DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan réteg vagy tömeg sorsának alakulásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalunk, amely a magyar társadalomban tulajdonképpen mindannyiunkat a bölcsőtől a koporsóig elkísér. Ennek a rétegnek a problémáit a magyar irodalomban a XX. században Németh László, a második világháború után, mondjuk, Sarkadi Imre elevenítette meg, és világos mindannyiunk számára, hogy valamilyen értelemben mindannyian kötődünk ehhez a rendkívül egyszerű szóhoz, amit úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy közalkalmazott; az én tudatomban ez inkább a közszolgálat, a "szolgálat" jellegnek a hangsúlyozását jelentette. Hiszen itt sohasem egy túlfizetett, túlmegbecsült rétegről volt szó a magyar társadalomban, hanem mindig egy kicsit, úgymond, lelkiismereti kérdés volt az, hogy valaki ezt a pályát választotta és itt élte le az életét.
Nem kívánok erről részletesen szólni, de azért szeretném elmondani, hogy az óvodák, az iskolák, az egyetemek, a kórházak, a szociális otthonok, a kultúra és a tudomány különböző képviselőinek a teljesítményei valamilyen értelemben Magyarországot mindig reprezentálták és reprezentálják, és ennek következtében mély gyökereket eresztett ez a réteg, az úgynevezett közalkalmazottak a magyar társadalomban. Ezért én ezt a törvény igen nagy jelentőségűnek tartom. Ugyanakkor mint ehhez a réteghez tartozó, szeretném elmondani az én első harminc évemet. Az első harminc évem mint paradoxon, úgy fogalmazható meg, hogy mindegy, milyen posztján álltam a hierarchiának, mindig be voltam szorítva egy körülbelül nyugat-európai értelemben vett takarítónői besorolásba. Ami azt jelentette, hogy 150 és 300 dollár közötti fizetést tudtak adni elöljáróim; természetesen ez mindig attól függött, hogy a Magyar Nemzeti Bank hogyan jegyezte. És mindig – úgy szoktuk mi ezt mondani magunk között –, amikor mi fizetésemelést kapunk, akkor rossz világ várható. De ez nem jelenti a panaszkodást, szeretném hangsúlyozni, mert hiszen ezt senki sem ezért csinálja. Az az érzésem, hogy a közalkalmazottak igen magas százaléka – talán 90%-át is ki merem mondani – elkötelezettségből csinálja azt, amit csinál.
Ebben a vonatkozásban a beterjesztett törvényjavaslat, amely tulajdonképpen szakít azzal a gyakorlattal, hogy általában erre a munkaviszonyra is a Munka Törvénykönyve az irányadó, a Munka Törvénykönyvét korlátozóan jogszabályt alkot a közalkalmazottak jogállásáról. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciója ezzel a törekvéssel egyetért. Nem azért ért egyet, mert, hogy úgy mondjam, a törvényjavaslat minden megoldásával azonosulni tud, hanem azzal a törekvéssel ért egyet, ami a törvényjavaslatból kiolvasható. Ugyanakkor szeretném már most lerögzíteni, hogy mivel a törvényjavaslat két alternatívát vezet végig, egy úgynevezett A és B alternatívát, a Magyar Szocialista Párt frakciója egyértelműen az A alternatívát támogatja, s ennek okai között azt szeretnénk felsorolni, hogy pillanatnyilag még nem látjuk ennek a törvényjavaslatnak az alapján való működési rendet a különböző költségvetési intézményeknél, és úgy gondoljuk, hogy mindenképpen meg kellene adni azt a lehetőséget, hogy a költségvetési szerveknél működő szakszervezetek kollektív szerződés formájában gyakorolják az amúgy is korlátozott jogukat. Szeretném hangsúlyozni, hogy azért korlátozott, mert – mint Schamschula államtitkár úr bejelentette, illetve a törvényjavaslat is tartalmazza – itt bizonyos alkupozíciók hiányoznak mindkét fél részéről, tehát a munkáltató részéről is és a munkavállalók részéről is.
Ugyanakkor szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy a törvényjavaslat indoklásában egy kissé el van túlozva azon közhatalmi szerv, nevezetesen az Országgyűlés szerepe, mely szerint a problémák nagyobb részének megoldásában azért nincs alkupozíció, mert az Országgyűlés határozata nem engedi meg. Én úgy gondolom, hogy világossá kell tenni minden közalkalmazott számára, hogy az Országgyűlés jogosítványa évente egyszer csak arra szolgál, hogy az úgynevezett "A-1" fokozatú illetmény összegét meghatározza, és ezután már túlságosan sok beleszólása a közalkalmazottakat érintő különböző problémákba nincsen. Kétségtelen tény, hogy a közalkalmazottak munkahelyét jelentő infrastrukturális problémák megoldásában a költségvetés közvetve közrejátszik, de hiszen ez azért nem egészen olyan jellegű, hogy minden felmerülő problémát azzal lehessen elintézni, hogy az Országgyűlés így engedélyezte és ennél több lehetőség nincs.
Tisztelt Országgyűlés! A másik kérdés, ami ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán föltétlenül vitára ingerel, az az előmeneteli és illetményrendszernek a kérdése, amely kétségtelen tényként – az előttem szólókhoz hasonlóan – üdvözlendő momentumokat tartalmaz, de ugyanakkor vannak bizonyos veszélyei is.
