfelelően történik. A többéves kifutású kedvezmények jogszerzési lehetőségének megszüntetése a következő időszak adópolitikai mozgásterét növeli, illetve a korlátokat feloldja.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A következőkben szeretnék kitérni a társasági adóról szóló törvényjavaslat részletes vitájában elhangzott néhány hozzászólásra.
Képviselőtársaim hozzászólásai alapvetően két kérdéskört érintettek: a különböző kedvezményeket javasolták beépíteni, illetve fenntartani az adórendszerben, míg például Mészáros István László képviselőtársam az adóalanyi kört célozta az ügyvédi tevékenységgel szűkíteni. Bánffy György képviselőtársam a népművészeti és háziipari tevékenység problémáinak megoldására társasági adókedvezményt javasolt beépíteni.
A célkitűzéssel, az értékes népművészeti és hagyományos háziipari tevékenység segítésével, fejlesztésével egyetértek. De a cél elérésének eszközével – sajnos – nem.
A helyzet értékeléséhez szükséges elmondani, hogy az érintett kör gazdálkodóinak több mint kétharmada, ez évben 80%-a nem mutat ki egyáltalán nyereséget, míg a fennmaradó kisebb rész főleg kommersz áruk révén tud nyereségessé válni. Az adókedvezmény így nem érheti el a szándékolt célt, hiszen kontraszelekciós hatású lenne, a hídi-vásáron megjelenő giccseket támogatná a valódi népművészeti, háziipari termékek helyett. Ezért ez a kedvezmény nem ajánlható, mert nem tud szelektálni a művészileg értékes és a művészileg értéktelenebb termékek között.
Soós Károly Attila képviselőtársam a kizárólag belföldi magántőkével működő társaságok és egyéb meghatározott szervezetek vállalkozási nyereségadóban érvényesített kedvezményét javasolja további két évre a társasági adóban is érvényesíteni. Azzal érvelve, hogy a kormányzat, illetve a Parlament a korábbi helytelen döntését később se változtathatja meg.
A kormányzat a hibás döntés ódiumát is vállalva a kérdéskört az éves tapasztalatok tükrében, a realitásoknak megfelelően és elég felelősségteljesen megvizsgálta.
A kedvezmény értékelésénél rá kell mutatni arra, hogy már a vállalkozási nyereségadóban való elfogadás után is számos probléma merült fel, amelyeket az új szervezeti törvények – befektetési alapokról szóló, és így tovább – elfogadása, illetve a privatizáció előrehaladása még inkább előtérbe helyezett.
A kedvezmény problémái részben jogiak, részben közgazdaságiak. Nehezen indokolható, hogy nem minden olyan társas formában végzett vállalkozás preferált, ahol a tulajdonosok, tagok kizárólag belföldi magánszemélyek. A kedvezmény például nem vonatkozik az új típusú szövetkezetekre és a jogi személyiségű munkaközösségekre. Ugyancsak nem racionális a privatizáció előrehaladása során csak azokat a társas vállalkozásokat preferálni, ahol kizárólag magánszemélyek a tulajdonosok. Így kimaradnak a körből az intézményi befektetők, vagy a munkavállalók által részben tulajdonba kerülő vállalkozások is.
Soós Károly Attila képviselő úr javaslatának elfogadása a néhány milliárd forintos adóbevétel-kiesésen kívül arra ösztönözné a tőkével rendelkező belföldi magánszemélyeket, hogy a nemzetgazdaság szempontjából tartósan végleges befektetésnek nem tekinthető formákat spekulatív jelleggel részesítsék előnyben más szervezeti megoldásokkal – mint például részvénytársaság, szövetkezet – szemben.
Ha a jelzett ellentmondások kiiktatásra kerülnek és ezzel a kedvezményben részesülők köre jelentősen kibővülne, úgy ez olyan, végeredményében általános és jelentős mértékű adókulcscsökkentést jelentene, amelyet fedezeti oldalról jelentős adókulcsnövelés nélkül nem lehetne megalapozni.
A fentiek alapján a Kormány javasolja a korrekt átmenetet biztosító szabályok mellett, hogy ez a kedvezmény a társasági adóban ne szerepeljen.
A külföldi részvételű társaságok kedvezményénél Varga Mihály képviselőtársam az 50 milliós alapítói vagyonhatárt 30 millió forintra javasolja leszállítani, míg a külföldi részarányt 30%-ról 40%-ra felemelni.
Képviselőtársamtól eltérően indokoltnak tartom az eredeti szabályozás megtartását, a nemzetközi áru-, pénz-, munkaerő-, s tőkeáramlásba fokozatosan integrálódó piacgazdaságban célszerű idővel megszüntetni a külföldi részvételű társaságok különálló szervezeti adókedvezményét, de a külföldi befektetők bizalmát az előre meghirdetett átmenettel biztosítani szükséges.
Dr. Mészáros István László képviselő úr az ügyvédi irodák adóalanyiságát, illetve kedvezményeinek kérdését vetette fel hozzászólásában. Egy oldalról a képviselő úr az ügyvédi tevékenységet nem tartja vállalkozási tevékenységnek, és ennek alapján javasolja kivenni a társasági adó hatálya alól az ügyvédi tevékenységet végző ügyvédi irodát. Másrészt viszont a képviselő úr javasolja a korábban hatályban lévő vállalkozási nyereségadó megszüntetésre ajánlott, kizárólag magánvállalkozók befektetésére vonatkozó szervezeti kedvezményt utólagos hatállyal, átmenetként az ügyvédi irodára is kiterjeszteni.
A képviselői hozzászólással több szempontból sem tudok azonosulni. Egyrészt az ügyvédi tevékenységet az ügyvéd által meghatározott díjazás szerint, megbízási szerződés alapján, vagy hatósági kirendelés alapján lehet végezni. Így az ügyvédi tevékenység alapjaiban nem különbözik a más irányú megbízási szerződés keretében végzett vállalkozástól. Az ügyvédi tevékenységet ügyvédi iroda keretében vagy egyéni ügyvédként lehet ellátni. A javaslat belső ellentmondása, hogy kiemelten csak az ügyvédi irodát mentesítené a feltételes adóalanyiság alól, az egyéni ügyvéd ugyanilyen tevékenységéről nem szól. A kizárólag belföldi természetes személyek jelenlegi vállalkozási nyereségadókedvezménye meghatározott szervezeti formákat kedveményez, és a jelentősebb magántőke-befektetést nem tartalmazó formákat, így többek közt a jogi személyiségű munkaközösségeket és ügyvédi irodákat nem tartalmazza.
Az ügyvédi irodákra való kedvezmény kiterjesztése egyrészt ellentmond a képviselő úr előző javaslatának, hiszen az ügyvédi iroda-tevékenység nem vállalkozási tevékenység, így miért vonatkozna rá a társasági adókedvezmény; másrészt a kizárólag természetes személyek adókedvezményeit annak ellentmondása miatt – a korábban elmondott érvek alapján – a Kormány nem javasolja a társasági adóba beépíteni. Ezért az ügyvédekre vonatkozó vagy az ügyvédi irodákra vonatkozó speciális kedvezményeket se jogilag, se közgazdaságilag, se etikailag nem tartom megalapozottnak.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új adót, a társasági adót ajánlom az önök figyelmébe, és remélem, hogy el is fogják fogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
