MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A köztisztviselők jogállásáról szóló, átdolgozott törvényjavaslat célja és fő szabályozási tartalma a korábbi, 507-es számon benyújtott törvényjavaslathoz képest alapvetően nem változott, ezért nem tartom indokoltnak, hogy megismételjem az 1990 őszén elmondott expozét. Inkább arról szeretnék szólni, hogy mi indokolta a korábbi javaslat átdolgozásra történő visszakérését, milyen csomópontokon változott az újonnan benyújtott és most tárgyalandó törvényjavaslat.
Négy körülmény miatt vált indokolttá a törvényjavaslat átdolgozása. Elsőként a képviselői módosító indítványokat említem, amelyek számos ponton érintették a korábbi javaslatot. A módosító indítványok jelentős részét a Kormány támogatandónak ítélte, ezért az új javaslat szövegébe részben vagy egészben mintegy 110 módosító indítvány beépült. Ilyenek voltak többek között az előmeneteli rendszer merevségét oldani kívánó, rugalmasabb szabályok kialakítását célzó javaslatok. Példaként említhetem azokat az indítványokat, amelyek a köztisztviselők egyéni teljesítményének kötelező figyelembevételét kezdeményezték az előmenetel során.
A másik fontos tényező, hogy lényeges változást jelent az új Munka Törvénykönyvére vonatkozó, valamint a közalkalmazottak jogviszonyáról szóló törvényjavaslat benyújtása. Ezeknek a törvényjavaslatoknak, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló javaslatnak mind tartalmilag, mind jogtechnikailag biztosítani kell az összhangját. Csak példaként említem, hogy a fegyelmi eljárás szabályait azért kellett teljes részletezettséggel beépíteni az átdolgozott javaslatba, mert az új Munka Törvénykönyvének a tervezete e jogintézményről nem rendelkezik.
Ugyancsak ki kellett egészíteni a javaslatot a fizikai dolgozókra vonatkozó szabályokkal. A javaslat A és B változatot tartalmaz két ponton annak érdekében, hogy akár az új Munka Törvénykönyve elfogadása előtt, akár azzal egy időben tudjon a tisztelt Ház a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatról dönteni. Mindenesetre az lenne a célszerű, ha a tisztelt Ház előbb a Munka Törvénykönyvét emelné törvényerőre.
A harmadik, kiemelkedő tényezőnek tartom, hogy a törvényjavaslat erőteljesen érinti a költségvetést, indokolt ezért figyelembe venni azokat a feltételeket, amelyek ugyancsak módosultak az eredeti javaslat benyújtása óta eltelt közel másfél éves időszakban. Tekintettel kell lenni az ország teherbíró képességére, a költségvetés helyzetére – amely megköveteli, hogy az illetményrendszer kialakítását összahangba hozzuk lehetőségeinkkel.
Az illetményrendszer kidolgozott új szabályai az előmeneteli rendre épülnek. Ennek értelmében a köztisztviselők illetménye végzettségüktől, munkájuktól és besorolásuktól függ. A javaslat szerint a köztisztviselők illetménye alapilletményből, illetménykiegészítésből és illetménypótlékból áll. Az egyes fizetési fokozatokhoz szorzószámok tartoznak. A középfokú végzettségű pályakezdő köztisztviselő szorzószáma az 1-es, ehhez viszonyul a többi fizetési fokozat szorzószáma.
Az elképzelés szerint az 1-es szorzó, tehát az illetményalap mértékét minden évben az Országgyűlés állapítaná meg, a költségvetési törvényben.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy előzetes becslést végeztünk az előkészítés során, 14 400 forintos illetményalappal számolva, amely összeg a 7200 forintos minimálbér kétszerese. Meg kellett állapítanunk, hogy az illetményrendszer teljeskörű, azonnali bevezetése minimálisan 8 milliárd forintot igényelne – ami nem biztosítható. Az ezzel kapcsolatos nehézségeket jól mutatta a költségvetés vitája, aminek eredményeképpen az e célra javasolt 2,5 milliárd forint törlésre került. Az is tény azonban, hogy az illetményrendszer a törvényjavaslat súlyponti eleme; e nélkül a jogok és kötelezettségek összhangja nem valósítható meg. Ezért annak elfogadását kérjük, hogy a törvényjavaslat szerinti garantált béreket 1995. január 1-jéig kelljen teljeskörűen bevezetni.
Azoknál a közigazgatási szerveknél, amelyeknél létszámcsökkentés, belső átszervezés révén elért bérmegtakarításból fedezhető, korábban is sor kerülhet az illetményrendszer bevezetésére. Úgy gondolom, hogy ezzel a megoldással anyagilag is ösztönözzük a közigazgatási szerveket, hogy feladataikat racionálisan, szervezett keretekben, kisebb, szakmailag színvonalasabb, és ezért jobban megfizetett személyi állománnyal lássák el.
Az átdolgozás negyedik tényezőjeként említem, hogy az elmúlt több mint egy év alatt több tapasztalatot szereztünk: részben a parlamenti bizottságban lefolytatott, részben a szakmai és munkavállalói érdekképviseletekkel tartott konzultációk arra indítottak bennünket, hogy pontosítsuk, módosítsuk eredeti elképzeléseinket. Olyan tapasztalatok is gyűltek ez alatt az időszak alatt, amelyek alátámasztották, hogy egyes pontokon szükségszerű a javaslat kiegészítése. Így például indokolt a kötelező pályáztatás formalizmusának kiiktatása, a felmentési indokoknak a közigazgatás ésszerű működéséhez igazodó megfogalmazása. Szükséges a Kormány felhatalmazásának a bővítése is, hiszen a munkaerőpiac által befolyásolt béralku-pozícióra épülő új Munka Törvénykönyvének rendelkezései sokkal szűkebb körben alkalmazhatók a köztisztviselői jogviszonyban, mint korábban, s az is könnyen belátható, hogy nem célszerű minden részletkérdést törvényi szinten szabályozni.
Még egy kiemelkedő szempont, ami alátámasztja a Kormány szabályozási körének bővítését: a köztisztviselői rendszer kiépítése a törvény elfogadásával megkezdődik, de nem lehetnek illúzióink, hosszú folyamat eredménye lesz, amíg a közigazgatás és a köztisztviselői kar a törvényjavaslat által megcélzott módon fog működni. A biztos pályaút, a foglalkoztatási biztonság, az illetmények és egyéb juttatások állami garantálása az ésszerűen, hatékonyan működő közigazgatást illeti meg. Ez azonban azt jelenti, hogy mindenhol, ahogy a fejlett országokban, relatíve kötött létszámgazdálkodással kell működnie a közigazgatásnak. Ennek feltételeit, szabályainak kialakítását indokolt a Kormányra bízni, hiszen tartalmilag elválaszthatatlan a közigazgatás-fejlesztés most készülő programjától.
Bízom abban, hogy az átdolgozott törvényjavaslat elfogadásával megerősödik az a folyamat, amelynek célja, hogy szakmailag jól képzett, a köz ügyeinek elkötelezett, a jogszabályok rendelkezéseit feltétlenül betartó, az irányító testülethez lojális, kikezdhetetlen magatartású köztisztviselők működjenek a közigazgatásban.
Kérem a tisztelt Országgyűlést a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megvitatására és elfogadására. Köszönöm, Elnök Úr. (Taps.)
