DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ)
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az egyes pártok vezérszónokai ilyenkor, a különböző törvénytervezetek általános vitájának a megkezdésekor ízlésükhöz és vérmérsékletükhöz képest méltatni szokták a vita tárgyát képező tervezetet, különböző szempontból hangsúlyozzák annak fontosságát, kormánypárti képviselőként esetleg megemlítik a törvényjavaslatnak a rendszerváltásban, a rendszerváltoztatásban elfoglalt kiemelkedő szerepét. Az előttünk fekvő 3361-es számú, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdésekor én magam is kapcsolódni szeretnék ehhez az előbb említett hagyományhoz.
Nem lehet ugyanis a törvényjavaslattal kapcsolatban két kérdést említés nélkül hagyni. A törvényjavaslat fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a később részletezendő bizonytalanságok ellenére is személyi hatálya alá körülbelül egymillió munkavállaló esik. A törvény érinti a nevelési, oktatási, szociális és egészségügyi, a közművelődési, a sport és művészeti, a közgyűjteményi és tudományos intézmények dolgozóit.
Másrészt a törvényjavaslattal kapcsolatban – hasonlóan sok más törvényhez – szólni kell annak késedelmes benyújtásáról. 1990 nyár végén az önkormányzati törvény vitája, illetve elfogadása során a Kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az önkormányzati törvényhez kapcsolódó különböző törvénytervezeteket legkésőbb 1990. szeptember 30-ig benyújtja a Parlament elé. Gondolom, mindannyiunk előtt ismeretes a közszolgálati törvény parlamenti tárgyalásának története, ami azonban nem menti a Kormánynak azt a felelősségét, hogy ebben az esetben – mint annyiszor – nem tett eleget a kötelezettségének.
A törvénytervezettel kapcsolatban a továbbiakban néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Legelőször a munkaviszonynak egy, illetve több törvényben való szabályozásának kérdésével.
A Kormány az említett kérdésben a külön törvényekben történő szabályozás álláspontján állt. A Munka Törvénykönyvére vonatkozó tervezet az úgynevezett versenyszférába tartozó jogviszonyokra ad szabályozást, és állapít meg jogokat, valamint kötelezettségeket. A köztisztviselők jogállásáról szóló tervezet az úgynevezett szűken vett közigazgatási szervekre és az alkalmazásukban álló köztisztviselőkre, ügykezelőkre és fizikai alkalmazottakra terjed ki. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya pedig – mai napirendünk tárgya – az állami és önkormányzati költségvetési szervekre vonatkozik.
Nem vitatom a több törvényben való szabályozás lehetőségét, azonban meg kell állapítanunk, hogy a Kormány eredeti szándékát a benyújtott törvénytervezetek csak részben igazolják.
A Munka Törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénykönyv viszonyát illetően a beterjesztett javaslatok a Magyar Szocialista Párt elképzeléseihez állnak közel, amely szerint egy egységes munkatörvénykönyvben kell szabályozni valamennyi munkaviszonyt, és ehhez az általános kódexhez képest lehet eltérő ágazati szabályokat megállapítani. A közalkalmazottak jogállásáról beterjesztett törvénytervezet indoklása lényegében elfogadja ezt a koncepciót.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénytervezet, illetve a köztisztviselők jogállását szabályozó tervezet egymáshoz való viszonyát is figyelembe véve, ismerve a Munka Törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénytervezet előbb említett viszonyát, talán nem túlzás megjegyezni, hogy a Kormány végül is a külön törvénykönyvben való szabályozási koncepciójához képest a munkaviszonyok szabályozása során a közalkalmazotti törvénnyel a két szarva közt megtalálta a tőgyét.
A közalkalmazotti törvény szabályozási koncepciója lényeges elemeiben a közszolgálati törvényhez hasonlít, azonban a tervezetnek a Munka Törvénykönyvére utaló szabályai következtében eléggé ellentmondásos a szabályozási rendszere. Ez a szabályozási bizonytalanság abból a szempontból is nehézségeket okoz, hogy amint az az előterjesztők személyéből is kiderült, végül is az előbb említett három törvénytervezet közül kettőnek előterjesztője a munkaügyi miniszter úr, illetve jelen esetben az államtitkár úr, míg a harmadik előterjesztője a Belügyminisztérium, jelesül a belügyminiszter, így a különböző műhelyekben készült munkák, annak ellenére, hogy a Kormány különböző szerveinek, így a minisztériumoknak kötelezettsége a tárcaközi egyeztetés, nagyon sok tekintetben tartalmaz egymástól eltérő, egymáshoz nehezen illeszthető szabályozási elemeket.
Ugyancsak a szabályozás kérdésköréhez tartozó gondunk, hogy a javaslatban nem határolódnak el az állami, illetve az önkormányzati területre vonatkozó normák. Addig, amíg az állam, helyesebben a központi költségvetési szerveknél az alá-, fölérendeltségi viszonyok tisztán érvényesülnek a Kormány vonatkozásában, az önkormányzatoknál ilyen alá-, fölérendeltség nem áll fenn.
Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény tételesen meghatározza, hogy a központi állami szerveknél a helyi önkormányzatokkal kapcsolatban milyen hatáskörük van. A törvényjavaslattal összefüggésben az önkormányzati törvény szerint a Kormány rendeletben határozza meg a helyi közszolgálat képesítési előírásait, illetve a miniszter rendeletben szabályozza a helyi önkormányzatok által fenntartott intézmények működésének szakmai követelményeit, az intézmények dolgozóinak képesítési előírásait, ellenőrzi ezek érvényesülését.
A fentiekből következik, hogy sem a Kormánynak, sem a minisztereknek nincs lehetősége ezen túlmenő szabályozásra. Fontos megjegyezni azt, hogy a Munka Törvénykönyve, illetve a közalkalmazottak, valamint közszolgálati dolgozók jogállásáról szóló törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény eltérő szabályozásának okául a Kormány az utóbb említett két szférában az állam tulajdonosi pozíciójára utal. Ez nyilvánvalóan igaz, azonban fontos megjegyezni, hogy az államnak nem áll fenn tulajdonosi pozíciója az önkormányzatok esetében, tehát ez is indokolja, hogy most jelen esetben, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben különüljenek el az állami, központi költségvetési szervekre, illetve az önkormányzati költségvetési szervekre vonatkozó normák.
Másodszor említést kell tennünk a törvény szervi és személyi hatályának kérdéséről. Mint az előterjesztő kiemeli, a szervi hatály meghatározásánál nem a tevékenység eltérő jellege volt az alapvető szempont, hanem a munkáltatók eltérő pozíciója. A javaslat szerint a törvény hatálya alá tartoznak – a törvény eltérő rendelkezése függvényében – az állami és önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak.
Egybevetve a Kormány által korábban már hivatkozott, benyújtott másik két törvényjavaslatot, láthatjuk, hogy a hatály kérdésében nem a Munka Törvénykönyvétől, hanem a köztisztviselői törvénykönyvtől kell elhatárolnunk.
A köztisztviselőkre vonatkozó törvényjavaslat 74. §-ának (2) bekezdése szerint a Kormány a törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékét a törvény hatálybalépését követő három hónapon belül fogja meghatározni, közzétenni. E meghatározásból is kilátszik, hogy egyelőre nem tisztázott a két törvény szervi hatályának kérdése. Gond ez azért, mert a költségvetési szervek rendszerén belül el kell különítenünk, hogy melyik szerv dolgozói tartoznak az egyik és mely szervek dolgozói tartoznak a másik törvény hatálya alá. Úgy gondoljuk, hogy e kérdéseket a törvényjavaslatok beterjesztésekor pontosan tisztázni kell. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy ilyen fontos kérdésben a Kormány három hónappal később szabályozzon.
Harmadszor néhány konkrétumról szeretnék említést tenni, ami a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben szerepel.
Az Alkotmány, illetve a jogalkotásról szóló törvény meghatározza, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos alapvető intézményeket kizárólag törvényekben lehet szabályozni. Ezzel szemben például a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben olyan nagyon fontos alapintézmény, mint az összeférhetetlenség, nincs pontosan szabályozva, illetve az összeférhetetlenség, mint terminus technicus, megemlítődik a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, azonban az összeférhetetlenség pontos kritériumait más normák szabályozhatják, így például a kollektív szerződések vagy közalkalmazotti szabályzatok. Ez a véleményünk szerint nem elfogadható.
Végül fel szeretnék sorolni néhány olyan, a törvénytervezetben előforduló pontatlanságot, ami minden bizonnyal visszavezethető arra az alapvető okra, amit az előbbiekben már jeleztem, hogy végül is a három, a munkaviszonyokat szabályozó törvénytervezet két eltérő, egymással talán nem egészen szoros munkakapcsolatban levő műhelyben készült. Így mindenféleképpen fontosnak érezzük, hogy a minősítés kritériumait a törvény szabályozza. Úgy gondoljuk, hogy nem tartható az az állapot, ami a jelen előterjesztésben szerepel, de a minősítéssel kapcsolatban nincs a közalkalmazottnak jogorvoslati lehetősége.
