HORVÁTH VILMOS (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ) A 4140-es, a 4141-es és a 4214-es számú módosító indítványomról van szó. Mind a három egy témakörben mozog, a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos költségvetési kiadásokkal, illetve normatívákkal kapcsolatban nyújtottam be módosító indítványt.
A 4140-es számon benyújtott módosító indítványomnak az a lényege, hogy a Teleki László Alapítványnak, amely a Kormány költségvetése szerint 129,3 milliót irányozna elő a jövő évre, ne adjunk ennyit, hanem csupán 100 milliót. Miért mondom én ezt? És miért kérem én ezt a nem túlságosan népszerű dolgot? Nem elsősorban azért, hogy a költségvetés hiányát csökkentsem. Hanem elsősorban azért, mert nem tudom, hogy mi indokolja azt, amit a költségvetési törvényben az indoklási rovatban nem sikerült a Kormánynak megindokolnia, hogy a Dunatáj, a Külügyi Intézet, a Védelmi Intézet, valamint a Magyarságkutató Intézet egy kalap alá kerüljön, illetve össze legyen vonva az úgynevezett Teleki László Alapítványban.
Az idei esztendőben, 1991-re 70 millió forintot kapott a Teleki László Alapítvány. Az a Teleki László Alapítvány, tisztelt képviselőtársaim, amely ebben az esztendőben egyáltalán nem működött, egyáltalán nem tudjuk, hogy mivel kellett volna foglalkoznia, de az elmúlt esztendőben 70 millió forintot megszavaztunk neki. A bizottsági ülés során kiderült, hogy a Kormányt képviselő különféle minisztériumok mást és mást tudnak a Teleki László Alapítványról. Az egyik minisztérium azt mondta, hogy azért kellett erre az esztendőre megszavazni a Teleki László Alapítványnak 70 millió forintot, mert az ősszel össze fogják vonni őket, ami a mostani jelentés szerint a jövő évtől indulna meg, és ennek az új, valóban nagy intézetnek épületet kell keresni, ingatlant kell vásárolni, és az ingatlanvásárlás maga mintegy 43 millió forintba kerül. És ebből a 70 millió forintból, ami az idei évre lett megszavazva, 43 millió forintot felemésztettek az ingatlanvásárlás költségei.
Hogyha én ezt elfogadom és elhiszem, akkor nem értem azt, hogy ebben a mostani indokolásban miért van az, hogy jövő évre azért kell megduplázni, sőt egyik képviselőtársam, Csépe Béla kerszténydemokrata-párti képviselőtársam szerint még 50 millióval megnövelni a Teleki László Alapítvány költségeit, illetve az erre kiadott összeget, mert ingatlant kell vásárolnia, akkor azt hiszem, hogy egyáltalán nem tudunk kiigazodni a Teleki László Alapítvány dolgaiban. De nemcsak én, hanem azt hiszem, hogy képviselőtársaim sem tudtak.
Azt sem értem máskülönben, hogy azok az intézetek, amelyek eddig egyébként, azt hiszem, tényleg színvonalasan dolgoztak és jól működtek, miért működnek a jövő esztendőtől alapítványi formában. Hogyha a költségvetési törvényben ez részletezve lett volna, akkor tán meg tudtuk volna érteni, így azonban én magam nem tudom megérteni.
Egyáltalán nem értem azt, hogy miért van szükség a 60 milliós emelésre. Én nem vitatom azt, hogy Magyarországnak szüksége van egy olyan intézményre, amely magyarságkutatással foglalkozik, amely a határokon túl élő magyarokkal foglalkozik, ezt senki nem vitatja. Csak azt nem értem, hogy miért kell ezt valamiféle alapítványi formában elbújtatni. Annál is inkább, mert ezek után felvetődik a kérdés, hogy akkor vajon mivel foglalkozik a Horváth Balázs miniszter úr által vezetett tárca nélküli minisztérium… (Derültség.) …, mivel foglalkozik… (Hováth Balázs: Nincsen ilyen minisztérium!) … jó, bocsánat. Mivel foglalkozik az Entz Géza államtitkár úr által vezetett államtitkárság, és mivel foglalkozik Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter, aki az én ismereteim szerint – és ezt nem sokan tudják, az önök tudomására is hoznám – a hazánkon belül élő kisebbségekkel foglalkozik. Ezek mind-mind olyan kérdések, amik felvetődtek a Teleki László Alapítvány kapcsán, és engem meggyőztek arról, hogy teljesen indokolatlan ez a nagymértékű emelés. De akceptálva és figyelembe véve azokat a törekvéseket, amelyek a kormányzat részéről megnyilvánulnak, megjelentek, én azt javasom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ne 60 millióval, tehát ne megduplázzuk a tavalyi összeget, hanem csupán 30 millióval növeljük meg, és így 129,1 millió helyett 100 milliót kapjon a Teleki László Alapítvány.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez volt az egyik módosító indítványom, amely mellett érvelni szerettem volna, és bízom benne, hogy sikerült önöket elgondolkodtatnom.
