SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatban található számos rendelkezés közül a munkavállalókat elsősorban a munkaviszonyra vonatkozó szabályok érintik. Nem véletlen ezért, hogy részükről éppen e rendelkezések iránt van a legnagyobb várakozás. A sajtó is többször tudósított több fontos, várható változásról, így a végkielégítés minimumának előírásáról, a várható hosszabb fizetett szabadságról, vagy éppen a munkaügyi viták intézésének módosulásáról.
Ahogy azonban lenni szokott, a várható új szabályok félelmeket is szülnek. A munkavállalók naponta tapasztalják a foglalkoztatási helyzet romlását, sokan vesztik el munkahelyüket, de a munkanélküliség megjelenése és növekedése azokat is érinti, akiknek egyelőre van munkája.
Mindemellett a dolgozók egy ideje folyamatosan azt tapasztalják, hogy az új, helyzetüket is érintő törvények és rendeletek a korábbi körülményeik szinten tartását sem biztosítják. Azzal persze tisztában vannak ők is, hogy az ország átalakítása áldozatokkal jár, nem mindegy számukra azonban, hogy mekkorák ezek az áldozatok, mely rétegek, s milyen mértékben hozzák meg azokat.
A bérből és fizetésből élő milliók évek ótak hallanak az Európához történő csatlakozásról, a felzárkózás szándékáról, hallanak arról is, hogy a hazai szabályainkat, törvényeinket igazítani kell a haladóbb, a példával szolgáló országok előírásaihoz és a nemzetközi egyezményekben foglalt normákhoz.
Tisztelt Országgyűlés! A munkavállalók egyéni helyzetével foglalkozó törvénykönyvi tervezet szabályait a Szocialista Párt szükségesnek tartja kiegészíteni a munkavállalók jogait meghatározó fejezetben olyan jogokkal, ami biztosíthatja a munkához való jogot, valamint a foglalkozás és a szakma szabad választásának a jogát, és ehhez kapcsolódva a kényszermunka tilalmát, továbbá a képzéséhez való jogot, a biztonságot és egészséges munkakörülményekhez való jogot, a munkavállaló méltóságának és személyi védelmének jogát.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az új Munka Törvénykönyve foglalkozzék végre az Alkotmány dolgozókra, illetve a munkavégzésre vonatkozó olyan alapvető törvényeinek gyakorlati végrehajtásával, mint például az egyenlő munkahelyért egyenlő bér, minden megkülönböztetés nélkül azonos bérhez való jogot, továbbá a végzett munkával arányos bérezés elvét. Ennek híján ugyanis az Alkotmány szabályai vagy elsikkadnak a napi jogalkotás szintjén, vagy vita esetén a bírói gyakorlatra hárul értelmezésük, s ez nem lenne szerencsés.
A mai nehéz foglalkoztatási helyzetben – figyelemmel arra, hogy a tervezet szerint a munkaügyi döntőbizottságok megszűnnének, és nem lenne munkakönyv sem a jövőben – alapvető munkavállalói igényként merül fel a munkaszerződés létének, igazolhatóságának biztonsága. Ez pedig csak a munkaszerződés – hangsúlyozom, minden munkaszerződés – kötelező írásba foglalásának előírásával garantálható.
Ez a munkaadók számára is szükséges, hiszen az írott munkaszerződés szolgál bizonylatul a társadalombiztosítás, az adóhatóság és a szolidaritási alap irányában fennálló kötelezettségek befizetéséhez, illetve azok költségkénti elszámolásához. Indokolja az írásbafoglalást egyébként az állam ellenőrzése is, illetve a jogbiztonsághoz fűződő érdeke is.
A munkaviszony megszüntetése terén a törvényjavaslat a munkaadót mind az eddigi szabályokhoz, mind a nemzetközi normákhoz képest egyoldalúan rendkívül előnyös helyzetbe hozná. Gyakorlatilag szabad, teljesen kötetlen felmondási szabadságot kapna a munkaadó, és ezen még a munkavállaló kérése vagy jogvita esetén előírt indokolási kötelezettsége sem enyhít. Az indokok tartalma ugyanis a tervezet szerint tetszőleges lehet.
