KÓSA ANDRÁS (FKgP)
KÓSA ANDRÁS (FKgP)
KÓSA ANDRÁS (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Parlament előtt lévő Munka Törvénykönyvről szóló törvényjavaslat után egy újabb, igen fontos törvény tervezetének tárgyalását kezdjük meg, amely az előbb említett törvényjavaslattal, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslattal együtt a munkaviszony valamennyi területének szabályozását hivatott betölteni. E három törvény, a jogszabály-előkészítők szándékai szerint, együttesen kívánja szabályozni a munka világára kiterjedő jogviszonyok összességét.
A jelen törvényjavaslatról első olvasásra is megállapítható, hogy rendszerében, felépítésében igyekszik szorosan kapcsolódni a vezérfonalként szolgáló Munka Törvénykönyvéhez. Ez az összhangra való törekvés figyelhető meg az egymásra rímelő megoldásokban is, például üzemi tanács, közalkalmazotti tanács, rendes és rendkívüli felmondás, rendes és rendkívüli lemondás intézménye, végkielégítés és így tovább.
E kérdéskör kapcsán fel kell hívni a figyelmet azonban arra is, hogy megítélésünk szerint a szabályozási közeg tekintetében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslat szorosabban kapcsolódik a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslathoz, mintsem a Munka Törvénykönyvéhez. Amíg ugyanis az előbb említett két törvényjavaslat a költségvetési szféra területén működik, addig a Munka Törvénykönyvének szabályozási közege elsősorban az ezen a körön kívüleső versenyszféra. Ebből következően, álláspontunk szerint, a törvény-előkészítőnek nagyobb figyelmet kellett volna fordítania a közszolgálati és a közalkalmazotti törvényjavaslatok összefüggéseire.
Hiányoljuk a törvényjavaslatból, hogy olyan alapvető kérdéseket hagy megválaszolatlanul – például, kik a közalkalmazottak, mi a közalkalamazotti jogviszony tartalma –, amelyek nélkül a törvényjavaslat egésze nehezen értelmezhetővé válik.
A tervezet a közalkalmazotti jogviszony szabályozására vonatkozóan alternatív javaslatot tesz. Az A változat szerint a közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, miniszteri rendelet, kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi. A B változat szerint a kollektív szerződés a felsorolásból kimarad.
Álláspontunk szerint a B változat a helyes megoldás. Helyesebb ugyanis, ha a közalkalmazottakra vonatkozó olyan szabályokat, amelyek egyébként a kollektív szerződés tárgykörébe tartoznak, közvetlenül a közalkalmazotti szabályzat foglalja egybe.
Továbbiakban néhány hiányosságra, valamint az új Munka Törvénykönyve és a közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat közötti ellentmondásra szeretnénk a figyelmet felhívni.
A törvényjavaslat hatálya csupán az állami és önkormányzati intézmények munkavállalóira terjed ki. Álláspontunk szerint a törvényjavaslat hatályát ki kell terjeszteni a társadalmi közös szükségletek kielégítését szolgáló, költségvetési rend szerint gazdálkodó és az állami költségvetés által támogatott, alapvetően állami, illetőleg önkormányzati feldatokat alaptevékenységekként ellátó szervezetek, társadalmi szervezetek, alapítványok és egyéb nonprofit szervezetek által alkalmazott munkaviszonyra is. Ezt indokolja, hogy e területeken a tevékenység közszolgálati jellege meghatározó.
Véleményünk szerint a törvényjavaslatnak csak keret jelleggel kellene szabályoznia a közszolgálati területen dolgozók munkajogi helyzetét, ágazati törvényekre – így egészségügyi, szociális, oktatási, könyvtári, tudományos, közművelődési és így tovább – további rendelkezéseket kellene hoznia, a különböző közszolgálati területen dolgozók szakmánként és szakmaterületenként is eltérő, sajátos jogállására és a munkaviszonyra vonatkozó specifikus szabályok meghatározására.
A törvényjavaslatban nem igazán kidolgozott a foglalkoztatási biztonságot megvalósító, a munkavállalókat védő szabályrendszer. Ugyanez elmondható a minősítési rendszerről is.
A törvényjavaslat indokolatlanul nagy teret szentel a közszolgálati alkalmazottak fegyelmi felelősségre vonásának. Ezt a kérdéskört 10 paragrafuson keresztül szabályozza, ami a törvény egészéhez képest kissé túlhangsúlyozottnak tűnik. Ezek a rendelkezések tartalmi szempontból is vitathatók. Jelenlegi formájukban a munkavállalók alávetettségét rögzítenék, ez a jogalkotói szemléletmód egy demokratikus jogállamban aligha lehet népszerű a dolgozók számára.
Fontosnak tartjuk továbbá azt, hogy mind a szakmai, mind a bérelőmenetel során a nők sajátos munkavállaló helyzetét a törvény megfelelően vegye figyelembe, azaz sem a szakmai előmenetelből, sem pedig a bérelőmenetelből ne maradjanak ki a gyermekgondozási idő, illetőleg gyermekük tartós betegségének ideje alatt.
Ezzel összefüggésben helyesnek tartanánk, ha a közszolgálatban töltött időnek minősülne a terhességi, gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama akkor is, ha a dolgozó ezeket a juttatásokat, határozott időre megkötött munkaszerződés lejárta után, munkaviszony fennállása nélkül kényszerül a továbbiakban igénybe venni.
Nem tartjuk szerencsésnek a további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését kizáró összeférhetetlenség eseteinek meghatározását a közalkalmazotti szabályozatra bízni. Véleményünk szerint ez olyan kérdés, amelyet törvényben kellene – legalábbis az alapvető kérdések tekintetében – szabályozni. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a tervezet – felhasználva az államigazgatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseit szabályozó korábbi rendeletekben foglaltakat – más kérdések tekintetében sokkal részletekbe menőbben szabályozza a közalkalmazotti jogviszony szinte minden kérdését.
Fel kell hívnunk a figyelmet egy további hiányosságra, miszerint a törvényjavaslat nem rendelkezik az államigazgatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseit szabályozó, alacsonyabb szintű jogszabályok hatályon kívül helyezéséről. Feltehetően a jogszabály-előkészítők szándéka sem arra irányult, hogy a munkaviszonyt szabályozó új törvények megalkotása mellett továbbra is hatályában fenntartsa a régi, idejétmúlt szabályokat.
Álláspontunkat összegezve: a törvényjavaslat, az előzőekben kifejtett kritikai észrevételek ellenére is, általános vitára alkalmas; megtárgyalását és a szükséges módosításokkal együtt történő elfogadását javasolom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
