WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
WACHSLER TAMÁS (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház, Hölgyeim és Uraim! Eörsi Mátyás képviselőtársam utolsó előtti fölszólalásában az alkotmányügyi bizottság képviseletében megemlítette 3998-as számú módosító indítványomat, és elmondta, hogy miért nem támogatta ezt a bizottság.
Engedjék meg, hogy most megindokoljam, milyen okból terjesztettem be ezt a javaslatot. Az általam benyújtott módosító indítványok, ez és a következő, azaz a 3999-es számú, nem egyszerűen technikai jellegűek, hanem egy egészen más szemléletmódból fakadó megközelítést fejeznek ki, mint a költségvetési törvénytervezetből kibontakozni látszó elvi rendszer.
Véleményem szerint a következő alapelvből kell kiindulni. Ahogyan egy nagyon fontos liberális alapelv az, hogy az állampolgároknak mindent szabad, amit nem tilt kifejezetten törvény, azt gondolom, ennek a párja az, hogy az államnak semmit nem szabad, amit nem enged meg kifejezetten számára a törvény. Ennek megfelelően a végrehajtó hatalom – legalábbis szerintem – csak azt teheti, amire a törvényhozás kifejezetten felhatalmazza, vagyis autonómiája, mozgási szabadsága csak abban a körben és mértékben érvényesülhet, amit számára a népképviselet engedélyez.
Így a végrehajtó hatalom alapesetben a közpénzeket arra és csak arra költheti, amire felhatalmazták, mégpedig olyan és csak olyan mértékben, és csakis abban az időszakban, amelyre ez a konkrét felhatalmazás szól. Vagyis az adott költségvetési évben.
A tényleges végrehajtás során az élet hozta elkerülhetetlen módosítások pedig ugyancsak a Parlament által meghatározott szigorú, behatárolt módon történhetnek.
A költségvetési törvény tervezete szerint nincsen lehetőség a költségvetési szervek költségvetéseiben konkrét tételekre szorítkozó megtakarítások felmérésére, azok érvényesítésére. Csak durva operáció képzelhető el: az adott fejezet vagy cím globálisan ennyivel kevesebbet vagy többet kap, és maga döntheti el, hogy amennyiben kevesebbet kap, akkor ezt milyen tétel rovására gazdálkodja ki. Ugyanakkor a terven felüli bevételek terhére az adott költségvetési év során nem lehet a kiadási előirányzatokat a költségvetési törvényben kapott felhatalmazás vagy az Országgyűlés engedélye nélkül növelni, illetve hát ez lenne a kívánatos állapot. Ez nem jelenti azt, hogy nincsen átcsoportosítási lehetőség – ez még a jelenleginél lényegesen jobban előkészített költségvetési törvénytervezet esetén is elkerülhetetlen a gyakorlatban, de úgy gondolom, hogy ez az átcsoportosítási lehetőség nem csorbíthatja az Országgyűlés költségvetés-megállapítási jogát. Amennyiben tehát a Kormány nem terjeszt be költségvetési javaslatában konkrét átcsoportosítási lehetőségre vonatkozó kérelmet, az két dolgot jelenthet az én felfogásom szerint: vagy az adott évben nincsen átcsoportosítási lehetőség év közben, vagy pedig az Országgyűlés, illetve hogyha majdan esetleg történik egy Házszabály-módosítás és ezt lehetővé teszi, akkor esetleg az illetékes bizottság az év folyamán adhat, adhasson átcsoportosítási lehetőséget.
A szkeptikus képviselőtársaim megnyugtatására közlöm, hogy az e Házban gyakran követendő példaként citált Németországban a költségvetési törvény tevezete, amely – mint tudjuk – a GDP lényegesen kisebb részét osztja újra, körülbelül 3500 oldal, körülbelül 8000 tétel – és ez mind normaszöveg, tehát nem indoklás, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentős része.
Ha képviselőtársaim felütik a német költségvetési törvényt, azt fogják tapasztalni, hogy bizonyos helyeken, bizonyos címeknél konkrét helyről konkrét helyre szóló – sőt, időnként a konkrét összeget is megjelölő – átcsoportosítási lehetőség iránti kérelmek vannak megfogalmazva, tehát bele van fogalmazva a költségvetési törvény tervezetébe, hogyha ennél a bizonyos "A" címnél esetleg maradvány képződik, akkor az év folyamán "B" címre át lehet csoportosítani ezeket az összegeket. Ezt egyébként egy másik törvény teszi lehetővé, az itt még el nem fogadott államháztartási törvénynek megfelelő német törvény.
Igaz, hogy rendkívül szűk körben, de léteznek általános átcsoportosítási lehetőségek is, ilyen például az a generális felhatalmazás, hogy az adminisztratív dolgozók bérét át lehet csoportosítani a fizikai dolgozók bérére. Azt gondolom, az általánosság ilyen szintjén álló felhatalmazást talán még az ellenzék is támogatni tudna.
Persze értem én a Kormány húzódozását egy ilyen megszorítástól, ebben az esetben ugyanis komolyan kellene venni egyrészt a tervezést, másrészt pedig a költségvetés végrehajtását. Úgy vélem azonban, hogy az Országgyűlés nem engedheti meg azt a luxust, hogy a végrehajtó hatalom fölötti törvényhozási kontroll legfontosabb elemét: a költségvetést kiengedje a kezéből.
Most rátérnék arra a javaslatomra, amely egyesekben azt a félelmet kelti, hogy – Eörsi Mátyás képviselőtársam is idézte a Kormány képviselőjének megnyilvánulását az alkotmányügyi bizottságban –, ez a félelem az, hogy a maradványok felhasználásának javaslatom alapján történő megszorítása pazarló költekezéshez vezet.
Ez önmagában talán igaz, ez más országokban is így van. Német nyelvterületen ezt Dezember-Fieber-nek, angol nyelvterületen pedig hurry-up spending-nek nevezik. Csakhogy… (Közbeszólás jobbról: Bravó!) Kösz. (Közbeszólás: Oroszul is!) Oroszul – sajnos – nem tudok. (Közbeszólás: A piarista gimnázium! – Derültség.) Megvárnám, elnök úr.
