SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr, Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a magam napirend előtti mondandójához fognék, engedjék meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, de úgy gondolom, akár mindannyiunk nevében tisztelettel köszöntsem e Házból dr. Szabó Zoltán professzor urat, az első és a második magyar szívátültetést végrehajtó orvoscsoport vezetőjét és minden munkatársát, és hadd kívánjak innen a betegeinek gyors gyógyulást, neki és munkatársainak pedig további hasonló sikereket. (Taps. – Hodosán Róza: Árukapcsolás?)
Tisztelt Országgyűlés! Ami a magam mondandóját illeti, nem okozok meglepetést, nem másítom meg elhatározásom. Súlyos bűnt követtem el, ezért a mandátumomat nem tarthatom meg. Az Országgyűlés jegyzőkönyve közokirat. Határozathozatalkor is az. Ha egy tévedhetetlen számítógép készíti, akkor is az. E gép szerint én 1991. december 12-én 12 óra 58 perckor megsértettem a Büntető Törvénykönyv 274. §-át, amely a közokirat-hamisításról szól. Ha feljelentés érkezik, remélem, kiad a tisztelt Ház.
Ha ugyanis bizonyítható lesz, hogy – miként azt az SZDSZ képviselői állítják – szándékosan követtem el a törvénysértést, akkor az bűntettnek minősül és szabadságvesztéssel jár. Ha az bizonyosodik be, hogy gondatlanságból követtem el, akkor vétségnek minősül és pénzbüntetéssel sújtandó. Végül is azonban ez mindenképpen rendkívül súlyos cselekedet, még akkor is, ha gondatlanságból, szórakozottságból vagy egy tárgy által valósult meg. Aki ezt elköveti, az a parlamentáris demokrácia ellen vét. És íme, megköveti a Parlamentet és lehajtott fejjel távozik e Házból, mert decemberben végre akadt társai között egy bátor férfi, aki nemcsak szónokolt a rendszerváltozásról, hanem a tettek emberéhez méltó hévvel felfedezett egy eltávolítandó egyént.
Örülök, hogy a lemondásommal megtisztult a tisztelt Ház, és rajtam kívül mindenkinek tiszta a lelkiismerete, mert hiszen ha nem lenne az, akkor mások is követnék a példámat és lemondanának.
Nem osztom, sőt, megvetem annak a képviselőnek a szemléletét, aki az üggyel kapcsolatban a folyosón így fogalmazott: csak az számít házasságtörőnek, akit rajtakapnak. Ez azt jelentené, mindent szabad, amit nem vesznek észre és Isten óvja Magyarországot ettől a fajta liberalizmustól. (Moraj.)
Lemondok tehát, csak az zavar kissé, hogy december 16-án napirend előtt egy országos listán megválasztott képviselő, aki több mint egymillió polgár akaratából ülhet itt, pártja nevében eleve kihirdette az ítéletet, csalónak, hazugnak nevezett engem. Akiknek a nevében beszélt, azok tehát nem igényeltek részletes kivizsgálást, a szándékosság és a gondatlanság között nem óhajtottak különbséget tenni, eleve kész volt az ítéletük, hiszen ők az igazság egyedüli letéteményesei, a demokrácia éber őrei.
Ha aláírták a Chartát, akkor erről még bizonyítványuk is van, hiszen csak az az igazi echte demokrata Konrád Györgytől Thürmer Gyuláig, aki aláírta. (Közbeszólások.)
Kész volt az ítélet, és azonnal ki is hirdették a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt. Fellebbezésnek helye nincs, annyi tanút állítanak, amennyit csak akarnak, véletlenül minden liberalista éppen az én kezemet figyelte perceken át, akár a másik oldalamon is – mert ezzel is próbálkoztak, őrzi a jegyzőkönyv –, csak ott a gép valahogy elfelejtett szavazatot kimutatni. Ez a magabiztosság győzött meg végképp arról, hogy le kell mondanom. Megértettem, hogy itt már nem arról van szó, hogy mi történt december 12-én 1 óra előtt néhány perccel, hanem arról, hogy Szokolay Zoltán lehetőleg ne szólaljon meg a nyilvánosság előtt, illetve, ha mégis meg mer szólalni, akkor egy könnyed, gúnyos utalással hamisnak lehessen nyilvánítani mindazt, amit mondott.
Az SZDSZ tehát a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt kihirdette az ítéletet. Közülük valótól idézem: "Még Csurkával sem csináltuk volna meg ezt." Figyelemreméltó különbség, hogy a Zétényi-féle törvény kapcsán, amikor az elmúlt rendszerben politikai okokból nem üldözött legsúlyosabb bűncselekményekről volt szó, a szándékos emberölésről és a hazaárulásról volt szó, akkor nem voltak ilyen következetesek és igazságszeretők, akkor nem csattogtatták az igazság és az erkölcs szárnyait. Pedig ott gyilkosokról volt szó. (Taps a kormánypártok soraiban.) És a független magyar bíróság eljárásáról lett volna szó, törvényben szabályozott rend szerint, ahol a vádlottnak védekezési és fellebbezési lehetősége van, még a gyilkosnak, a hazaárulónak is, és mi több, a törvény szerint a büntetés korlátlanul enyhíthető. Nem! Mindez az eljárás az SZDSZ-nek nem felelt meg, ők nemet mondtak erre a törvényre, nemet mondott harsányan és büszkén az említett bátor férfiú is. Az SZDSZ tehát a szovjet csapatokat behívó kommunista vezéreknek megbocsát, Marosán Györgynek megbocsát, a Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban a tömegbe lövető személyeknek eleve megbocsát… (Közbeszólások: Hazugság! Rágalom!) …, ugyanakkor Szokolay Zoltánnak nem bocsát meg… (Közbeszólások.)