De nem is ez a fő veszély. Hanem az, hogy bizonyos értelemben most elhitetjük a közalkalmazotti széles réteggel, hogy egy jó törvényt próbálunk létrehozni, ugyanakkor ennek a törvénynek az alfája és omegája végül is nem lép életbe, tekintettel arra, hogy az előmeneteli és illetményrendszerrel kapcsolatos anyagi kérdéseket 1994. január 1-jére javasolja a törvényjavaslat érvénybe léptetni. Ugyanakkor bizonyos okok miatt megjelöli jelenleg az A-1 fokozatot abban az összegben, amit úgy nevezünk, hogy minimálbér, amely 1992. január 1-jén 8000 forint. Én ennek alapján egy kis számítást végeztem, hogy a különböző bértáblázatokban elfoglalt helyüket illetően különböző közalkalmazottak – a 8000 forintot alapul véve – jelen pillanatban körülbelül milyen béreket kapnának, és természetesen nem a bruttó bérekről szeretnék megemlékezni, hanem a nettóról.
Szeretném továbbra is sajnálatomat kifejezni, hogy ez a 8000 forintos összeg – amit Sóvágó László kollegám úgy említett, hogy ez egy nagyon hiányos összeg, mert valami 23 milliárd forint kellene még ezen összeg esetén is, hogyha meg akarná valósítani a kormányzat jelenleg ezt a bértáblázatot, ahhoz, hogy megvalósítsa – kérem szépen, még mindig az én paradoxonomat támasztja alá, nevezetesen, hogy a közalkalmazottaink jelentős része ebben a bizonyos 150 és 300 dolláros sávban tudna pénzt hazavinni, ugyanakkor, amikor természetesen nagyon jól tudjuk, hogy az árak Magyarországon igen közelítik a nyugat-európai árakat, és ennek következtében így kell ezen összegeket tekinteni. Ezért én meggondolás tárgyává tenném, hogyha a kormányzat gondolkozna azon, hogy egy korábbi időpontban való bevezetést lehetségesnek tart, ez gondolom, 1993. január 1-je lehetne a legkorábban.
A másik gondolat az, hogy az előmeneteli rendszerben számos címet, rangot definiál a törvényjavaslat. Ugyan nincs pontosan definiálva, hogy ki kaphatja meg ezeket, hiszen a közalkalmazottak jogállására vonatkozólag ezen alapvető törvény mellett még úgynevezett ágazati miniszteri rendeletek, továbbá kollektív szerződés, illetve közalkalmazotti szabályzat fogja az itt élőket és az itt dolgozókat bizonyos értelemben korlátok közé terelni, ugyanakkor természetesen jogaikat is védeni. Na most, mivel ezek nincsenek pontosan definiálva, ennek következtében rendkívül nehéz ma megmondani, hogy ki az az úgynevezett vezető, vagy ki jogosult esetleg bizonyos teljesítmény után főtanácsosi, tanácsosi és egyéb címekre, rangokra pályázni, vagy lehet-e egyáltalán pályázni, hiszen nem erről van szó itt, hanem csak egy lehetőségről.
Ezzel kapcsolatban engedtessék meg még az antivilágból egy történetet elmesélnem, amikor ilyen magasabb vezetőt egy alacsonyabb vezető számonkért, hogy X. Y. miért kapott kitüntetést. S a magasabb vezető, nem tudván, hogy pontosan miről is van szó, és különben is, nem ő döntötte ezt el, ezért azt mondta neki, hogy üljünk le először valahol fehér asztalnál, és miután megittuk az első poharat, akkor megmondom. Hát így is történt, és akkor azt mondta nagyon röviden: mert felterjesztettük. Kérem szépen, én félek attól, hogy ezek a címek, rangok is valamilyen ilyen módon fognak kialakulni, ha a törvény nem szabályozza valamilyen formában azt, hogy bizonyos teljesítmények után – amit természetesen lehet miniszteri rendeletben is szabályozni, természetesen bizonyos közmegegyezéssel – lehet ilyen címeket, rangokat kapni, amelyekkel anyagi javak is járnak. Tehát nehogy az legyen, hogy a felterjesztés önmagában elegendő legyen arra, hogy ezeket az igenis szükségesnek mondható címeket és rangokat megkaphassák az itt dolgozók.
Befejezésül: a Szocialista Párt úgy látja, hogy pillanatnyilag a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény végső szavazása elhalasztandó mindaddig, amíg a Munka Törvénykönyvét az Országgyűlés el nem fogadja. Ez már csak azért is fontos, hiszen a közalkalmazotti törvényjavaslatban számos helyen a Munka Törvénykönyvét korlátozó passzusok vannak, és nyilvánvalóan hogyha valamilyen értelemben a Munka Törvénykönyve nem abban a formában lesz elfogadva, ahogy a Kormány beterjesztette, akkor itt bizony nagyon komoly zavarok léphetnek fel. Másrészt van olyan része is a közalkalmazotti törvényjavaslatnak, amikor a Munka Törvénykönyv megfelelő passzusait megfelelő értelemben kell alkalmazni és természtesen még itt is komoly változások történhetnek.
Ezért az a tiszteletteljes javaslatunk, hogy az általános vitát ugyan folytatva, és további módosítványokat is tárgyalva történhet ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, de végsősoron az igazi sorrend az, hogy először a Munka Törvénykönyvét kell az Országgyűlésnek elfogadni, és csak azután lehet akár a köztisztviselőkről, akár a közalkalmazottakról szóló törvényjavaslatot véglegesíteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