Ráadásul, ismerve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénytervezet egyik mellékletét, amelyik egy kérdőívet terjeszt elő a minősítés elkészítéséhez, ennek a kérdőívnek az alkalmazása véleményünk szerint a múlt héten tárgyalt törvény esetében is eléggé aggályos, de reméljük, hogy azok az ágazati miniszteri szabályzatok, amelyek a minősítés rendjét a jelen tervezet szerint rendezni kívánják, nem erre, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény mellékletében szereplő kérdőívre gondolnak.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben nincsenek meghatározva az alkalmatlanság kritériumai. Semmitmondó, üres gumiparagrafusnak tekinthetők azok a deklarációk, amelyek az érdekegyeztetés fontosságát szabályozzák, ráadásul visszautalva az önkormányzatokra vonatkozó eltérő normák szükségességére, itt valóban találhatók az önkormányzatokkal kapcsolatban eltérő normák, azonban ezek rendkívül sérelmesek az önkormányzatokra nézve. Tudniillik, amikor a központi költségvetési szervek érdekegyeztető kötelezettségüknek nem tesznek eleget, akkor a jelen előterjesztés ezt a mulasztást semmilyen módon nem szankcionálja. Ezzel szemben, amennyiben egy önkormányzati költségvetési szervben a munkáltatók nem tesznek eleget érdekegyeztetési kötelezettségüknek, akkor az így meghozott döntésüket a törvény ab ovo az érvénytelenség szankciójával sújtja, ami mindenféleképpen megengedhetetlen ilyen egyoldalú módon. Ráadásul nehezen tudjuk ezt összeegyeztetni a különböző önkormányzati testületi hatáskörökben meghozott döntések törvényességi felügyeletére hivatott köztársasági megbízotti intézmény törvényességi felügyeleti hatáskörével, nehezen tudjuk értelmezni, hogy hogyan lehet a törvényességi felügyelet amúgy rendkívül kusza rendszerében ezt az újabb érvénytelenség-megállapítási rendszert elhelyezni. Ugyancsak érthetetlenek azok az eltérések, amelyeket nem indokol a köztisztviselők és a közalkalmazottak egymástól szociológiai értelemben eltérő helyzete. Így nehezen érthető, hogy miért van eltérés például a gyakornoki idő meghatározásában, miért egy év a gyakornoki idő a köztisztviselők esetében, és itt miért terjedhet akár három évig a közalkalmazottak esetében.
Ugyancsak nehezen érthető, hogy a szabadságok, az alapszabadság meghatározásánál a három törvény miért alkalmaz három egymástól teljes mértékben eltérő szabályozási rendszert, míg a Munka Törvénykönyve egy életkorhoz kapcsolódó alapszabadság-meghatározási szisztémát vezet be, addig a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény egy egységes alapszabadságot 25 napban határoz meg, míg itt a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény a beosztások alapján 20, illetve 21 napban határozza meg az alapszabadságot. Ez a megkülönböztetés nehezen értelmezhető.
Azt már előre jelezni szeretném, hogy az előmeneteli, illetve illetményrendszerrel külön felszólalásban kívánunk foglalkozni, azonban itt mindenképpen fontosnak érzem megjegyezni, hogy lényeges garanciahiánynak tekintjük azt, hogy az Országgyűlés által meghatározott alapilletmény esetében – ez az A-1-es kiinduló illetményalap – nincs az meghatározva, hogy évről évre, egészen pontosan egyik évről a másikra ez az illetmény lehet-e kevesebb.
Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen helyes, ha ez a garancia szerepel ebben a törvényben, nehezen tudjuk elképzelni, hogy az elkövetkezendő 50 évben Magyarországon az inflációhoz képest deflációs gazdasági viszonyok lennének uralkodóak. Mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy rendkívül fontos garanciális szempontból ennek az alapilletményszintnek olyatén történő meghatározása, hogy ez az egymást követő években semmilyen körülmények között nem csökkenhet.
Befejezésül annyit szeretnék megjegyezni – lényegében csatlakozni kívánok az előttem szóló vezérszónok társaimhoz –, hogy mindenképpen elkerülhetetlennek tartjuk, hogy a három, a munkaviszonyokat szabályozó törvénytervezet együttesen, egyidőben legyen tárgyalva. Ennek megfelelően nem igazán tudjuk elképzelni, hogy logikailag hogy képzelhető el a Munka Törvénykönyve általános vitájának a lezárása, hisz maga ez, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény is temérdek sok helyen utal vissza a Munka Törvénykönyvre, több helyen a Munka Törvénykönyvet, mint alapmunkaviszonyt szabályozó kódexet korlátozza, tehát a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény általános vitájának a folytatásában új, a Munka Törvénykönyvéhez benyújtandó módosító indítványok merülhetnek föl.
Logikailag mi is egyetértünk azzal, hogy ha már így esett a dolog, hogy három eltérő, egymástól különböző törvénykönyvben kerülnek szabályozásra a munkaviszonyok, akkor logikailag először a Munka Törvénykönyvét kell elfogadnunk, majd ezután a közalkalmazottak, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt.
Befejezésül annyit szeretnék megjegyezni, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége parlamenti frakciója véleménye szerint jelentős, alapos átdolgozásra szorul a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény. Úgy gondoljuk, hogy a Kormány eddig ebbe a törvénytervezetbe befektetett munkája nem fog elveszni, azonban reméljük, hogy a munkája eredményeként a törvényjavaslat jelentős mértékben átalakul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