A második módosító indítvány, nevezetesen a 4141-es számú módosító indítvány egyértelműen a hazai kisebbségekkel foglalkozik. A törvényjavaslat 1. számú mellékletének II. fejezetének 4. címszáma alatt szerepel a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek támogatására szánt összeg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt esztendőben 200 millió forint volt ez az összeg, azután, hogy a Kormány először 100 milliót javasolt, és szabaddemokrata javaslatra sikerült ezt az összeget megindokolni és 200 millió forintra felvinni. A jövő esztendőre 220 millió forintot tervez a Kormány a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek támogatására. Az én módosító indítványom lényege az, hogy ez az összeg ne 220, hanem 250 millió forint legyen. Tehát csupán – csupán… – 30 millió forintos emelésről van szó. Miért javaslom én ezt, tisztelt hölgyeim és uraim? Egyrészt azért, mert azok, akik a kisebbségi bizottság tagjai nagyon jól tudják, hogy az idei esztendő tulajdonképpen forradalmi esztendő volt a hazai kisebbségek életében. Az elmúlt évtizedekben, az elmúlt rezsim negyven éve alatt jó pár olyan kisebbség létezett az országban, amely egyrészt és főként politikai okokból, másrészt más okokból nem szívesen nevezte meg magát etnikai vagy nemzeti kisebbségként.
A demokrácia beálltával azonban – és én ennek nagyon örülök és remélem, hogy valamennyien örülünk annak, hogy – megjelentek azok a nemzeti kisebbségek, amelyek évtizedek óta, vagy akár fél évszázada is Magyarországon léteznek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az idei esztendőben alakult meg Magyarországon a Magyarországi Bolgárok, a Magyarországi Lengyelek, a Magyarországi Ruszinok, a Magyarországi Örmények Szövetsége többek között, és még folytathatnám a sort. Én azt hiszem, hogy ezáltal Magyarország színesebbé, gazdagabbá, sokszínűbbé válhat, hogyha ezek a kisebbségek vállalják a saját nemzeti identitásukat, és kultúrájukkal, nyelvükkel, hagyományaikkal, szokásaikkal megjelennek a magyar közéletben. Ahhoz azonban, hogy saját nyelvüket, kultúrájukat, hagyományaikat meg tudják őrizni és tovább tudják örökíteni, arra van szükség, hogy kiépítsék a saját kisebbségi helyi, illetve országos önkormányzataikat, ezt azonban csak akkor tudják megtenni, hogyha ennek a tisztelt Országgyűlés biztosítja az anyagi feltételeit, lehetőségeit, garanciáit.
Én azt hiszem, hogy ez éppen elég indok amellett, hogy ezt az összeget biztosítsuk, és eléggé indokolható ez az összeg, hogy 30 millió forinttal növelve legyen ez a fajta támogatás, és azt hiszem, hogy abban a bizottságban, amelyik a leginkább ismeri ezeket a dolgokat, ez megértésre is talált, hiszen a bizottság egyhangúlag támogatta ezt a módosító indítványomat, szemben a költségvetési bizottsággal.
A harmadik módosító indítvány, amiről beszélni szeretnék, 4214-es számon került tisztelt képviselőtársaim kezébe. Ez egy új tétel lenne a törvényjavaslat 1. számú mellékletének 7. fejezetének 24. címszáma 12. számú előirányzati csoportjában. A módosító javaslat szó szerint úgy szól, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény végrehajtására 2 milliárd forintot tartalékol a kormányzat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy megkéstünk több törvénnyel is, de megkéstünk avval a törvénnyel is, amelynek a kapcsán én ezt a módosító javaslatot beadtam, nevezetesen a Kormány ígéretet tett arra és megígérte, hogy november 30-ig – az idei esztendőben – benyújtja a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt. Ez a benyújtás – ezt valamennyien tudjuk – elmaradt. De azt hiszem, hogy abban valamennyien, pártállástól függetlenül egyetértünk, hogy a jövő év legelején, elgalábbis a legelső negyedévben mindenféleképpen ezt a törvényt a kormányzatnak feltétlenül be kell nyújtania. Tehát valószínű, hogy a jövő év elején megvitatásra és elfogadásra kerül a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény.
