HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ahogy az előttem szóló képviselőtársaim is hangsúlyozták, a magyar Parlament előtt egy kivételes jogalkotási feladat áll, amikor három törvény keretében a Munka Törvénykönyvével, a köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállását rendező törvényekkel fogjuk szabályozni.
A bevezetendő, elkülönült hármas tagoltságú szabályozásnál nélkülözhetetlen, hogy a koncepció áttekinthető legyen, világosak legyenek a fő kontúrok, a fogalmi és intézményi kategóriák.
Az önálló közalkalmazotti törvény kodifikálását éppen a gazdasági szférát szabályozó Munka Törvénykönyvének megalkotása indokolja. Nem feltétlenül kell ezt párhuzamba és összhangba hozni az önkormányzati törvény megalkotásával, ahogyan Deutsch Tamás az előbb említette.
A gazdaságban egyre inkább de iure egymásnak mellérendelt felek alkuviszonyai, kollektív megállapodásai és a gazdasági teljesítménytől erősen függő bérezés játsszák a főszerepet, ezek működtetését a költségvetési intézmények esetében nehéz lenne elképzelni. E szervek pénzügyi kondíciói ugyanis a költsévetésükről is rendelkezni jogosult közhatalmi testületek döntésétől függ.
Ha a tervezet által javasolt megoldást követjük, akkor kiderül, hogy az állam vagy az önkormányzat által fenntartott költségvetési szerv e státusza, és nem az ellátott közfunkció jellege határolja be a törvény hatályát.
Ehhez a helyzethez igazodik a továbbiakban a közalkalmazottak feladat- és hatásköre, valamint felelőssége.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvénnyel szemben a Munka Törvénykönyvének szabályai a közalkalmazottaknál általános háttérszabályként jelennek meg a törvény szabályozási körébe nem vont kérdésekben. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem a munka világának megkettőzése, hanem ez a megoldás képes megakadályozni a joganyag indokolatlan megkettőzését.
A törvény annál fogva, hogy tevékenységük jellegénél fogva széles körben igen különböző közszolgáltatásokat nyújtó szervek alkalmazottainak szolgálati viszonyát öleli fel, szükségképpen keretszerű, és tudatosan kell hogy kapukat nyisson a további ágazati szintű szabályozásnak, és az egyes szolgálati helyeken a kollektív szerződéseknek és a közalkalmazotti szabályzatnak.
Itt szeretném megjegyezni, hogy az ágazati miniszterek szakmai szintű szabályozása nem föltétlenül azt jelenti, hogy a munkáltatói és fenntartói jogokat gyakorló önkormányzat irányítási jogaiba fog beavatkozni, a szakmai specialitásoknak és eltéréseknek helyt adó szabályozásokat jelent. Ez a többlépcsős szabályozási struktúra a rugalmasság és a speciális megoldások előnyét nyújtja, de azt is látni kell, hogy a diszharmónia veszélyével is járhat. Mivel a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket egyes ágazatok esetében külön törvények is rendezhetik, akár e törvény szabályaitól eltérően is, a gyakorlati alkalmazás tekintetében tehát igen sok bizonytalansági tényező is van. Például a törvény indokolásából tudható meg, egyetértve az előttem szóló Magyar Bálinttal, hogy a fegyveres testületek polgári állományú dolgozói is a törvény hatálya alá fognak kerülni. Abban a tekintetben azonban nem oszthatom a véleményét, hogy a polgármesteri hivatalok köztisztviselőire is kiterjedhet akár a törvénynek a hatálya, hiszen ha egy másik törvény – mint a köztisztviselői törvény – szervi hatálya egyértelműen és pontosan meghatározza a szervi hatály kiterjesztését ezekre a szervezetekre, akkor nem feltétlenül kell ebben a törvényben keresni a rájuk vonatkozó hatályt. Az olyan nagy ágazatoknak, mint például a Magyar Államvasutaknak a dolgozói pedig a Munka Törvénykönyve alá fognak tartozni, ami megint csak nem derül ki a törvény normaszövegéből.
Itt kell megjegyeznünk, hogy tisztázásra szorul az a kérdés, hogy valójában mit értünk közszolgálaton. A problémára a hazai igazgatástudomány sem adott a mai napig egyértelmű választ. Senkitől nem kaptunk tisztázó definíciót. A köztisztviselők helyzetét külön törvény fogja rendezni, de a közigazgatási és más közszolgálatást megvalósító szervek szabályozásbeli különválasztása mesterséges, az ebbe a kategóriába tartozó munkáltatók pozíciói a munkaügyi kapcsolatokban a legfőbb lényegi kérdésben azonosak.