A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy a tervezet munkáltatói felmondásra vonatkozó szabályait a törvényben szigorítani kell. Ki kell mondani, hogy a munkaadói felmondást mindig indokolni kell. Az indoknak valósnak és okszerűnek kell lenniük, és csak akkor vezethetnek a munkaviszony megszűnéséhez, ha a dolgozó nem végzi a munkáját megfelelően, arra alkalmatlan, vagy a munkaadó gazdálkodási viszonyaiból eredően a munkaviszony fenntartása tovább nem indokolható. Ez a szabályozás módot adna az esetleges helyi önkényeskedések meggátolásához, kifejezésre juttatná a munkaviszony sajátos, a munkavállalók és családjuk létfenntartását egyedül biztosító jellegét. A kért szigorítás egyébként a munkanélküliség növekedési ütemének lassításával is járna, amely ma egyaránt állami és társadalmi érdek.
Megjegyzem, hogy a hatályos Munka Törvénykönyve kötöttebb, a nemzetközi konvenciókhoz közelebb álló felmondási szabályai szerint az előző évben becsült adatok szerint több mint háromnegyed millió dolgozónak mondtak fel érvényesen a munkaadók. Közülük, sajnos, átlagosan minden második munkanélkülivé vált, s mindezt csak azért említem, mert jelezni kívánom, hogy a Szocialista Párt által követelt – maihoz hasonlóan kötöttebb – felmondási szabályok nem hozzák a munkaadókat lehetetlen helyzetbe, mielőtt bárki is erre gondolna.
Még mindig a munkaviszony megszüntetése tárgykörében maradva el kell mondjam, hogy megdöbbenést váltott ki a munkavállalók széles köréből a törvényjavaslatnak a jogellenes munkaviszony-megszüntetés következményét tartalmazó szabályozása. E téren különösen elfogadhatatlan, hogy amikor a bíróság megállapítja a jogellenesség tényét, a dolgozó nem nyerheti vissza állását, ha ezt a munkaadó kéri, s ilyenkor a kétszeres végkielégítési fizetéssel megszabadulhat a dolgozójától.
Ez, az októberben elfogadott, de a tervezet által is tartalmazott végkielégítési szabályok szerint, akár kéthavi átlagkeresetet is jelenthetne, mint büntetést a jogellenes elbocsátásért. Ezért teljesen egyetértek Szabó képviselőtársammal: számunkra is ez elfogadhatatlan. Ez a szabályozás olyan alacsonyra helyezné a jogtalanság szankciójának mértékét, hogy egyenesen ösztönözne az előírások figyelmen kívül hagyására. Ez szerintünk megengedhetetlen.
A jogtalan elbocsátás csak azzal szankcionálható – és ez ösztönöz a törvény betartására is –, ha a Munka Törvénykönyve a munkaviszony megszüntetésére irányuló jogellenes intézkedés érvénytelenségét mondja ki, és garantálja egyben az eredeti állapotok visszaállítását. Ilyen szabályozás szolgálja a jogbiztonságot, védi a munkavállalókat, hozza a munkaadókat is azonos helyzetbe, kiiktatva a jogszerűtlenül eljáró előnyét. Előadódhatna természetesen, hogy a dolgozó sem kíván visszamenni korábbi vagy vele jogszerűtlenül eljáró munkáltatójához. Vagy az eset összes körülményét vizsgálva a bíróság dönt úgy, hogy nem helyezi vissza a jogszerűtlenül eljáró munkaadóhoz a dolgozóját. Ilyen esetekben fizessen kártérítést a vétkes munkaadó, de ne kéthavi, hanem legalább hathavi átlagkeresetet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Munka Törvénykönyve előttünk fekvő tervezete meg kívánja szüntetni a munkaadó azon jogát, hogy a törvény alapján fegyelmi büntetéssel sújthassa a dolgozóját. Ezzel mi teljesen egyetértünk. Nem tartjuk azonban kielégítőnek a tervezet azon előírását, amely megengedi, hogy a kollektív szerződésben a fegyelmi büntetéseket és a fegyelmi eljárást szabályozhatják.