A törvényjavaslatnak a szellemét, valamint a koncepcióját jó pár képviselőtársam már ismeri, és tudják azt, hogy a törvényjavaslat szellemében és koncepciója szerint biztosítani kell majd a kisebbségek kulturális autonómiájának és a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának a feltételeit. Ezeknek a feltételeknek az egyik oldala a leendő megszülető törvény, a másik fele pedig azok az anyagi garanciák, amiket én itt a költségvetésben szeretnék látni biztosítva. A kisebbségi önkormányzatok létrejötte ugyanis köztudottan választások útján fog megtörténni. Ezek a választások nyilvánvaló, hogy pénzbe fognak kerülni, olyan összegbe, ami itt nincs megjelölve a jelenlegi törvénytervezetben.
A kormányzat a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény kapcsán csupán a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalnak biztosítana egy csekély összeget, mindössze 10 millió forintot a törvénnyel kapcsolatos kiadásokra, amint azt különféle forrásokból és maguktól a kormányzat képviselőitől is megtudtam. Ez az összeg csupán arra elegendő, hogy ezt a törvényt az Európában élő nemzetek nyelvére lefordítsuk. Én azt hiszem, hogy ez így magában nem fog más maradni – mármint a törvény –, mint egy üres deklaráció, és több külföldi nyelvre lefordított deklaráció, ha ennek a törvénynek nem biztosítjuk az anyagi garanciáit, kereteit.
Én tudom azt, hogy jó pár törvény fog a következő évben megszületni, amiknek szintén lesznek anyagi kihatásai, amikre szintén nincs a törvényben megjelölve különféle keretösszeg. De azt hiszem, hogy ez a törvény, mármint a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény olyan súlyos, olyan fontosságú, amely megérdemli a kiemelt bánásmódot. Éppen ezért javaslom azt, hogy erre a célra – mármint a törvény végrehajtására – különítsük el ezt a 2 milliárdos összeget. Ha kell, akkor céltartalékként, és ha megszületik ez a törvény, akkor felhasználható lehessen. Hogyha nem ennyit kell felhasználni, akkor nyilvánvaló, hogy kevesebbet, de megmondom önöknek tisztelt hölgyeim és uraim őszintén, hogy ez a 2 milliárdos összeg a Kormány mellett működő hivataltól, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivataltól származik. És azt hiszem, hogy erre mindenféleképpen szükség lenne.
S még egy dologról szeretnék beszélni, bár nem vagyok felkért megvédője egy javaslatnak, de mindenféleképpen szeretném önöknek szóba hozni dr. Fodor Gábornak, a FIDESZ képviselőjének egyik módosító indítványát, amely arra vonatkozik, hogy a Menekültügyi Hivatalnak a költségeit növeljük meg.
Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam a Vas megyei közgyűlésen belül működő menekültügyi bizottságnak az elnöke vagyok, és nagyon pontosan tudom, hogy milyen súlyos kiadásokkal jár a menekültek ellátása, a menekültüggyel foglalkozó önkormányzatoknak a támogatása, milyen sok koordinációs probléma és nehézség merül fel. És ez főként abból fakad, hogy a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatala immár négy esztendeje 16 emberrel, 16 főfoglalkozású emberrel dolgozik éjt nappallá téve. Én kicsit szerencsétlen dolognak tartom azt, hogy ellenzéki képviselőknek kell felvetniük azt, hogy egy ilyen fontossá, sajnos fontossá vált kormányhivatal, mint a Menekültügyi Hivatal nem jutott a törvényelőkészítőknek az eszébe, hogy ennek a hivatalnak a kiadásait, illetve az erre a hivatalra szánt pénzösszeget meg kell növelni. Mert valamennyien tudjuk, hogy ez a hivatal most már lassan négy éve az akkor Erdélyből induló menekültektől kezdődően folyamatosan dolgozik, éjt nappallá téve. Ez a dolog így nem mehet tovább. Ennek a hivatalnak a létszámát egyrészt meg kell emelni, és ez ellen mi szabaddemokraták nem emelünk kifogást, és nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez a hivatal a továbbiakban is azon a színvonalon végezze a munkáját, amilyen színvonalon végezte, és ehhez igenis szükség van azoknak az anyagi feltételeknek a megteremtésére, amelyeket Fodor Gábor képviselőtársam javasolt.
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy támogassák módosító javaslataimat. (Taps.)
