MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Elnök Úr, Tisztelt Ház! Már kicsit fáradtak vagyunk, úgyhogy nem csoda, ha hibázunk. Én egyáltalán nem tartom ezt olyan gyarló dolognak…
Örülök, hogy itt van Schamschula államtitkár úr, hiszen van egy olyan módosító indítvány, amit a Kormány is támogat, ami 1%-os járuléknövekedést jelent, és született a Munkaügyi Minisztériumnak nyáron, nem is olyan régen, '91. júniusában egy munkaügyi programja, ami ezen címet is viseli: '91-től '94-ig. Ennek a 13. oldalán a következő olvasható: Elkerülhetetlen a szolidaritási alapba történő bérek után számított másfél plusz fél százalékos befizetés jelentős emelése. Mindez csak úgy képzelhető el, ha a társadalombiztosítás jelenlegi befizetései egyidejűleg lényegében ezzel egyenlő arányban mérséklődnek. Hát – tisztelt Ház, hölgyeim és uraim –, nem tudom, hogy éppen ez a mérséklődés az, amire gondolt Schamschula úr, amikor plusz 1%-kal növekedne a társadalombiztosítási járulék. De azt hiszem, hogy nem igazán igazolható ez matematikailag meg logikailag sem.
Mi már elmondtuk az általános vitában, hogy ez a megoldás számunkra abszolút elfogadhatatlan, és alapvetően költségvetési érdekeket szolgáló lépés, és nagyon komoly a veszély arra, hogy mindenfajta konszenzussal, amivel rendelkezett a 6 párt, annak ellenére a társadalombiztosítási alap gondjai, amelyek sajnos nem oldódtak meg, további járulékemelésekkel fognak fenyegetni. Én most szeretném elmondani – nem árt, ha a jegyzőkönyvek rögzítik –, mi ennek komoly veszélyét látjuk. Ugyanakkor óriási az a probléma, amit ez felvet, és teljesen lehetetlen helyzetbe hozza a munkáltatókat.
Ugyanez ütközik szellemében az országgyűlési határozattal is, amelyet a Parlament egyszer már elfogadott, amiben ugyan ez tételesen nincs megjelenítve, de mi, akik a bizottságban együtt dolgoztunk ezen az országgyűlési határozaton, mindannyian tudjuk, hogy a fejünkben ez fel sem merült igazából, hogy itt járulékemelés történhetne, és itt bizony történik.
Miniszter úrral vitatkoznék, aki azt mondja, hogy a munkáltatóknak ez igazából járulék- vagy tehercsökkenést jelent. Itt most végül is az a konstrukció, hogy a járuléknövekedést és a betegszabadságot hogyan osszuk meg, az a tb, illetve a költségvetés szempontjából – mert végül is a tb mögött ott van valahol a költségvetési garancia – nem jelent igazából lényeges különbséget. Ugyanannyi pénzről van szó, csak más formában szedjük be ezeket.
Az, hogy itt a vagyonnal lehessen csökkenteni igazából a társadalombiztosítás gondjait, akkora vagyont kellene adni, ami nyilvánvalóan a jövő évben nem fog megtörténni, és ezt hosszú távon is, a jelenlegi gazdasági körülmények között nem látjuk igazából biztosítottnak.
Ugyanakkor fenntartjuk azon alapvető álláspontunkat, amit már kifejtettünk, hogy a társadalombiztosítási alap problémáit nem ily módon, nem járuléknövekedéssel és nem tudom milyen betegszabadság-emeléssel, hanem a társadalombiztosítási alapban meglévő szociális típusú ellátásoknak a költségvetés által történő átvállalásával tudjuk elképzelni, hiszen itt körülbelül 50 milliárdos tétel van, ami egyszerűen tarthatatlan, és mindannyiunk által ismert folyamatok – mind a demográfiai, mind pedig egyéb oldalról – a társadalombiztosítási alap költségvetését felrobbantják ilyen módon, ha mindig csak utólag próbáljuk kezelni ilyen látszatintézkedésekkel ezen problémákat. Ennyit akartam csak a frakciónk nevében elmondani, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