Nem azt mondjuk, hogy ez a felhatalmazás felesleges, sőt tudjuk, hogy néhány régi hazai munkáltatónál ennek már hagyományai vannak, de ahol helyben a fegyelmit meg kívánják tartani, tehessék azt meg, és legyenek törvényi korlátai. A pusztán megengedő szabályozás nagyon tág teret enged a helyi alkunak, és elvileg módot ad bármilyen büntetés, bármilyen eljárás keretében történő szabályozásra. Tehát az kell, hogy a törvény felhatalmazás mellett adja meg a korlátokat is, például írjon elő írásbafoglalási kényszert, írjon elő határidőt az eljárás megindítására és befejezésére, az esetleg állásból való felfüggesztés idejére határozza meg a büntetés lehetséges körét, tiltsa meg a pénzbírság kiszabását, rendezze a jogorvoslat lehetőségeit.
Egyébként a javaslat több helyen is tartalmaz figyelemfelhívó, megengedő, úgynevezett gumiszabályokat. "A munkabér védelme" címet viselő fejezet végén például utal arra, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetére a munkabér kifizetésére felelősségbiztosítást köthet.
Képviselőtársaim! Összecsengve avval, amit Szabó képviselőtársam előzőekben már elmondott, hadd említsem meg, hogy országunkban tart még – és kívánom: tartson még sokáig – a cégalapítási láz. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy ennek a folyamatnak az egyidejű fennállása mellett is megkezdődik, s növekvő számban folytatódik a cégek felszámolása. A munkabér védelme ilyen esetekre törvényi garanciákat kíván, és nem elegendő pusztán törvényi figyelemfelhívás. Mi ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a munkabér és a munkáltató dolgozóival szemben anyagi felelősség érvényesíthetőségének biztonsága, s védelme céjából törvény kötelezze a munkaadókat felelősségbiztosítás megkötésére. Megjegyzem, hogy itt a munkabér védelmét szolgáló törvényi előírások közt lenne helye a munkabér-követelések elsődlegessége, s egyéb hitelezők követeléseit megelőző jellegű szabályozásnak is.
Végezetül, hiányoljuk a javaslatból azt a szankciórendszert, amelyik biztosítaná a törvény végrehajthatóságát és elvenné a kedvét – de legalábbis nem juttatna előnyt – jogszabálysértő félnek. Tudjuk, ilyen szankciók továb terhelnék a már így is elég vaskos törvényjavaslatot, s ezért javasoljuk, hogy a záró rendelkezéseit – egyéb jogszabályok mellett – szövegezzék újra, vagy módosítsák a hatályos szabálysértési előírásokat, gondolok itt elsősorban a munkaügyi szabálysértésekre. Ezeknek tartalma is bátran bővíthető, és különösen indokolt a ma már senkit sem visszatartó, legfeljebb 10 000 forintig terjedő, bírsághatár alapos megemelése.
Összegezve: úgy véljük, hogy olyan szellemben kell kialakítani a munkaviszony szabályozását, hogy a törvényben a lehető legszigorúbb korlátokat szabjuk meg a munkavállalókkal szembeni önkényes döntéseknek, követeljük meg a magasabb színvonalú normákat és jogosítványokat.
A Szocialista Párt szeretné, hogy ez a törvény minél előbb megszülessen, és végre világos, egyértelmű viszony alakuljon ki a munka világában. Ezért arra kell törekedni, hogy az új Munka Törvénykönyve ne a munkásellenes gazdaságpolitika támasza legyen, hanem tegye lehetővé a munka világában is az emberi jogok, az emberek akaratának érvényesülését. A Szocialista Párt – ezt szem előtt tartva – egy egységes javaslati csomagot ad be. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