Véleményünk szerint az optimális megoldásnak majdan duálissá kell válnia, kellő idő és tapasztalat birtokában a Munka Törvénykönyve mellett a tágabb értelemben vett közszolgálatra egyetlen, de kellően differenciált törvényt kell hozni.
Nagyon fontos hangsúlyozni, azon közalkalmazotti dolgozók helyzetére gondolva, akiknek munkahelyét a későbbiekben privatizálják vagy az ellátott közfeladatot nem költségvetési szerv veszi át, hogy ők kikerülnek a védettebb közalkalmazotti körből. Így a privatizált önkormányzati mozi, a gázművek dolgozói vagy az egyházi fenntartású iskolák tanárai helyzetére a közalkalmazotti törvény többletgaranciái nem fognak kiterjedni. Viszont azt is látni kell, hogyha ezután újra költségvetésből finanszírozott intézménynél helyezkednek el az említett dolgozók, s az előző munkaviszonyban töltött időben képesítésüknek megfelelően voltak foglalkoztatva, akkor ezt az időt újbóli besorolásuknál figyelembe veszik.
A törvényjavaslat tekintetbe veszi a közalkalmazotti jogviszony sajátosságait a kinevezésnél, amely határozatlan időre jön létre, s jogszabályok fogják megszabni az alkalmazás feltételeit, s a jogviszony létesítése előtt, a reménybeli közalkalmazottnak csak abban a kérdésben kell döntenie, hogy elfogadja-e a felkínált álláshelyet vagy sem.
Ugyancsak érvényesül az a specifikum is, hogy jóval kötöttebbek a munkaadó lehetőségei a jogviszony megszüntetésére, mint a Munka Törvénykönyvénél. Kedvezőbbek a végkielégítésre irányadó mértékek is, de meg kell jegyezni, hogy a Munka Törvénykönyvénél a kollektív szerződésben eltérhetnek az általános mércétől.
A közalkalmazottak jogállásának is lelke, lényege a besorolási és fizetési osztályok rendszere. A kinevezéskor eltérő súllyal esik tekintetbe az egyformán kinevezett orvos, pedagógus vagy fűtő, illetve a fénymásoló gép kezelője. A képzettség, a kvalifikáció minden tekintetben meghatározóvá válik. A besorolási és illetményi rendszer megoldásai jóval rugalmasabbak, lazábban kezelhetők, mint például a köztisztviselők hasonló elveken nyugvó rendszere, és kevésbé hasonlít egyfajta szamárlétrára.
Az automatikus és garantált előrejutás feltétlenül pozitív eleme ennek a rendszernek. Viszont itt is feszültséget eredményezhet az, hogy az illetményi minimumok kötelező erejű alkalmazása időben kitolódik 1994 januárjáig, viszont a minősítési rendszer például azonnal életbe lép, s így könnyen a követel oldal felé billenhet el a mérleg.
Nem kívánok részletesen belemenni abba a kérdésbe, hogy a szakszervezeteknek a közintézményen belül milyen jogosítványok adhatók és milyen terjedelemben. Az erre javasolt szabályok kissé bonyolultnak tűnnek, kérdés, hogyan fognak realizálódni a gyakorlatban.
Kiemelendő mégis a szakszervezeti szerveknek az az igénye, hogy normatív erejű kollektív megállapodások kötését igényelték – akár egyetértési joguk fenntartásával is – az önkormányzatokkal és az egyes ágazati miniszterekkel.
Ahogyan Schamschula államtitkár úr is leszögezte az expozéjában, a közalkalmazotti viszonyok tekintetében a részletes garanciákat az állami jogszabályok és nem a miniszterek és nem az önkormányzatok, vagy a miniszter és a szakszervezetek egyezkedése biztosítja. A nemzetközi munkaügyi szervezet cikkelyei szerint is kollektív szerződést munkaadók és munkaadói szervezetek, valamint dolgozók szervezetei között lehet alkalmazni. Esetünkben sem a miniszter, sem az önkormányzati képviselő-testület nem minősül munkaadónak egy helyi költségvetési intézmény tekintetében, ezért a normatív ágazati szintű szabályozásoknál az egyetértési jog fenntartása vagy kikötése nem realizálható.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat néhány helyen kétségkívül pontosításra szorul, világosabb, tisztább és kategorikusabb megfogalmazások javíthatnak a gyengébb pontokon. A Munka Törvénykönyvével együtt elfogadva a törvényjavaslat nagy lépést tenne előre abban a tekintetben, hogy a közalkalmazotti pályákon fokozatosan egy minőségi szelekciót indítana el a korábban gyakorta megszokott kontraszelekcióval szemben. Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
