GÁL ZOLTÁN, DR. a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője:
GÁL ZOLTÁN, DR. a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője:
GÁL ZOLTÁN, DR. a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője: Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, azon keveseknek, akik itt vagyunk most a Parlamentben, Pap András hozzászólása mindnyájunknak, pártállástól függetlenül azt a tanulságot szolgáltatja, hogy egy-egy gondolatot hányfajtaképpen lehet érteni. Mert én nem feltételezem képviselőtársamról, hogy szándékosan értette félre a mi mondandónkat.
Ebből vonjunk le tanulságot mindnyájan, de néhány megjegyzést azért ezek után is hadd tegyek. Pap András arról beszélt, hogy mielőttünk egy totális állam képe lebegett. Lehet, hogy nem sikerült teljesen jól kifejeznünk magunkat, de én csodálkozom, hogy ő ezt így érti. Hiszen én arról beszéltem, hogy ezt az államapparátust valahogy el kell választani a mindenkori végrehajtó hatalomtól. Én nem hiszem, hogy ez egy totális államkép ideálja.
Arról beszéltem, hogy egy olyan köztisztviselői szisztémát és szabályozást kell kialakítani, amely nem a csinovnyik természetet erősíti fel, tehát nem a hatósági, hatalmi eszközökkel jól operáló csinovnyikokat termel, hanem kreatív, társadalommal kapcsolatot építeni tudó közszolgálati apparátust teremt. Ha ez egy totális államkép, akkor én nem tudom, hogy Pap András mit ért ez alatt.
Szabad legyen egy megjegyzést tennem. Talán el fogják majd végezni az elemzést a szakértők, hogy az államapparátusra vonatkozó, ebben a törvényben megfogalmazott szabályoknak mi az előzménye. Azt hiszem, hogy arra a következtetésre fognak jutni, hogy azok a szabályok, amelyek ebben a törvényjavaslatban benne vannak, körülbelül 85–90%-ban ma élő szabályok. Az előmeneteli rendszer az, ami egy gyökeres szakítást jelent a jelenlegi szabályozással, de a felelősségi rendszer, utasítási jog, hogy mást ne mondjak, pályázat és így tovább, ezek ma élő szabályok, kérem szépen.
Tehát az, aki ezt a törvényjavaslatot így, ahogy van, jónak tartja – már elnézést, hogy ezt kell mondanom, dehát –, valahogy múltba néző álláspontot foglal el.
Tehát én szeretném még egyszer hangoztatni, hogy Pap András gyökeresen félreért bennünket, amikor úgy véli, hogy a mi gondolkodásunkat egy totális állam képe hatja át. Ellenkezőleg. Ellenkezőleg. Mi éppen azért tiltakozunk, mert ebben a törvényjavaslatban egy ilyen állam képe lebeg, és mi ezt nem szeretnénk. (Gyér taps.)
